Telekinézis.... Pszichokinézis...

A mentalizmus azt mondja, hogy az egész világról való tapasztalatunk nem más, mint gondolatok sora. Ezeknek a gondolatoknak, ahogy később látni fogjuk nincs folyamatos létük, eltűnnek, hogy hasonló (de nem azonos) gondolatok követhessék őket: innen van a folytonosság illúziója. 

Így a világ, amelyet ismerünk, inkább egy örök valamivé válás állapotában van, mint megállapodott létben. 

Így a mozgás törvénye szabályoz minden materiálist és mentálist egyaránt.

 A mozgás magában foglalja a változékonyságot, egy régi helyzet feladását, egy új dolog vagy gondolat másikkal való kicserélődését; vagyis magában foglalja a változást. De ez az univerzumot nem annyira szerkezetté, mint inkább folyamattá alakítja. 

A világ valósága nyugtalanságában van. Az a magasabb stabilitás és szilárdság, amelyről érzékeink beszélnek, csupán látszat – ez az ész ítélete. Ilyen tehát a forma elkerülhetetlen illuzórikussága, amelyet az emberi tapasztalat észlel.

Ezt jól illusztrálja az esti reklám mechanizmusa. Ha két kis, szomszédos betűt égőkkel illesztenek össze, amelyek felváltva gyulladnak ki, egy pillanatban vagy az egyik vagy a másik ég, vagy egyik sem. 

Mégis, állandó fényt látunk, hátra, előre, balról jobbra és ismét hátra kigyulladva. Még abban a pillanatban is, amikor egyik égő sem ég, a szemünk az ellenkezőjéről informál minket! Itt emlékeznünk kell egy korábbi vizsgálatunkra, amely azt demonstrálta, hogy a látás érzékillúziójában és a látás ún. materiális tárgyaiban lévő szellemi folyamatok hasonlók.

Megfelelő nagyságú hő esetén – feltéve, hogy ilyet elő tudnánk állítani – eltűnne az anyag; még a legkeményebb fém is gázzá alakulna. 

És ha megfelelő erősségű mikroszkóp lenne birtokunkban, azt láthatnánk, hogy egy gáz állandó mozgásban levő szcintillációs fénypontokból tevődik össze. 

És mégis rendszerint érzékeink semmit sem mondanak nekünk erről a fényről, az univerzum végső anyagáról, vagy arról, hogy az univerzum végső állapota a nyugtalanság lenne!

Soha sincs egy pillanat sem, amikor az örökös világ-vibráció szünetelne, egy pillanat tört része alatt sincs, amikor az atom oszcillációja nyugalomba jutna. Semmi nincs nyugvó állapotban. 

A tudomány újabban a Természetet úgy fogja föl, ami nem dolgokból áll, hanem inkább események szövevényéből, a történések folyamatos sorából; vagyis a világ: folyamat.

Nem bízhatunk a szemünknek, fülünknek, kezünknek ezzel a dologgal kapcsolatban, mivel ezek észlelési tartománya túl korlátozott, hogy feltárja nekünk a Természet valódi állapotát. 

Csak a tanulatlan és tudományosan nem képzett ember hihet naivan abban, hogy a világ szilárd, stabil és stacionárius. Ezek az emberek a mindennapi ismerős tapasztalatot fogadták el magyarázat-standardjuknak. 

Az ő nézetük a  „kéz-filozófia”, ami azt fogadja el a végső realitás kritériumaként, ami kézzel érinthető és érzékelhető. 

A világnak ez az általános felfogása természetesen a gyakorlati életben jó, mivel korlátozott mértékben igaza van, de amikor a filozófiai nézőpontra emelkedünk, felfedezzük, hogy ez a felfogás az alapos vizsgálatot nem állja ki. 

Legyen a maga helyén tökéletesen megfelelő is, ezen a nézőponton az ilyen nézet mégis teljesen rossz, mivel nem tárja föl az univerzum összes lehetőségét. Így az ész megmásítja az érzékek ítéletét és a filozófia elhallgattatja a vélemény hangját. „A kultúra kiszélesedése átalakítja a Természetről általánosan elfogadott nézeteket... 

Gyerekek, az az igazság, hogy hinni kell a külső világban. Az a hit, hogy a világ látható, csak egy utógondolat” – volt Emerson bölcs megjegyzése a Természetről írt esszéjében.

Amit a tudomány fejlett eszközök segítségével felfedezett, a régi bölcsek már felfedezték több mint 2000 évvel ezelőtt egyedül a koncentrált gondolkodás segítségével.

 „Nem léphet az ember kétszer ugyanabba a folyóba” – jegyezte meg a görög Herakleitosz. „Aki bölcsen észreveszi, mennyire változnak a dolgok ebben a világban, semmiről sem fogja állítani, hogy ez van” – mondta az indiai Buddha, aki szintén rámutatott, hogy semmi nem marad ugyanaz két egymás után következő pillanatban.

 ...

 http://obtrude.cafeblog.hu/2014/04/29/10-tanulmany-a-tudat-megvaltoztatja-a-valosagot/

. 

Léteznek olyan parajelenségek, amelyek nem észlelés, hanem hatás típusúak, ezeket pszichokinetikus (PK-)jelenségeknek nevezzük. A pszichokinézis az élőlénynek (tudatnak) a környezetre ható olyan képessége, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.
A PK-jelenségek az alábbi módon csoportosíthatók:

a) MakroPK: Olyan tudati hatás, amely az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül változásokat hoz létre a nyugvó anyagi környezetben.
Idetartoznak például a tárgymozgatásos, valamint kanálhajlításos esetek. Ezen jelenségekre jellemző, hogy a kísérleti személy tudata hoz létre változásokat a tőle látszólag független anyagi környezetben úgy, hogy eközben nem működik semmilyen ismert fizikai hatás.

b) Mikro PK: A tudatnak azon képessége, melynél a tudati elvárások a véletlen folyamatokra hatnak.
Az ember lelkiállapota, belső elvárásrendszere az idevonatkozó megfigyelések alapján a pszi-n keresztül nemcsak a döntéseit befolyásolja, hanem a környezetében lezajló véletlen folyamatokat is.
Jó példa erre Tibike és Hugica esete. Tibike az az életvidám kisfiú, aki a társasjátékban jóval gyakrabban dob hatost, mint az várható lenne, Hugica pedig az a lelki nehézségekkel küszködő kislány, aki csak igen kevésszer – a várható véletlennél is kevesebbszer – képes hatost dobni.
Normál esetben, amikor csupán a véletlen hatásával kell számolnunk, 300 dobásból kb. 50-szer jönne ki a hatos. (Természetesen a véletlen szórása miatt ez nem mindig pont 50, de ez a szórásérték a matematikai statisztika eszközeivel meghatározható.)
Tibike elvárásrendszere úgy befolyásolja a dobásokat, hogy nála 300 dobás esetén 50-nél jóval többször jön ki a hatos, míg Hugica – a lelki görcsei miatt – 50-nél jóval kevesebbszer tud csak hatost dobni.
Tibike és Hugica szélsőséges példák, mert a valóságban mindannyiunk lelkében létezik Tibike is meg Hugica is. A gond az, hogy általában nem vagyunk tudatában annak, hogy mikor melyikük kerül előtérbe saját elvárásrendszerünkben. Pedig életünk minden pillanatában zajlanak körülöttünk véletlen folyamatok, amelyek sokszor meghatározó jelentőségűek sorsunk alakulása szempontjából.

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,

 S ne hitvány gyönge báb,

 Mit kény és kedv szerint lök

 A sors idébb-odább.

 Félénk eb a sors, csak csahol;

 A bátraktól szalad,

 Kik szembeszállanak vele...

 Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,

 S ne szád hirdesse ezt,

 Minden Demosthenesnél

 Szebben beszél a tett.

 Építs vagy ronts, mint a vihar,

 S hallgass, ha műved kész,

 Mint a vihar, ha megtevé

 Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,

 Legyen elved, hited,

 És ezt kimondd, ha mindjárt

 Véreddel fizeted.

 Százszorta inkább éltedet

 Tagadd meg, mint magad;

 Hadd vesszen el az élet, ha

 A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,

 Függetlenségedet

 A nagyvilág kincséért

 Árúba ne ereszd.

 Vesd meg, kik egy jobb falatért

 Eladják magokat.

„Koldusbot és függetlenség!”

Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,

 Erős, bátor, szilárd,

 Akkor, hidd, hogy sem ember

 Sem sors könnyen nem árt.

 Légy tölgyfa, mit a fergeteg

 Ki képes dönteni,

 De méltóságos derekát

 Meg nem görbítheti.

...

Petőfi Sándor.

Fura kérdések...1..

1. Ha bárkit a világon meghívhatnál vacsorára, ki lenne az?

2. Szeretnél híres lenni? Ha igen, miről lennél a legszívesebben híres?

3. Mielőtt telefonálsz, elpróbálod magadban, hogy mit akarsz mondani? Miért?

4. Milyen lenne számodra a tökéletes nap?

5. Mikor énekeltél utoljára magadban? És valaki másnak?

6. Képzeld el, hogy 90 éves vagy, de az utolsó 60 évedre választhatnál: egy 30 éves ember testi vagy szellemi képessségét választanád?

7. Van titkos előérzeted, hogy miben fogsz meghalni?

8. Nevezz meg három dolgot, ami közös bennetek! (A partnerrel)

9. Miért vagy hálás az életedben?

10. Ha változtathatnál a neveltetéseden, mi kellett volna szerinted máshogy csinálni?

11. Meséld el négy percben életed történetét a lehető legrészletesebben!

12. Ha holnap reggel egy új képességgel vagy tulajdonsággal ébredhetnél, mi lenne az?

13. Ha lenne egy kristálygömböd, mely megmutatná az igazságot, miről szeretnéd leginkább megtudni: saját magadról, az életedről, a jövődről, vagy valami másról? Mi lenne az?

14. Van valami, amiről már régóta álmodozol? Miért nem valósítottad meg ezidáig?

15. Mi az életed eddigi legnagyobb teljesítménye?

16. Mit becsülsz leginkább a barátaidban?

17. Mi a legcsodálatosabb emléked?

18. Mi a legborzalmasabb emléked?

Coca-cola

A kóla története

Azzal valószínűleg a legtöbben tisztában vannak, hogy a kóla története a 19. század végi Amerikában indult és hogy kezdetekben az ital alapanyagai között még a kokacserje is megtalálható volt.

 Ez a történet azonban a tévhittel ellentétben nem a híres üdítőmárkával, a Coca Cola-val indul. Sőt, ha a valóban a gyökerekig akarunk visszanyúlni, akkor a történet nem is az Egyesült Államokban, hanem Franciaországban kezdődik. 

Itt látott ugyanis napvilágot a Vin Mariani a világ első cocawine-ja, vagyis kokacserjés alkoholos itala. 

A gyógyszerként is használt élénkítő ital egy korzikai születésű gyógyszerész, Angelo Mariani nevéhez fűződik, akinek az 1866-ban piacra dobott itala olyan népszerű volt, hogy az úriembert még XIII. Leo Pápa is kitüntette miatta.  

 A Vin Mariani híre eljutott a tengerentúlra is, így 1884-ban John Stith Pemberton, atlantai patikus, szintén kikeverte saját készítésű cocawine-ja. 

Az italban nem volt más csak kokacserje kivonat, illetve bor. 

Egy évvel később azonban Atlanta városában és környékén alkoholtilalmat vezettek be, így Pemberton frissítőjének eléggé megcsappant a kereslete. 

Pemberton azonban nem eset kétségbe és elkészítette itala alkoholmentes változatát, melybe már kóladiót és karamellizált cukrot is rakott ezzel ellensúlyozva a szesz hiányát az édes nedűben.

 Az első adag kólát 1886. május 8-á adta el gyógyszertárában, merthogy gyógyhatású készítményként árulta. A 19, században ugyanis megvoltak győződve arról, hogy a szénsavas italok nagyon jótékonyan hatnak az emésztésre.

 Emellett Pemberton italát úgy reklámozta, mely az emésztési zavarok mellett a morfin függőségre, a migrénes fejfájásra és az impotenciára is gyógyírt jelent.

 Azonban a készítmény nem lett olyan népszerű, mint megalkotója gondolta volna.

 Az első évben Pemberton több, mint 70 dollárt költött reklámra (például az Atlanta Journal-ben is többször megjelent hirdetése) azonban egy év alatt a kóla eladásokból csupán 160 dollár bevétele volt, Mondjuk ez ahhoz képest, hogy egy adagot 5 centért lehetett megvásárolni, nem is olyan rossz teljesítmény, hiszen könnyen kiszámolható, hogy egy év alatt több, mint 3000 adagot adott el belőle. A Coca Cola nevet is ekkortól kezdte el használni termékére. 

Pemberton a sikertelenség miatt 1887-ben a Coca Cola gyártási jogát és a szirupnak a receptjét eladta egy atlantai vállalkozónak, Asa Griggs Candler-nek. 

Csakhogy még ebben az évben egy másik cégnek is eladta a receptet és a gyártási jogot, sőt Pembertonnak a fia szintén belekezdet saját kólájának gyártásába, így 1887-ben három cég is volt, mely Coca Cola név alatt dobta piacra termékeit. Candler, aki először megvette a jogokat, jobbnak látta, ha inkább nevet vált, azonban a Yum Yum és a Koke márkanevek sem váltak be számára, így végül mégis perre vitte a dolgot. 1888-ban meg is alapította a Coca Cola Corporation-t, hogy még inkább hangsúlyozza nem csak a gyártási jognak és a receptnek ő az egyedüli és törvényes tulajdonosa, hanem a Coca Cola névnek is. Mivel a per nem járt teljes sikerrel, ezért Candler-nak a recept kizárólagos jogát végül megkellet vásárolnia, de a Pemberton féle receptet, valamint a nevet ettől fogva már csak ő használhatta. 

A siker azonban még mindig váratott magára, melynek oka elsősorban a kiszerelésben, jobban mondva annak hiányában keresendő.

 A Candler ugyanis a kólát Pembertonhoz hasonlóan pohárban árulta, mármint a betérő és kólára szomjazó vendég poharába beleöntöttek egy kis szirupot, majd felöntötték szódavízzel.

 

 Az igazi áttörés néhány évvel később, pontosabban 1894-ben következett be, mikor két üveggyáros, Benjamin Thomas és Joseph Whitehead, hatalmas ötlettel állt elő Chandler-nél. Az volt a tervük, hogy a szódával felöntött szirupot palackozva árulják majd. 

Az ötlet be is vált és a kólát vitték, mint a cukrot, hiszen így az üdítő már könnyen szállíthatóvá vált.

 Nem is kellet ennél több, hogy megjelenjenek a konkurensek, köztük a legnagyobb, a Pepsi Cola. A Pepsi története 1893-ban indult, mikor egy észak-karolinai gyógyszerész, Caleb D. Bradham, new bern-i gyógyszertárában kóla olajok víz, cukor, mogyoró és vanília vegyítésével egy új, frissítő gyógyitalt próbált megalkotni. A különböző keverékeket barátian tesztelte le és amelyik a legjobban ízlett nekik, az lett végük a Pepsi Cola alapja. Az italt először egyébként Brad’s Drink hozta fogalomba és csupán 1902-ban kapta meg a Pepsi nevet, mely a Pepsin szóból ered. Őt évvel később a Pepsi-Cola név már hivatalosan is bejegyzett márkanév volt.

 Mivel a megnövekedett kereslettel Bradham nem bírt, ezért a palackozás jogát 1905-től elkezdte kiárulni, így 1911-re már 250 olyan palackozó üzem volt az Egyesül Államokban, ahol Pepsi-Cola-t palackoztak. A gazdasági világválság azonban a Pepsit is elérte, így Bradham arra kényszerült, hogy eladja a céget. 1922 és 1933 között három alkalommal kínálták fel eladásra a Pepsit a Coca Colának, de mindhiába. 

1933-ban aztán két édességkereskedő, Luft és Goth vette át a céget. A 30-as évek végére a Pepsi kilépett a nemzetközi porondra és már Kanadába, Mexikóba, valamint Nagy-Britanniába is szállottak üdítőjükből. A Coca-Cola egyébként csak pár évvel korábban tört be ezen piacokra.

 A második világháború kitörésével, hogy a Pepsi hangsúlyozza hazafiasságét, megváltoztatta a logóját és ekkor váltott a ma is használt színekre, vagyis a kékre, pirosra és fehérre, melyet az amerikai zászlóról kölcsönöztek. Ezen hazafias tett azonban kevésnek bizonyult, mivel az amerikai hadsereg "hivatalos italának" a Coca Cola-t választotta. Persze Pepsi azért közvetetten ebből is profitált, hiszen amerikai katonáknak köszönhetően a Coca-Cola a világ olyan részeire is eljutotta, ahol a kólát korábban nem ismerték így ezek utún már a Pepsinek is könnyebb volt meghódítania ezen piacokat. 

Az 50-es évek végére a világnak pedig már nem volt olyan pontja ahol ne ismerték volna a kólát, még ha soha nem is ittak olyat.

Boldog Nőnapot.......!

Kéri János: Nőnapi köszöntő


Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.

Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.

Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.

Szépséges nők,
Jó asszonyok,
Kívánunk boldog,
Víg nőnapot.
 

 

 

 

 

Te vagy a nő! 

Te nem vagy ember és nem közülünk való.

 A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál.

 Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. 

Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni.

 Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd.

 Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!

Márai Sándor

Nőnapra

Minden évben eljön ez a nap
Melyre a férfiak nagyon várnak
Hogy elmondhassák a nőknek
Mennyire szereti őket!

forrás: suzymama.

Soha a nőkről csúnyán ne beszélj,

nincs oly alantas asszonyi személy,

aki ne volna méltó tiszteletre:

hisz asszony nélkül férfi nem születne.

