"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele." - . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
KI MINEK GONDOL, AZ VAGYOK ANNAK...
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.
( Weöres Sándor)
A Tükör törvényei: 1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál-, és engem SÉRT, az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM.
3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem NEM SÉRT, akkor az az Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak szembenézni vele. 4. Minden amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban meg van, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg.
Az igazi szerelem...
"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő". Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van". Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!.....
"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre,
ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek.
Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól.
Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám.
Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.
Persze ebből természetesen sok minden nem igaz.
Az élet csak remélni tanított meg.
Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni.
Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom.
Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg.
Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el.
Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük.
Gyönyörű hegek.. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni.
De nekem ez a pár remény pont elég.
Így akarok élni…”
A szerelem erőt ad, majd megfelezi.
Egymás nélkül nem létezhetünk.
Ha elvesztem őt, mert elszakítják tőlem, megölik, vagy elhagy, vele vész az erőm.
Lényemnek azt a felét kell nélkülöznöm, amely nélkül üressé válik az is, ami megmaradt.
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjenek életünk egy szakaszán.
Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Még azért sem, hogy tanácsokat adjunk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.
Az igazi találkozások pillanatában, belopakodunk egymás életébe és a lelkünk jót "ücsörög" egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni.
Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik.
Ha ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozhassak vele.
Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt, vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével.
Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
“Minden agyban dől el.
Amit el tudsz képzelni, amiben hinni tudsz, az lesz valósággá a számodra.
Sajnos, ha nem hiszel abban, hogy találhatsz valakit, akkor nem is fogsz találni.
Ha nem hiszel abban, hogy meg tudod oldani az anyagiakat, akkor nem fogod tudni megoldani.
A hogyanra mindig ezerféle jó és rossz megoldás kínálkozik, a „mi”-t kell először eldönteni, majd hinni benne. Ahhoz, hogy teljesüljön egy vágyad, a következő dolgok kellenek hozzá:vágy, hit (hogy megoldható, meg tudod csinálni, lehetséges), elvárni az eredményt, megtenni azt, amit meg kell tenni.
Az első 3 dolog a fejedben dől el.
Gondold ki szépen, mit szeretnél, mi tenne boldoggá.
Képzeld el, milyen érzés lesz, ha a kívánságod teljesült. Lásd a lelki szemeiddel.
Tudd minél részletesebben elképzelni azt, hogy amire vágysz, már meg is kaptad.
Tudj örülni neki már előre. Ezt a „mozit” minél többször elképzeled, annál jobb.
Legalkalmasabb ellazult állapotban, elalvás előtt, vagy ébredés után elképzelned.
Vedd úgy, hogy a kívánságod teljesítése folyamatban van.
Csak ehhez is türelem kell, mint ahhoz is, hogy a magból növény fejlődjön, majd termést hozzon.
Ha így állsz hozzá, a saját agyad, pontosabban a tudatalattid fog hozzásegíteni az eredményekhez.
Eszedbe fognak jutni ötletek, megtalálnak lehetőségek, amik pont ahhoz kapcsolódnak, amik
Téged foglalkoztatnak, lehet, hogy egy munkatárs mond egy ötletet, lehet, hogy eszedbe jut valami, amiről olvastál korábban egy újságban.
A lényeg, hogy nyitott legyél, és meg fogod találni a megoldást.
Ami pedig a tetteket illeti: nincs mese, sajnos bele kell tenni a részed, anélkül nem fog menni.”
Ha kívánhatnék, a kívánságom te lennél.
Hisz jobbat, kedvesebbet, álmomban sem láttam még..
Remény vagy a horizont szélén, oázis a sivatag végén...(Thomas)
A Rák
(Cancer)
--------------------------------------------------------------------------------
elem energia polaritás uralkodó planéta kezdete (kb.!) vége (kb.!)
yin JÚN.22. JÚL.22.
vizes, hideg és nedves, éjszakai, feminin, kardinális, termékeny, flegmatikus, hangtalan, negatív, északi irányt jelöl
A Víz-jegyek közül neki van a legerősebb én-képe, de mivel Víz, ezért ez legbelül épül fel. Benne van a leggazdagabb belső világ. Igazából ebben a belső világban él, kívülről jóformán megismerhetetlen. A jéghegy-elméletnek teljesen megfelelő.
A dolgok róla szólnak, de megteremti a világot belül, és abban éli meg, a külvilág lényegtelen. Mint a Mérleg, csak a Rák befele él, nem kifele, mint a Mérleg.
Érzelem-gyűjtő, érzelem-vadász. Minden érzelmet át akar élni, soha nem elég a simogatásból. Ha egy forrás a számára kimerül, akkor keményen le tud róla válni, szinte lepattintja magát róla.
Változékonyság a jellemzője, H-ban a változásra való képesség, a változás elfogadása. DH-ban szélsőséges szeszélyesség, szinte magának is követhetetlen.
Uralkodó bolygója a Hold -> ciklikus változások jellemzők.
A Rák az egyik legösszetettebb, legbonyolultabb jegy.
Víz-jegy, és mint ilyet lekerekített, lágy vonások jellemzik. Nagy fülcimpája csak a vízjegyűeknek van. Ha a fülcimpa átlagos, de nagyon lelóg, az Rák.
Lágy, lekerekített puha testalkat jellemzi. Nincsenek konkrét arcvonások. Kerek, ún. "holdvilág" arc, "lángosképű", nagyon puha lágy arc, "fél méter" :-) fülcimpa. Szivacsosság: ha belenyomod az ujjad, lyuk marad utána ott. A Rák nagyon könnyen elhízik, amolyan pufók, mint pl. a Michelin-baba.
Gyöngyházfényűen fehér bőre van, ami nem ráncosodik. Puha, fényesen kövérkés arc. A Rák a legjobban izzadó jegy, de ez tiszta víz, nincs szaga. Annyira tiszta, hogy szinte megiható.
A hajszín nem jellemző, semmi karakteres, mint ahogy az egész ember is ilyen: fakó, jellegtelen, fakó-barna.
A Rák arc legjellegzetesebb része a sgnpisze orr. A Ráké egészen "négeres" orr, már tőből megy szét.
Uralkodó bolygó a Hold, azaz női jegy, így meglehetősen feminin, még férfiben is. A Rák férfi öregasszonyosan nőies, mint egy fakó öreg mosónő. Csak a Rák férfi süt sütit!
A Ráknak nincs állandó testsúlya, folyton hízik és fogy, fogy és hízik, mint a Hold, ami az ő uralkodó planétája. A Rák élete fura ciklikusságból áll. A Rák nem törzsgárda tag. Tejesen át tud alakulni, nem egyszerű hosszú idő múltán felismerni.
Semmi izmosság, semmi csontosság. A villendorfi Vénusz. Nagy mellek, férfiban is.
Minden Rák meg van őrülve a macskákért.
Az öltözködése sem igazán jellegzetes. Mindig bő, mindig kényelmes, sosem szűk, sosem feszes. Mindig kicsit kopott, régies. Abszolút átöltözős, otthon átöltözik a puha, kényelmes háziruhába, ha csak öt percre, akkor is. Fekete, piros, sárga soha nem fordul elő rajta. Bőrt sem hord, mert sajnálja az állatot. Derékszíjat soha, inkább nadrágtartót. Mindig túl van öltözve, mert nagyon fázós. Talán a legfázósabb jegy.
A mozgás lassú, lágy. Semmi szögletesség, semmi élesség, lassan hömpölyög. A beszéd is lassú, halk, hömpölygő. Nem nagyon gesztikulál, nemigen van mimikája. Jellegzetesen szóródó személyiség. Rendkívül szélsőséges nézetek közt tud váltani egyik pillanatról a másikra, és ez a szóródó figyelem miatt van.
A Rák ún. jéghegy-személyiség: max. a 10 %-át látod. Minden, ami fontos, az belül van, ami kívül van, az a Rákot nemigen érdekli.
Minden Ráknak az arcára van írva: "Hagyjatok már békében!". Legszívesebben csendben és magában van. Általában nincs jelen, mert ami számára lényeges, az úgyis belül van. Mint Víz-jegy számára a lélek, az álom, a képzelet lényeges. A Rák nagyon érzékeny, nagyon kicsi az érzékenységi küszöbe. Nagyon mély érzésű, talán a legmélyebb érzésű jegy. Állandóan a szélsőségek között változik. Mindig csak egy-egy pillanatképet lehet róla "készíteni", a következő másodpercben már egészen más is lehet.
A Rákot egyáltalán nem érdekli a külső világ, egyetlen ambíciója, hogy átéljen, hogy mindenféle mély, emberi, pozitív érzelmet átéljen. Befogad, elfogad minden irányból, és ezekért él.
A klasszikus Rák-világ az ún. "falvédő-idill": ülnek egymás mellet a párjával, "de jó, hogy vagy nekem". Napi 25 órát ül a párjával, és simogatják egymást. Na meg a macskát... :-)
A Rák teljesen romantikus, egészen tócsába menően szentimentális tud lenni. Nagyon intim kapcsolata tud lenni rokonokkal, barátokkal, és persze anyával, apával, és a macskával.
A maflaság jellemző a Rákra. Játszi, beletörődő, "mafla" beleegyezés mindenbe, csak a belső világát ne zavarja semmi. Azonban minden beleegyezésben csak az van, hogy "megcsinálok mindent, csak hagyjatok már békén".
Nagyon kedves tud lenni, de ugyanakkor meg teljesen konok elzárkózás is lehet a reakciója, mint a macskáknál.
Tengerparton sokszor lehet Rákokat látni, ahogy hajnalban bóklásznak, leülnek, elbambulnak, elméláznak, de ha valaki 100 m-nél közelebb leül, akkor felállnak és továbbmennek.
Van egy bizonyos nagyon jellegzetes működése: a Rák "mozizik". Elképzelt belső világokat "gyárt", és ezekben él. Ezeket nem egymás után teremti, hanem egyszerre, és persze egyszerre, párhuzamosan is "üzemelteti". Ezért minden Rák max. csak 10-20 %-ig van jelen, így ilyenkor kicsit "debil" külső jellemzi, valamint semmitmondó, "távoli" tekintet. Ilyenkor él igazán, mert ezeket a belső világokat teljes egészében átéli. A Rák simán sírva tud fakadni olyanon, amit csak elképzel, míg egy perc múlva már röhög egy másikon stb.. Igazából ebben él. Képes arra, hogy ki sem megy az utcára egész életében. A Rák otthona amolyan bunker-szerű, zsúfolt, de kényelmes, meleg odu. Óriási karosszék a homályos lakás (bunker) egyik zugában, ahova beköltözhet, összegömbölyödhet, mint egy macska, és mozizhat.
Jellegzetes szórakozottsága és figyelmetlensége miatt gyakori a "most ébredtem" jelenség. De hallatlanul pontosan el tudja képzelni a valóságot: ha egy Rák elmond valamit, hogy az hogy néz ki, még ha nem is volt ott, akkor is biztos lehetsz, hogy az tényleg olyan a valóságban is.
A Rákot mindig a múlt érdekli, abba belemélyed, romantikusan felduzzasztja. Eből adódóan a történelem az ő területe. Az emlékekben pontosan megőrzi az érzelmi lenyomatot. Érzéseket, hangulatokat jegyez meg. Jó arcmemóriája van, bár nem tudja, hogy ki vagy, ugyanakkor viszont elmondja, hogy milyen jól beszélgettetek a legutóbb (15 éve :-)), mikor csörgött a villamos a sarkon, de azt nem tudja már, hogy miről beszéltetek.
Nagyon magának való, nagyon zárkózott, bár egy pillanat alatt képes megnyílni. Magában, mély érzelmi viszony nélkül nem képes létezni, akár egy virág is megteszi, csak legyen valami, amire "ráöntheti" a gondoskodását, a szeretetét. Egy Rákhoz igazán csak Rák pár való, mindenki mást halálra idegesítene az állandó gondoskodásával, szeretgetésével. Nagyon fontos neki a finom, lágy érintés, ezzel fejezi ki az érzelmi kapcsolatot, amit szóban nem tudna kifejezni.
Teljesen gyerekes, mafla, ősanyai gondoskodás jellemzi, etet, itat. Semmi erős ízt nem bír, a vegetáriusok jó része Rák, bár a "profi" vegetárius a Halak. Rengeteget iszik, és az útra is iszik, és|vagy visz magával.
Nem intellektuális, és nem verbális, azonban nagyon erősen érzelmi reakciókkal teli. Mindig "szeretetsugárzásokat" küld. Az érintés, a simogatás nagyon Rák dolog. Nagyon hűséges, a környezetéhez kapcsolódó, állandó honvágya van, mégis folyton utazik. Jellegzetes a Rák stoppos: ha az egyik irányba nem veszik fel, átmegy a másik oldalra, "mindegy". Jellegzetes Rák mondat: "Honvágyam van egy olyan ország után, ahol még soha nem jártam.". A hajózás az igazán Rák közlekedési mód.
Mindig a belső világában él. Mindig mindenhonnan elkésik. Mindenhol egy kicsit ideiglenesen érzi magát, sehol sem otthon, legfeljebb csak otthon. Sokszor pont ezért utazik. Nagyon nehezen nyílik meg. Ha megnyílik, akkor nagyon mélyen fogad be, de akkor meg iszonyatosan nehezen enged el. Két lépésben enged el végül: 1. érzelmileg belehal, 2. kardinálisan lezár, és soha többé nem akar még hallani sem rólad.
Ember-, család-, otthon-szerető ember. Igaziból soha sem képes elszakadni a szülőföldtől, legalább egy cserép muskátli legyen, amiben hazai föld van...
A közelség, az intimitás keresése állandó. Sok puha párna legyen körülötte, és a macska a nyakában, ekkor boldog. :-)
DH-ban majdnem a hisztériáig megy, változékony, csapongó lesz.
Bevésem bőrödbe a szerelmet
Elveszted önmagad, amikor szeretlek.
Semmivé oldódsz ölelő karjaim között
Felszabadulsz, miközben vágyad megkötöz.
Alélt lázadás minden pillanat
Csak a test rab, az érzés szabad.
Egyetlen rezgés vagy csupán,
Egyetlen örvény tombol, a szerelem.
Nem számít emberi törvény.
Szétáradsz az űrben, a teljesség oly
közel kerül. Lebegsz és zuhansz
Lényed vaddá szelídül. (ismeretlen szerző)
A spirituális út veszélyes
Felhívnám a figyelmed egy fontos gondolatra, melyet nem nagyon mondanak el sehol sem, de véleményem szerint fontos! Az ezoterikus út nem biztos, hogy hírnevet, dicsőséget és elismerést hoz majd Neked. Sokkal inkább munkát, magányt és küzdelmet!
Ha létezne időgép, mindenki visszajárna, hogy ne kövesse el a hibát amiért már hiába!
Az érzelmi világod egocentrikussá válik. Nem érzed annak a szükségét, hogy valahova tartozz. Megéled az elkülönülést.
Elég vagy saját magadnak és ez ma így van jól.
A macskának a hagyomány szerint kilenc élete van, így az újjászületés, az örök túlélés jelképe is, hiszen mindig talpra esik. A macska a nőiesség egyik ősprincípiuma.
A hagyomány misztikus erőt tulajdonít a macskáknak. (A fekete és a vörös macska boszorkányos képességeket is kaphat.)
Egyiptomban Bastet képében a szerelem és termékenység istennőjeként imádták.
A macskát a tisztasággal is azonosítják. Számos festőt megihletett nemes mozgása, nyávogása. Sose felejtsük el, hogy valójában "zseboroszlán", igazi ragadozó.
Nem idomítható, mint a kutya. Simulékony természete miatt sokan önzőnek tartják. Ha van macskád, ez a lap szerencsét hoz.
Szerelmi üzenete: Párkereső vagy? Nincs aki ellenállna egy macska csábításának, de ne engedd meg magadnak a felesleges, harcias karmolásokat. A macska kártyának a párkapcsolatban házasságtörés, csalás, becsapás is lehet a jelentése.
Ezt mondja neked:
A macska lapja óvatosságra int, használd híres hatodik érzékedet!
Vigyázz, nehogy a helyedet más elfoglalja, ha kell, nyávogj és karmolj, mutasd meg mindenkinek, mi jár neked.
A macska nem adja fel, ha kell neki valami, eléri a célját! Ha bezárják az ajtókat, menj be vagy ki az ablakon, tanulj a macskáktól, ha a célodat el akarod érni.
> A csend hatalma
> A csendnek hatalma van. Sok ember nem tud csendben lenni. Mihelyt hazaér,
> bekapcsolja a rádiót, tv-t, még ha nem is nézi, de azért szóljon valami.
> Felmérések szerint öt perc csend után a legtöbben kényelmetlenül kezdik
> érezni magukat. Tanulj meg csendben lenni. Néha a csend beszédesebb, mint
> valójában beszélgetni valakivel. A csendben egy csodálatos dolog történik.
> Az ember találkozik a saját lelkével. Ez magyarázat lehet arra, miért
> menekülnek annyian a csend elől. Saját lelkük elől menekülnek. Ha sokáig
> csendben vagyok és még ráadásul egyedül is, akkor lassan elkezdek
> gondolkodni, és nem biztos, hogy ezek a gondolatok tetszeni fognak nekem.
> Viszont nem tudsz addig figyelni a csendre, míg a belsődben nincsen csend.
> Hogy azt megteremtsed, él természetesen. Szentelj magadra több időt, élj
> belső életet. A belső csendben felfedezheted az életed egy új dimenzióját.
> A csend beszél hozzád, ha van füled meghallani. Sokáig csendben lenni
> általában csak érettebb lélek tud, mert ő már önmagában is egységes, szeret
> egyedül lenni,
> Ha valakinek a gondolkodásmódja, életmódja jelentősen eltér a tömegétől,
> nagyon egyedül fogja érezni magát az emberek között. Az, aki rálép egy
> magasabb tudatosság felé vezető útra, könnyen magára maradhat egy idő után.
Ha azt mondom, ez nem Te vagy, elhiszed-e?
Amit meséltél magadról, az nem a valós Éned.
Az mind-mind csak emlék. Ki marad, ha mindezt leveted magadról?
A nevedet valamikor a szüleid adták Neked.
Az iskoláid, a munkád ebben a pillanatban mind csak emlékek.
A külsőd is csak átmeneti. Ráadásul, amiket felsoroltál mind változnak.
Megváltozhat a neved, a munkád, a lakhelyed. Ez mind a forma.
Ezt valamikor te választottad, és majd egyszer leveted magadról.
Ami marad, a tartalom, az lehet az igazi Éned.
Igazából fogalmad sincs, milyen az eredeti arcod.
A fenti kérdésre ezért csak egy lehetséges válasz létezik: az, hogy „nem tudom”.
Majd ha
Szeretkezéseink alatt,
Elsüllyed a világ,
És fájón izzik minden perc,
Ha nem vagyok Veled.
Majd ha,
Kitalálok sok-sok apró
kedves hazugságot
és hívlak, csak azért, hogy
találkozhassak Veled.
Majd ha,
Bőrömön kiütközik
Öleléseid hiánya,
S keserűség és fájdalom
Marja agyam nélküled.
Majd ha,
Mint sivatagban tévelygő
Kicserepesedett ajkakkal
Fél őrülten kergetem
Csókjaid délibábját.
Akkor esküszöm rá,
S magam is elhiszem,
Hogy egyetlen vagy,
Kit szerelemmel szeretek.
És tudom,
Ha egyszer elhagynál,
Semmi sem törölhetné ki,
Agyamba vésett
Csillogó emlékképedet.
Szerettél-e?
Szerettél-e úgy, hogy minden részed remegett?
S egy szó sem jött ki a torkodból ha szeretett?
Szerettél-e úgy, hogy tiéd volt a nagyvilág?
S ha ő hívott volna, elmentél volna bárhová?
Szerettél-e tiszta szívből, gyengéden, remegőn?
Hogyha megérintett téged, megdermedt a levegő?
Szerettél-e oly annyira, hogy nem érdekelt semmi sem? Mert ha nem :
HIDD EL NEM SZERETTÉL SOHASEM!
Ha a szót keresem, az úgy megvan, Lágyan kimondva, nem szaggatottan.
Ha az érzést? Félelemmel kevert a vágy,
Egy lélegzetre acélos s valahogy olyan lágy.
Fákat tördelő, kicsavaró vad vihar, Folyóparton csendesen virágzó juhar.
Impérium a gyengeségben, Aranyfény a láthatásnak szürkületben, Hűst adó árnyék a pusztán.
S miként a szavakat sugdosván, Mindegyik olyan puritán.
Semmi mindez amit érzek, Amihez még szavakat kérek!
Sokkal több, magasztosabb, fenségesebb, Bódító, az édesnél sokkal édesebb,
Ám végtelennél is sokkal végesebb.
Fájdalom, kín s gyötrelem, Mégis annyira kell nekem!
Benne van minden dobogó szívben,
Megtalálható a fájdalmasan múló években, Napokban, hónapokban, röpke percekben.
Megvan az duzzadó felhőben, minden fűben, fában, A ragyogóan tűző, aranysárga napsugárban.
Mindenhol megtalálható, mert mindenkié lehet,
Ez az érzés, amelyből mindenki bátran meríthet.
Ez, ez bizony a nagybetűs szerelem.
Amely nélkül fabatkát sem érne az életem.
Ám gyakorta ha megvan, ki tudja, miért, Eláruljuk, eldobjuk, szinte a semmiért
Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami haszna, vagy kára,
mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne.
