Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2011. február 25., péntek

Megszokja......




Alap...
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget - a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. "
(Veronica A: Schoffstall)
----------------------



Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás.

2011. február 22., kedd

Vége a hóesésnek... van miért élned,...



A sors választ téged, idő kell míg megérted
álmokat kergetsz, de egyszer majd felébredsz
ez így van rendjén, én hiszek a sorsban és hiszek Istenben,
aki mindig velem van,
bár néha félek,hogy Isten nem néz rám,
akkor én szólok hozzá, hogy 'Istenem, nézz rám'
köszönöm neki bármit is kaptam,
hogy erőt adott nekem ebben a harcban,
a harcban, amit úgy hívnak élet és örülj, hogy kaptál lehetőséget,
mert a legjobb barátom nem volt még 17, itt hagyott minket, de szívünkben tovább él
pedig annyi dolgot szerettem volna még mondani neki
és ha senki se szólna többet hozzám, én akkor is szólnék,
mert hiszem, hogy hallja mintha ott volnék
vele!

Én meg gyerek fejjel, könnyes szemmel
néztem végig, hogy az élet mit művel,
nehéz volt,
de tovább kellett menni
és úgy történt minden, mintha nem történne semmi,
voltak, akikre számithattam és amit tölük kaptam, azt visszaadtam
mert mindig tudtam, hogy hol van a határ,
hogy hova tartozom, mert más csak kihasznál,
valaki nekem azt mondta, 'ha célod nincsen hitt nélkül halott vagy'
és én el is hittem, egy álmom lett , az, hogy megmutassam
és a fejemben egy hang először csak halkan,
azután egyre hangosabban,
az utcán, a zajban, a zenében, a clubban azt súgta,hogy van miért élned,
ha úgy szeretsz másokat, mint a testvéred.

refr.:
Angyalok nincsenek, megöltük őket,
pedig csak tanítani akartak minket!
Amit te adsz másoknak, azt kapod vissza!
Csak az lehet boldog, ki a saját harcát vívja!

Volt idő, amikor leszartam az iskolát
és nem érdekelt az, hogy szerezzek egy diplomát,
mert úgy éreztem, hogy minden hiába, gondoltam elhúzok Amerikába,
de valamiért mégis itt maradtam, ez nem jelenti azt, hogy bármit is feladtam
tovább harcolok, lépésről-lépésre
fent, máskor lent,
de azt mondom, megérte
és nem hiszem el, hogy csak a pénzről szól az élet
jó kocsik, nagy ház, bulik azt reméled, hogy örökké tartanak
és mindig boldog leszel,
de pillanatnyi boldogság csak, amit megveszel,
mert elnyomnál másokat, hogy te lehess az első,
ha legyőzől valakit, jön helyette kettő,
ha megölsz valakit, téged is megölnek,
és nem érted azt, hogy téged mért gyűlölnek.

refr.:
Angyalok nincsenek megöltük őket,
pedig csak tanitani akartak minket!
Amit te adsz másoknak, azt kapod vissza!
Csak az lehet boldog, ki a saját harcát vívja!

Néha egy gyertya fénye többet ér a napnál,
éjjel, amikor szükség van rá,
hogy lássunk a sötétben és ne féljünk tőle,
hogy higgyünk benne, hogy nem lesz így örökre.





“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert:



A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik!
Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!
(Pam Brown)
----------------------------------
“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” (Wass Albert)





"Aki nem tud semmit, nem is szeret semmit.
Aki tehetetlen: érthetetlen.
Aki nem ért semmit, nem is ér semmit.
Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is...
Minél több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet...
Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs
ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről."
Paracelsus

2011. február 12., szombat

Akarom e majd, lesz e holnap?

Mond, holnap akarom e majd, hogy megérints a szavaiddal?
Vajon fogsz e még olyan büszkén nézni rám?
A szív fel le jár, hol a gyomromban , hol a torkomban kalapál.
Volt egy lány, aki más volt a többinél, akit megszerettem úgy igazán.
Volt sok hibám is, s hagytam, hogy hibázzon ő is..
És most mit tehetnék már, minden hibákon túl amikor már nem bízunk úgy
Amikor már nem él benne a vágy, és a szeretet..?
Sokszor kért tőlem új esélyt, de Ő egyet sem adott nekem,
Hogy Ő volt  nekem, a létét sohasem feledem...






Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. 
Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. 
Minden egyes ciklust le kell zárni. 
Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. 
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. 
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy...