Barátság az "exel, egyik hónapban vele, másikban az új pasival szexel...
Gyakori és bármennyire furcsa,érthető kombináció.
Valaki megtalálja a " másik nőt" vagy a " másik férfit" az életében.
Minden életkorban és társadalmi helyzetben előfordul,néha javít a partnerek és családjaik életén,néha viszont megkeseríti azt.
Sokáig fennmaradhat, hiszen az erőviszonyok kiegyenlítettek,senki nem tud, vagy nem akar ugrálni,mindenkinek van féltenivalója,tehát a közös nevező adott.
Ugyanakkor a cél is közös:minél elviselhetőbbé és boldogabbá tenni egymás által az életet.
Csak akkor működik,ha mindketten elfogadják,hogy a család az első,ha nincs számonkérés vagy bizalmatlanság.Itt is igaz az,hogy a kapcsolat fennmaradásának záloga a kölcsönös örömszerzés,az adok - kapok és a világos szabályok.
Ha nem éri meg,nem működtetik tovább.
Értelme akkor van,ha több jót ad,mint amennyit az otthoni kapcsolat,mert egyébként nem érné meg kockáztatni.Persze a szeretők kezdetben még ezt nem gondolják végig( kivéve a rutinos játékokat )és itt is igaz,hogy a kezdettekkor,az illúziók ködében,elhiszik,hogy ez valami teljesen más,és szerelmesek lesznek egymásba.
Van úgy,hogy két ember,függetlenül attól,hogy családja van és felelősséget vállalt valakiért,egyszer csak találkozik ( rosszkor rossz időben - szokták mondani )és megbánja az eddig összes döntését.
De sajnos ez már késő.A család otthon várja,a gyerekei imádják,több ember boldogsága függ tőle,anyagilag is meg lehet kötve.Nem tehet semmit.Jönnek a kompromisszumok: önmagával is és a családdal.Jön a szenvedés,a gyötrődés,a poklok pokla,a kínok kínja, AMIT LE SEM LEHET ÍRNI. Shakespeare - nek sikerült,azt kell elolvasni.Hány történetet hallgattam már végig,és amikor a szenvedésről beszélgetve megkérdezem," mégis mire számított ?" értetlenséget tapasztalok.
Sajnos jó megoldás nincs.
Sem a család elhagyása,sem a későn jött szerelemtől való búcsú nem tűnik megfelelőnek.
Az egyik porba aláz,a másik lélekben öl meg.
Marad a harmadik út, meg kell próbálni,mit hoz az idő - gondolják sokan,és belevágnak egy új életformába,egy sokak által elítélt és megvetett,de mégis létező és sokszor nagyon is működő kettős életbe,aminek nem láthatóak a végpontjai,nem kiszámíthatóak a lépései,ami által oda az eddig jól felépített kényelem és biztonság.
Ez létforma. Háromszögek, négyszögek.
Számtalan ilyen esetet láttam és látok, és azt kell mondanom, hogy néha becsületére válik annak a nőnek vagy férfinak, aki képes helytállni ebben a súlyosan terhelt szituációban, csak hogy megőrizze családja " boldogságát " és megtalált szerelmét is.
Meglepő, de számos pszichológus egyetért abban, hogy a külső kapcsolat időnként kifejezetten pozitív hatású a házasságra,természetesen akkor, ha titokban marad.
Itt mesélem el, bár az 5.ponthoz kívánkozna,annak a párnak a jelenkori történetét,akik soha nem voltak igazán boldogok, eddigi pályafutásuk kényelmetlenségei mégis eltörpülnek az utóbbi évben átélt szenvedései mellett.
Róluk mindannyiszor Ady Endre Elbocsátó szép üzenetek drámai és az őszinteségtől döbbenetes egy - egy sora jut eszembe, bár tudom, hogy a vers alaphelyzete más.
Fiatalon ismerték meg egymást, egy közös társaságban.
A fiú " elhódította " a lányt akkori pasijától,és büszke szerelmese volt egészen addig,amíg ez egy újabb hapsinak nem sikerült megint.Itt indultak a máig tartó küzdelmek kettejük között.
Hol az egyik, hol a másik csábult ki a kapcsolatból, de, miután újból és újból visszatértek egymáshoz, abban a hamis illúzióban éltek, hogy mégiscsak érdemes együtt maradniuk.
Egészen mostanáig. Mára mindketten negyven fölött járnak,van egy szép gyermekük, és mindenük,ami boldoggá tehetné őket. A nő azonban ismét ( vagy most először igazán ? ) szerelmes." véletlenül " derült ki, egy elkapott telefonbeszélgetésből a közös nyaralás ideje alatt.
Hozzáteszem,gyűrűjük van, de sosem házasodtak össze.
Először a lánynak volt " túl korán " később a férfi nem akarta,( amit most rendszeresen a fejéhez is vágnak ) Szóval egy éve kiderült az addigra már valószínűsíthetően sok hónapja lángoló szerelem, és a nő menni akart. A másik férfi elvált ember, új életet akart kezdeni vele, házassággal, közös gyerekkel, mindennel.
És a nő is ezt akarta ( csak az érthetetlen,miért titkolta a " döntését " hosszú időn át,és hazudta az új pasijának - ezzel jól megalapozva azon kapcsolat őszinteségét is - hogy már nem él együtt a gyermeke apjával, már nincsen közös életük, és semmi sem fűzi hozzá a gyermekein kivűl ) csak nem mert, nem tudott lépni. Miért?
A párját komoly sokként érte, pedig nem történt semmi újdonság: a nő, akiért egy egész életen át " küzdött" most másban találta meg azt, amit őbenne sosem.
Kérlelte, könyörgött, porig alázta magát, hogy a nő mellette maradjon..
Beszélt az új fiúval, szépen is , dühösen is, követte, ellenőrizgette a nőt, és sajnos legtöbbször beigazolódott a gyanakvása:a viszony nem ért véget.
A nő mellette él,de máshová jár,és egyre nyíltabban teszi ezt, a férfi önbecsülése pedig mind mélyebbre süllyed.
" Szar alaknak érzem magam, de nem akarok a gyerekem nélkül élni, nem akarom, hogy más nevelje fel, hogy másnak mondja azt, hogy apa "
Mára nyílt játszmává fajult a történet, amelyben mindketten erkölcsi nullaként vesznek részt.
A férfi azért,mert megbánta az egész eddigi életét, legfőképpen azt az önbecsapást...amikor elhitte, még a kezdet kezdetén,hogy ez első közös időszakuk hazugságai , a bujkálások, az akkori pasi kijátszása csak vele, az ő szerelméért történhetett meg.
Pedig ez nem volt igaz. Később ő lett az,többszörösen is, akit átráztak, megaláztak, és megcsaltak.
Aztán ő is megtette ugyanezt. Hazugságok iskolája az életük.
A pasi hasonlata szerint olyan a kapcsolatuk,( azt mondja visszatekintve mindig is ilyen volt ) mint a beszakadt köröm, amit ragtapasszal körberagasztanak, de a letépődő tapasz még mélyebbre szakítja és már a húsnál tart és vérzik és nagyon fáj, aztán már köröm sincs, csak a tapasz, de mégis azt hisszük, hogy alatta ott van.
Szerinte a nő itt is, ott is hazudik, hiszen nem mondja el annak a másiknak sem, hogy hezitál, hogy semmi sem biztos, amiben lehet valami,hiszen az a " szerencsétlen " is küzd a maga módján, és valószínűleg elhiszi,hogy " majd ha....lesz valami " és megnyeri a csatát.
Pedig MÁR veszített, többet,mint gondolná.
Talán Nietzschétől olvastam a hazugság lelepleződése utáni létről:
" nem az rendített meg,hogy hazudtál,hanem, hogy többé nem hiszek neked "
Ez a férfi elveszítette az őszinte kapcsolat lehetőségét, elveszítette, de ezt még nem tudja, a bizalmat, amit nem fog érezni a nő iránt soha, még ha végül meg is kapja, hiszen őt is becsapta, ez a szerelem is hazugságokkal indult.
A nő nem boldog. Úgy tűnik, egész életében keres valamit, amit soha nem talál.
Elmondta, hogy a párja szeretetét, ragaszkodását az első perctől fojtogatónak érezte, és mindig is szabadulni akart ettől, mert ez tönkretette élete minden percét.
" nem volt egyetlen percem sem nélküle, mindig velem volt, ( naná,aki szerelmes,mindig együtt akar lenni- mikor,ha nem az elején? )soknak éreztem akkoriban "
A kérdésre,hogy akkor miért van mellette mégis, azt válaszolta :
" Többször is próbáltam elhagyni, de nem engedte, én pedig mindig elgyengültem.
Jó ember, belül nagyon jó....de...nem is tudom, jó volt mindig hallani, hogy kellek "
Igen, ezt mindenki szereti hallani és érezni, sokan azért játszmáznak örökké, hogy újból és újból megerősítsék magukat: kellenek annak, akit szeretni akarnak, de nem tudnak.
Ez a nő azok közé tartozik, akiknél a gyökerek a gyermekkorig nyúlnak vissza, ahol ( női ) önbecsülését, magába való hitét a szüleinek nem sikerült felépíteni.
A párjáról ugyanez mondható el, és talán nem is véletlen, hogy ők ketten, így vagy úgy, de összekötötték a sorsukat ebben a függő kapcsolatban,amiből ritkán van menekvés.
Nem tudom, mi lesz velük, ezt a játékot életfogytiglan is folytathatják.
A történetben az a szörnyű,hogy nincs titok,nincs egymás féltése, becsülése, hanem nyílt sárba tiprás,megalázás és lelki sanyargatás zajlik.
A nő " őszintén " beszámol az érzéseiről, arról,hogy milyen szerelmes,hogy az a másik férfi mennyi mindent tud adni, a vágyairól, hogy szeretne új életet építeni és a fájdalmairól, hogy mindezt nem tudja,mert sajnálja az elmúlt 20 évet,a gyereket, a párját.
Közben napról napra teremt olyan helyzeteket, amilyenből másnak egy is elég lenne ahhoz, hogy kirakja a szűrét.
Elszökik otthonról, hogy találkozzon a szerelmével,a munkahelyi központon át hívja fel a szerelmét,hogy ne derüljön ki,ott sincs,barátnőket és az anyját vonja be az alibi megszervezésébe, igazolásába,stb.
Szinte nyílt lapokkal játszik, ugyanakkor a hazugságok tengerében fojtogatja a párját,
aki mindezt tűri és szenved, de mostanra a bosszú is hajtja.
Akár egy altatás nélküli műtét egy élve boncolás.
Egyikőjüknek sem jó,mégis működik.
A kölcsönös szenvedés és szenvedtetés előcsalogatja a pozitív érzéseket,amiket időnként mégiscsak meg tudnak élni.
Lelki szadizmus és mazochizmus.
DE nem mindenhol van ez így,sőt,a legtöbb hosszú távú kapcsolatból, házasságból, ha ki is kacsingatnak az emberek,óvatosan teszik,nehogy az elsődleges életül megsérüljön.Azon dolgoznak erőt nem kímélve, hogy a párjukkal elhitessék, minden rendben van.
Tetteikkel a látszat megőrzésére törekszenek,az alibikkel az a céljuk, hogy a párjuk ne sejtsen meg semmit. Két ok miatt.
Először is: hogy maradhasson minden a régiben, ne sérüljön a család.
Másodszor: hogy ne fájjon ( senkinek )
Nem mindenki csak a saját bőrét menti,amikor titkolja a külső kapcsolatát,hanem a párját is védi.
Védi a szenvedéstől,és attól,hogy méltóságának megőrzéséért kelljen küzdenie.
NE kelljen sem megalázkodnia,sem olyan döntést hoznia,amit nem szeretne,.
Amikor valaki " őszintén " a másik elé áll, hogy van valakije,két dolgot jelenthet.
Azt,hogy el akar válni, vagy azt,hogy bántani és megalázni kívánja a társát.
Az őszinteség köntösébe csomagolt mély szúrásokkal egy életen át lehet gyilkolászni.Persze,ha a másik hagyja,akkor magára vessen.
Addigi életét már úgysem kapja vissza.
Lehet persze moralizálni," elmondjuk - e vagy sem " és lehet a tisztességről vitatkozni, de a lelki következmények nem veszik figyelembe az erkölcsi kategóriákat.
Csak elvétve akadnak,akik felkészültek arra, hogy megfelelően reagáljanak, ha valami ilyesmi történik velük. Marad hát a titok, és maradnak a hazugságok, egészen addig, amíg így éri meg .
A külső kapcsolat sok esetben eszköz az önbizalom erősítéséhez és eszköz a másik gyötréséhez. Szerencsés ( ha egyáltalán lehet ezt mondani ) az a férj vagy feleség,, aki valójában újból magára talál egy harmadikkal való kapcsolatban,energiával és fiatalos lendülettel töltődik fel, és mindezt kamatoztatni is képes az életében.
Nem gondolom,hogy ez a legüdvözítőbb megoldás a megfáradt házasság felfrissítésére, csupán,hogy sokszor lendíthet azon.
Bármennyire is megbotránkoztató, vannak házasságok, amelyeket éppen egy szerető ment meg az összeomlástól.
Persze nem mindegy, hogy a házasság mióta és hol tart a fejlődésben, ahogy korábban erről már szó volt, minden párkapcsolatnak van fejlődési íve, és nagyon nem mindegy, hogy melyik életciklust vagy szakaszt érinti a szeretősdi.
A kapcsolat még nagyjából felfelé ívelő korszakában , azaz a kezdeti szakaszában nemigen szabad előfordulniuk botlásoknak, vagy akár szeretői kapcsolatnak, hiszen ekkor a megismerés, a közös utak megtalálása, a célok kik mindenképpen a kapcsolat kijelölése a legfontosabb, és az ilyenkor megjelenő harmadik mindenképpen a kapcsolat hosszú távon fennmaradó elégtelenségeit jelezheti, ÍGY TÖRTÉNT AZ ELŐZŐEKBEN EMLÍTETT PÁRNÁL IS )
Gondoljunk csak bele, ha már az első hónapokban, vagy akár években belefér a szeretősdi, mi lesz később? ( láttuk )
Persze sokaknak erre is jónak tűnő magyarázatai vannak:először önmagunknak ( önbecsapás ):
" VÉGÜL IS semmit sem jelent, nem vagyok szerelmes "
" úgyse derül ki,ennyi belefér"
" jó kis kaland volt de nem lesz folytatás"...
-aztán ha kiderül, indul a magyarázkodás a másiknak:
" csak botlás volt, semmi jelentősége "
" hiszen tudod, hogy te vagy az igazi, melletted vagyok, nem? "
" sajnálom, nem is tudom, mi történt velem, sosem bántanálak meg "
Egyébként se szeri, se száma azoknak az eseteknek, ahol ezek a gondolatok még csak fel sem merülnek, azaz a félrelépő el sem gondolkodik azon, hogy mit és miért is tesz valójában, csak éli világát
- és ez nagyon szomorú - az ide - oda kavarás gond nélkül belefér a mindennapokba.
Azt tapasztalom, hogy azok a kapcsolatok, amelyeknél már az első időszakokban elindul a ki - kitekintés, rendre tönkremennek, vagy bonyolult, életen át tartó, játszmahelyzetekkel felturbózott borzalom lesz belőlük.
Meg kell jegyezni: olykor lehetséges, hogy a benne élőknek éppen erre van szükségük, de azért mindenki higgye el, hogy a terápia ennél egészségesebb megoldás !
A későbbi időszakokban előforduló félrelépéseknél már nem egészen ez a helyzet.
Több tapasztalattal, önismerettel és bizonyos szempontból
" ügyesebben " döntenek a felek, mi fontos, és mi nem.
Családos nő - családos férfi.
Nekik igazán van védendőjük.
A hosszabb múlt, a gyerekek, a felépített gazdagság, az élet, amelyet közösen élnek, az út, amelyen együtt elindultak, és a biztonságos jövő ígérete.
Emlékszünk még a múlt és a jövő illúziójára?
Egyik sincs, csak belül a fejünkben.
De a jelen az, ami a valóság, és mindig megragadható.
És ezeket a pillanatokat kell boldoggá tenni, néha mindenáron, érzik sokan, hiszen így marad szép az illúzió.
Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek?
Gyakori és bármennyire furcsa,érthető kombináció.
Valaki megtalálja a " másik nőt" vagy a " másik férfit" az életében.
Minden életkorban és társadalmi helyzetben előfordul,néha javít a partnerek és családjaik életén,néha viszont megkeseríti azt.
Sokáig fennmaradhat, hiszen az erőviszonyok kiegyenlítettek,senki nem tud, vagy nem akar ugrálni,mindenkinek van féltenivalója,tehát a közös nevező adott.
Ugyanakkor a cél is közös:minél elviselhetőbbé és boldogabbá tenni egymás által az életet.
Csak akkor működik,ha mindketten elfogadják,hogy a család az első,ha nincs számonkérés vagy bizalmatlanság.Itt is igaz az,hogy a kapcsolat fennmaradásának záloga a kölcsönös örömszerzés,az adok - kapok és a világos szabályok.
Ha nem éri meg,nem működtetik tovább.
Értelme akkor van,ha több jót ad,mint amennyit az otthoni kapcsolat,mert egyébként nem érné meg kockáztatni.Persze a szeretők kezdetben még ezt nem gondolják végig( kivéve a rutinos játékokat )és itt is igaz,hogy a kezdettekkor,az illúziók ködében,elhiszik,hogy ez valami teljesen más,és szerelmesek lesznek egymásba.
Van úgy,hogy két ember,függetlenül attól,hogy családja van és felelősséget vállalt valakiért,egyszer csak találkozik ( rosszkor rossz időben - szokták mondani )és megbánja az eddig összes döntését.
De sajnos ez már késő.A család otthon várja,a gyerekei imádják,több ember boldogsága függ tőle,anyagilag is meg lehet kötve.Nem tehet semmit.Jönnek a kompromisszumok: önmagával is és a családdal.Jön a szenvedés,a gyötrődés,a poklok pokla,a kínok kínja, AMIT LE SEM LEHET ÍRNI. Shakespeare - nek sikerült,azt kell elolvasni.Hány történetet hallgattam már végig,és amikor a szenvedésről beszélgetve megkérdezem," mégis mire számított ?" értetlenséget tapasztalok.
Sajnos jó megoldás nincs.
Sem a család elhagyása,sem a későn jött szerelemtől való búcsú nem tűnik megfelelőnek.
Az egyik porba aláz,a másik lélekben öl meg.
Marad a harmadik út, meg kell próbálni,mit hoz az idő - gondolják sokan,és belevágnak egy új életformába,egy sokak által elítélt és megvetett,de mégis létező és sokszor nagyon is működő kettős életbe,aminek nem láthatóak a végpontjai,nem kiszámíthatóak a lépései,ami által oda az eddig jól felépített kényelem és biztonság.
Ez létforma. Háromszögek, négyszögek.
Számtalan ilyen esetet láttam és látok, és azt kell mondanom, hogy néha becsületére válik annak a nőnek vagy férfinak, aki képes helytállni ebben a súlyosan terhelt szituációban, csak hogy megőrizze családja " boldogságát " és megtalált szerelmét is.
Meglepő, de számos pszichológus egyetért abban, hogy a külső kapcsolat időnként kifejezetten pozitív hatású a házasságra,természetesen akkor, ha titokban marad.
Itt mesélem el, bár az 5.ponthoz kívánkozna,annak a párnak a jelenkori történetét,akik soha nem voltak igazán boldogok, eddigi pályafutásuk kényelmetlenségei mégis eltörpülnek az utóbbi évben átélt szenvedései mellett.
Róluk mindannyiszor Ady Endre Elbocsátó szép üzenetek drámai és az őszinteségtől döbbenetes egy - egy sora jut eszembe, bár tudom, hogy a vers alaphelyzete más.
Fiatalon ismerték meg egymást, egy közös társaságban.
A fiú " elhódította " a lányt akkori pasijától,és büszke szerelmese volt egészen addig,amíg ez egy újabb hapsinak nem sikerült megint.Itt indultak a máig tartó küzdelmek kettejük között.
Hol az egyik, hol a másik csábult ki a kapcsolatból, de, miután újból és újból visszatértek egymáshoz, abban a hamis illúzióban éltek, hogy mégiscsak érdemes együtt maradniuk.
Egészen mostanáig. Mára mindketten negyven fölött járnak,van egy szép gyermekük, és mindenük,ami boldoggá tehetné őket. A nő azonban ismét ( vagy most először igazán ? ) szerelmes." véletlenül " derült ki, egy elkapott telefonbeszélgetésből a közös nyaralás ideje alatt.
Hozzáteszem,gyűrűjük van, de sosem házasodtak össze.
Először a lánynak volt " túl korán " később a férfi nem akarta,( amit most rendszeresen a fejéhez is vágnak ) Szóval egy éve kiderült az addigra már valószínűsíthetően sok hónapja lángoló szerelem, és a nő menni akart. A másik férfi elvált ember, új életet akart kezdeni vele, házassággal, közös gyerekkel, mindennel.
És a nő is ezt akarta ( csak az érthetetlen,miért titkolta a " döntését " hosszú időn át,és hazudta az új pasijának - ezzel jól megalapozva azon kapcsolat őszinteségét is - hogy már nem él együtt a gyermeke apjával, már nincsen közös életük, és semmi sem fűzi hozzá a gyermekein kivűl ) csak nem mert, nem tudott lépni. Miért?
A párját komoly sokként érte, pedig nem történt semmi újdonság: a nő, akiért egy egész életen át " küzdött" most másban találta meg azt, amit őbenne sosem.
Kérlelte, könyörgött, porig alázta magát, hogy a nő mellette maradjon..
Beszélt az új fiúval, szépen is , dühösen is, követte, ellenőrizgette a nőt, és sajnos legtöbbször beigazolódott a gyanakvása:a viszony nem ért véget.
A nő mellette él,de máshová jár,és egyre nyíltabban teszi ezt, a férfi önbecsülése pedig mind mélyebbre süllyed.
" Szar alaknak érzem magam, de nem akarok a gyerekem nélkül élni, nem akarom, hogy más nevelje fel, hogy másnak mondja azt, hogy apa "
Mára nyílt játszmává fajult a történet, amelyben mindketten erkölcsi nullaként vesznek részt.
A férfi azért,mert megbánta az egész eddigi életét, legfőképpen azt az önbecsapást...amikor elhitte, még a kezdet kezdetén,hogy ez első közös időszakuk hazugságai , a bujkálások, az akkori pasi kijátszása csak vele, az ő szerelméért történhetett meg.
Pedig ez nem volt igaz. Később ő lett az,többszörösen is, akit átráztak, megaláztak, és megcsaltak.
Aztán ő is megtette ugyanezt. Hazugságok iskolája az életük.
A pasi hasonlata szerint olyan a kapcsolatuk,( azt mondja visszatekintve mindig is ilyen volt ) mint a beszakadt köröm, amit ragtapasszal körberagasztanak, de a letépődő tapasz még mélyebbre szakítja és már a húsnál tart és vérzik és nagyon fáj, aztán már köröm sincs, csak a tapasz, de mégis azt hisszük, hogy alatta ott van.
Szerinte a nő itt is, ott is hazudik, hiszen nem mondja el annak a másiknak sem, hogy hezitál, hogy semmi sem biztos, amiben lehet valami,hiszen az a " szerencsétlen " is küzd a maga módján, és valószínűleg elhiszi,hogy " majd ha....lesz valami " és megnyeri a csatát.
Pedig MÁR veszített, többet,mint gondolná.
Talán Nietzschétől olvastam a hazugság lelepleződése utáni létről:
" nem az rendített meg,hogy hazudtál,hanem, hogy többé nem hiszek neked "
Ez a férfi elveszítette az őszinte kapcsolat lehetőségét, elveszítette, de ezt még nem tudja, a bizalmat, amit nem fog érezni a nő iránt soha, még ha végül meg is kapja, hiszen őt is becsapta, ez a szerelem is hazugságokkal indult.
A nő nem boldog. Úgy tűnik, egész életében keres valamit, amit soha nem talál.
Elmondta, hogy a párja szeretetét, ragaszkodását az első perctől fojtogatónak érezte, és mindig is szabadulni akart ettől, mert ez tönkretette élete minden percét.
" nem volt egyetlen percem sem nélküle, mindig velem volt, ( naná,aki szerelmes,mindig együtt akar lenni- mikor,ha nem az elején? )soknak éreztem akkoriban "
A kérdésre,hogy akkor miért van mellette mégis, azt válaszolta :
" Többször is próbáltam elhagyni, de nem engedte, én pedig mindig elgyengültem.
Jó ember, belül nagyon jó....de...nem is tudom, jó volt mindig hallani, hogy kellek "
Igen, ezt mindenki szereti hallani és érezni, sokan azért játszmáznak örökké, hogy újból és újból megerősítsék magukat: kellenek annak, akit szeretni akarnak, de nem tudnak.
Ez a nő azok közé tartozik, akiknél a gyökerek a gyermekkorig nyúlnak vissza, ahol ( női ) önbecsülését, magába való hitét a szüleinek nem sikerült felépíteni.
A párjáról ugyanez mondható el, és talán nem is véletlen, hogy ők ketten, így vagy úgy, de összekötötték a sorsukat ebben a függő kapcsolatban,amiből ritkán van menekvés.
Nem tudom, mi lesz velük, ezt a játékot életfogytiglan is folytathatják.
A történetben az a szörnyű,hogy nincs titok,nincs egymás féltése, becsülése, hanem nyílt sárba tiprás,megalázás és lelki sanyargatás zajlik.
A nő " őszintén " beszámol az érzéseiről, arról,hogy milyen szerelmes,hogy az a másik férfi mennyi mindent tud adni, a vágyairól, hogy szeretne új életet építeni és a fájdalmairól, hogy mindezt nem tudja,mert sajnálja az elmúlt 20 évet,a gyereket, a párját.
Közben napról napra teremt olyan helyzeteket, amilyenből másnak egy is elég lenne ahhoz, hogy kirakja a szűrét.
Elszökik otthonról, hogy találkozzon a szerelmével,a munkahelyi központon át hívja fel a szerelmét,hogy ne derüljön ki,ott sincs,barátnőket és az anyját vonja be az alibi megszervezésébe, igazolásába,stb.
Szinte nyílt lapokkal játszik, ugyanakkor a hazugságok tengerében fojtogatja a párját,
aki mindezt tűri és szenved, de mostanra a bosszú is hajtja.
Akár egy altatás nélküli műtét egy élve boncolás.
Egyikőjüknek sem jó,mégis működik.
A kölcsönös szenvedés és szenvedtetés előcsalogatja a pozitív érzéseket,amiket időnként mégiscsak meg tudnak élni.
Lelki szadizmus és mazochizmus.
DE nem mindenhol van ez így,sőt,a legtöbb hosszú távú kapcsolatból, házasságból, ha ki is kacsingatnak az emberek,óvatosan teszik,nehogy az elsődleges életül megsérüljön.Azon dolgoznak erőt nem kímélve, hogy a párjukkal elhitessék, minden rendben van.
Tetteikkel a látszat megőrzésére törekszenek,az alibikkel az a céljuk, hogy a párjuk ne sejtsen meg semmit. Két ok miatt.
Először is: hogy maradhasson minden a régiben, ne sérüljön a család.
Másodszor: hogy ne fájjon ( senkinek )
Nem mindenki csak a saját bőrét menti,amikor titkolja a külső kapcsolatát,hanem a párját is védi.
Védi a szenvedéstől,és attól,hogy méltóságának megőrzéséért kelljen küzdenie.
NE kelljen sem megalázkodnia,sem olyan döntést hoznia,amit nem szeretne,.
Amikor valaki " őszintén " a másik elé áll, hogy van valakije,két dolgot jelenthet.
Azt,hogy el akar válni, vagy azt,hogy bántani és megalázni kívánja a társát.
Az őszinteség köntösébe csomagolt mély szúrásokkal egy életen át lehet gyilkolászni.Persze,ha a másik hagyja,akkor magára vessen.
Addigi életét már úgysem kapja vissza.
Lehet persze moralizálni," elmondjuk - e vagy sem " és lehet a tisztességről vitatkozni, de a lelki következmények nem veszik figyelembe az erkölcsi kategóriákat.
Csak elvétve akadnak,akik felkészültek arra, hogy megfelelően reagáljanak, ha valami ilyesmi történik velük. Marad hát a titok, és maradnak a hazugságok, egészen addig, amíg így éri meg .
A külső kapcsolat sok esetben eszköz az önbizalom erősítéséhez és eszköz a másik gyötréséhez. Szerencsés ( ha egyáltalán lehet ezt mondani ) az a férj vagy feleség,, aki valójában újból magára talál egy harmadikkal való kapcsolatban,energiával és fiatalos lendülettel töltődik fel, és mindezt kamatoztatni is képes az életében.
Nem gondolom,hogy ez a legüdvözítőbb megoldás a megfáradt házasság felfrissítésére, csupán,hogy sokszor lendíthet azon.
Bármennyire is megbotránkoztató, vannak házasságok, amelyeket éppen egy szerető ment meg az összeomlástól.
Persze nem mindegy, hogy a házasság mióta és hol tart a fejlődésben, ahogy korábban erről már szó volt, minden párkapcsolatnak van fejlődési íve, és nagyon nem mindegy, hogy melyik életciklust vagy szakaszt érinti a szeretősdi.
A kapcsolat még nagyjából felfelé ívelő korszakában , azaz a kezdeti szakaszában nemigen szabad előfordulniuk botlásoknak, vagy akár szeretői kapcsolatnak, hiszen ekkor a megismerés, a közös utak megtalálása, a célok kik mindenképpen a kapcsolat kijelölése a legfontosabb, és az ilyenkor megjelenő harmadik mindenképpen a kapcsolat hosszú távon fennmaradó elégtelenségeit jelezheti, ÍGY TÖRTÉNT AZ ELŐZŐEKBEN EMLÍTETT PÁRNÁL IS )
Gondoljunk csak bele, ha már az első hónapokban, vagy akár években belefér a szeretősdi, mi lesz később? ( láttuk )
Persze sokaknak erre is jónak tűnő magyarázatai vannak:először önmagunknak ( önbecsapás ):
" VÉGÜL IS semmit sem jelent, nem vagyok szerelmes "
" úgyse derül ki,ennyi belefér"
" jó kis kaland volt de nem lesz folytatás"...
-aztán ha kiderül, indul a magyarázkodás a másiknak:
" csak botlás volt, semmi jelentősége "
" hiszen tudod, hogy te vagy az igazi, melletted vagyok, nem? "
" sajnálom, nem is tudom, mi történt velem, sosem bántanálak meg "
Egyébként se szeri, se száma azoknak az eseteknek, ahol ezek a gondolatok még csak fel sem merülnek, azaz a félrelépő el sem gondolkodik azon, hogy mit és miért is tesz valójában, csak éli világát
- és ez nagyon szomorú - az ide - oda kavarás gond nélkül belefér a mindennapokba.
Azt tapasztalom, hogy azok a kapcsolatok, amelyeknél már az első időszakokban elindul a ki - kitekintés, rendre tönkremennek, vagy bonyolult, életen át tartó, játszmahelyzetekkel felturbózott borzalom lesz belőlük.
Meg kell jegyezni: olykor lehetséges, hogy a benne élőknek éppen erre van szükségük, de azért mindenki higgye el, hogy a terápia ennél egészségesebb megoldás !
A későbbi időszakokban előforduló félrelépéseknél már nem egészen ez a helyzet.
Több tapasztalattal, önismerettel és bizonyos szempontból
" ügyesebben " döntenek a felek, mi fontos, és mi nem.
Családos nő - családos férfi.
Nekik igazán van védendőjük.
A hosszabb múlt, a gyerekek, a felépített gazdagság, az élet, amelyet közösen élnek, az út, amelyen együtt elindultak, és a biztonságos jövő ígérete.
Emlékszünk még a múlt és a jövő illúziójára?
Egyik sincs, csak belül a fejünkben.
De a jelen az, ami a valóság, és mindig megragadható.
És ezeket a pillanatokat kell boldoggá tenni, néha mindenáron, érzik sokan, hiszen így marad szép az illúzió.
(Belső Nóra pszichiáter könyvéből gondolatok.)
Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek?
Közülünk
hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy
elámuljanak ezen a csodás látványon?
Úgy tetszik: az ember éppen annak
van a legkevésbé tudatában, hogy él....
Persze, kevesen ennyire önzőek és érzéketlenek, meg hazudni is szemét dolog, de szerintem sokkal gonoszabb halál komolyan felajánlani a barátságot.
Már a szakító fél részéről. Ez olyan, mintha bolognai makarónit rendelnék az étteremben, és a pincér azzal jönne, hogy nincs tészta, de azért kihozza nekem a szószt egy kis reszelt sajttal a tetején, jó lesz az is, higgyem csak el. Hát, kösz, nem! Ennyire nem vagyok éhes.
Ha valakinek nem lenne világos, hogy a halál őszintén barátságért esdeklő szakító fél valójában mit is kér, hát tessék: azt, hogy mi kössünk egy baromi nagy kompromisszumot, neki viszont egyáltalán ne kelljen semmilyen kompromisszumot kötnie! Fantasztikus, nem?
Te ugyanis elveszítesz egy társat, ő viszont mindent megtarthat belőled, amire szüksége van, anélkül, hogy hűségesnek, elkötelezettnek kellene lennie. Erre hogyan lehet igent mondani, tíz perccel az után, hogy kidobtak?
A kegyesen felajánlott baráti jobb visszautasítása nem bosszúból, vagy büszkeségből történik. Pusztán azért, mert ha bolognai makarónit rendeltem, akkor azt akarok enni, nem tésztát magában, nem szószt tészta nélkül. Pont.
Nem azt mondtam, hogy nem vagyok jóban egy exemmel sem.
De - amellett, hogy a szó szoros értelmében vett, aktív barátomnak az elmúlt tizenöt év alatt egyet nevezhetek - ez nem egy olyan státusz, amit a szakítást követő percekben kellene bőkezűen osztogatni.
A szakító fél egyelőre örüljön, hogy többet nem kell velünk járnia.
MÁS SZEMSZÖGBŐL.....
...Békés szakítás esetén van az, hogy legyünk barátok.
Emögött az állhat, hogy féltjük a másikat, emberileg sajnáljuk, hogy tönkrement a kapcsolatunk és részvétből azért ott állunk a másik mögött és támogatjuk.
De ennek semmi értelme, hisz csak az elszakadást nehezítjük meg.
Amikor találkoznak a felek, mindig a másikban több érzelem van, ami még a múlthoz köti és így kialakul egyfajta távolságtartó ragaszkodás.
Ha viszont a szakítás dühből, keserűségből fakad, annak is megvan a veszélye, hogy az ember megbánja, elkezdi magát hibáztatni, majd keresni a másikat és inkább lenyeli a sok keserűséget, minthogy belássa, a kapcsolat nem működött.
A szakításnak nemcsak lelkileg, de fizikailag is meg kell történnie.
Meg kell állni, hogy keressük a másik társaságát, kell, hogy csillapodjanak a kedélyek.
Utána jön a fájdalom, az önrágalom, a düh és kétségbeesés hullámvölgye, ami talán a legrosszabb része a szakításnak.
Hiába akarnád ezeket elnyomni, nem lehet, mert még ha magadnak nem is ismered be, de ott van a szorító érzés a mellkasodban és egyszer valami folytán kitör.
Akkor jössz rá, hogy jobb kisírni magadból a fájdalmat és abbahagyni az önsajnálatot.
Ekkor újra kell fogalmaznod az életelveidet, leszűrni a tanulságot és belevésni az eszedbe, hogy ezt és azt soha nem fogom megengedni, eltűrni.
Kell keresni ilyenkor valami nagyon jó elfoglaltságot, ami boldoggá tesz és lefoglal.
Itt a hangsúly a boldogságon van, hogy rájöjj, magadat is boldoggá tudod tenni.
De van olyan eset is, mikor az ex zaklatja a jelenlegi barátodat.
Békés elválás, legyünk barátok, havonta baráti csevej telefonon.
Persze ez csak barátság.mit vagy úgy oda - kérdezi a pasink.
Hogy miért? Mert az érdeklődés az el nem szakadás jele.
És vajon a másik fél, mint nő erre mit szóljon?
Először félvállról veszi, majd egyre jobban elkezdi zavarni. És mikor megtudja, hogy az ex csaj egyedülálló egyre jobban fenyegetve érzi magát.
Eddig még csak barátság volt köztük, de a nők gyakran visszatáncolnak és egy három éves kapcsolat mögött sok emlék van, ellentétben egy egy évessel, ami egyébként is zűrösen kezdődött.
Ilyenkor mit tehet a nő? Értésére adja a pasijának, hogy nem akarja, hogy többet valaha is beszélgessenek. Persze ilyenkor mi vagyunk a zsarnokok, hogy megtiltjuk neki!
Egy szó, mint száz, az exek veszélyt jelentenek a jelenkori kapcsolatra, főképp ha "legyünk barátok elvű" a szakítás és kölcsönös az érdeklődés.
Mindig a másik fél felől több van, mint barátság, még ha nem is ismeri be.