A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit,
nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény.
Nekünk, halandóknak, sok gyengénk van.
Túl sokat érzünk, túl sokat szenvedünk
és túl hamar meghalunk,
de lehetőségünk van szeretni.
" Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni. "
"Mikor hallod a harangokat szólni, lepkék röptét érzed és úgy viselkedsz, mintha egy méhkas közepén állnál, akkor az igaz szerelmet tapasztalod."
“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!”
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Babits Mihály
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
Fekete István
A zene szubjektív. Nem vagy köteles szeretni mindent, amit hallasz, de ha szeretsz valamit és megmozgat, nyertél. Tehát, ne engedd senkinek, hogy megmondja, mi a menő vagy a gáz, vagy mit hallgass. (...) A zene a tiéd.
Daniel Nathan Leone
Én vagyok a kezdet, mi vak reményt adott,
én vagyok a végzet, kétséget nem hagyok.
Én vagyok a mosoly, mely arcodról nevet,
én vagyok a barát, ki mosolyodért szeret.
Én vagyok a por, mit rád fúj a szél,
és én vagyok a szél, mi porral fedni kél.
Én vagyok az árnyék, mi mögötted marad,
s hogy árnyékod lehessen ? én vagyok a Nap.
Én vagyok az út, min tapos annyi láb,
s én vagyok a vándor, ki az útban jövőt lát.
Én vagyok a lábad, mivel földre lépsz,
s hogy legyen mivel írnod ? én vagyok a kéz.
Én vagyok a munka, melyért kenyér jár,
én vagyok a kenyér, melyre koldus vár.
Én vagyok a víz, hajód én viszem,
én vagyok a part, s sziget a vízen.
Én vagyok az író, ki érted álmodik,
s én vagyok az álom, mi enyhet adhat itt.
Én vagyok a papír, lelked vésd belém,
én vagyok a toll, kezed nyúl felém.
Én vagyok a Testőr, ki őriz, hogyha lépsz,
barátod vagyok és látom azt, ha félsz.
Én vagyok a rettegés, mely foglyának nevez,
én vagyok a szíved, mi szabaddá tesz.
Én vagyok a sziklafok, árban menedék,
én vagyok a víztömeg, mely sorra gátat tép.
Én vagyok a sasmadár, ki föntről néz le rád,
s én vagyok a hasadék, min átlép a láb.
Én vagyok az indulat, mely célhoz vihet,
s az én célom az, hogy célod legyek.
Én vagyok a puskacső, halált én adok,
és hogy láthass még egyszer ? az élet én vagyok.
Én vagyok a vad világ, mi álom-árba űz,
álmokért égő titán, én vagyok a Tűz.
Én vagyok hát a siker, mely érted ragyog,
én vagyok a mindenség, békét én adok.
Írnék még, de nem lehet,
így voltam én és majd leszek,
de egy biztos: mi megmarad,
minden kincsem csak Te vagy!
Parti Nagy Lajos: Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. -
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.
Fáj a hiány szívemben, restellem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog -
de rendelés ez, jogerős ítélet,
nem lázadok.
Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.
Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem -
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.
Tőled már a viharok elszaladtak;
szelíd verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő -
Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.
Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? - károdra tennéd.
Ijesztenélek, – s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!
Szél támad, és elvinni készül –
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
– te óvsz mindenfelől.
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.
Bornai Tibor Ha így szeretnél.
Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jel
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél!
Nehéz bármit mondanom, így az ezredvég felé,
de sose bújnék megtévesztő, üres szavak mögé.
Félrevezetni nem lenne nehéz téged, de nem ez a cél,
az volna szép, ha még is,
ha így is szeretnél!
Amit a képzeleted rólam mesél neked,
számon kérni rajtam nem lehet.
Nélküled én úgy sem élhetek,
és még az is lehet, hogy tévedek.
Meggyőzni nem tudom a még mindig kétkedőt,
hiszen nem vagyok próféta, aki ismeri a jövőt..
Nagyon szomorú lennék, hogyha félreértenél,
az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.
Amit a képzeleted rólam mesél neked,
számon kérni rajtam nem lehet.
Nélküled én úgy sem élhetek,
hát engedd meg nekem, hogy ilyen legyek!
Nem vagyok tökéletes, aki mindent jól csinál,
és nem vagyok angyal, aki érted földre száll.
A magam útját járom bárki, bármit beszél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.