Pedro Calderón

Boldogság....

 "Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog."

Hugh Downs

Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.

 - Arisztotelész

"A boldogság talán az, mikor hanyatt fekszel a réten, félig becsukod a szemed, fűszálat rágcsálsz és ott lapul a farzsebedben életed legszebb szerelmes levele, amit pár órával ezelőtt kaptál, a szívedben hit és tiszta remény, gyermeki ártatlanság és mosoly, minden könnyű és teljesen súlytalan. Magadba nézel és azt látod, hogy miközben minden a feje tetejére állt, mégis rend van és harmónia. Nincs múlt és nincs jövő, csak az érzés, ahogy fekszel és érzed, hogy cseppfolyós vagy, elhagyod a tested, átlépsz egy másik dimenzióba, se tér, se idő, csak a pillanat.

Oldalra fordulsz és megérinted a zsebedet, nem hagytad-e el a szent irományt, a mindenséget jelentő kedves, mézédes szavakat."

(tekasztorik.blog.hu)

Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.

Müller Péter

 A boldogság, az egy érzés, ami nekem akkor szokott előjönni, amikor lehet hogy csak egy pillanatra de valami vagy valaki miatt elfelejtem az összes bajomat, nyomorúságomat... amikor csak azon kell agyalnom, hogy hova menjek, mert teljesen szabad vagyok, senki nem befolyásol, senki nem szomorít el, mindenki mosolyog körülöttem, amikor érzem hogy szeretnek...
 hát már én is rég éreztem ezt sajnos :S
remélem hogy te boldog vagy :)

Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.

Füst Milán

    Számomra a boldogság az nagyon bonyolult és összetett attól érzem boldognak magam mikor a gyerekeim megszülettek és látom mosolyuk felnövekedésüket és érzem szeretetüket,azt hogy egészségesek vagyunk megtehetek amit szeretnék vannak akadályok az életembe de van kivel megosztani a jót a rosszat ,élnek a szüleim és fontos a családom boldogsága és a környezetembe béke és nyugalom van mert engem ez tesz boldoggá.. 

A boldogság lelkiállapot. A jó fizikai közérzet - ha a lélek konfúz és izgatott - nem jelent boldogságot. A boldogság a lélek nyugalmából származik.

Tendzin Gjaco

Milyen boldogságról beszélünk?

Kell ezt a kérdést feltenni? Hiszen több könyvtárnyi irodalmat írtak már össze a boldogságról. Mégis, vagy éppen ezért.

Úgy tűnik, a boldogsággal is úgy vagyunk, mint a legtöbb, nagyon sokat emlegetett, de elvont fogalommal, minél közelebb megyünk hozzá, annál kevésbé látjuk, értjük. Rögtön kiderül, (akárcsak pl. a szeretet esetében) hogy ahányan vagyunk, nagyjából annyi félét értünk rajta. Ez még akkor is így van, ha mind önmagunkon, mind másokon elég jól fel tudjuk ismerni a boldogságot.

 Desmond Morris pl.

 "A boldogság természete" című könyvében így ír róla:

"A boldogság természetét gyakran félreértik. Gyakran összekeverik az elégedettséggel, a kielégültséggel és a nyugalommal. A legjobban úgy magyarázhatjuk el a két állapot közötti különbséget, hogy az elégedettségre azt mondjuk, ez az, amikor az élet nagy általánosságban jó, a boldogság pedig az, amikor az élet hirtelen jobb lesz. Abban a pillanatban, amikor valami csodálatos dolog esik meg velünk, élénk érzelemhullám önt el minket, intenzív öröm érzete, a puszta elragadtatás robban ki bennünk - és ezekben a pillanatokban vagyunk valóban boldogok. Sajnos ez sosem tart sokáig. Az intenzív boldogság röpke, elsuhanó érzés csupán. Lehet, hogy még utána is jó ideig kellemesen érezzük magunkat, de az örömteli emelkedettség elvész."

Noha sok igazság van D. Morris megközelítésében, az inkább a testi, érzéki örömök meghatározására illik. Jó néhányan próbálkoztak rajta kívül is a boldogság meghatározásával, lásd: itt. (Érdemes elolvasni az idézeteket, kíválóan mutatják, hogy milyen sokszínű, sokféle megfogalmazás, értelmezés született már a boldogságról.) Én Martin. E. P. Seligmannak, (a pozitív pszichológia "atyjának") az "Autentikus életöröm" című könyvéből összeállított alábbi meghatározást javasolom alapul venni, ha elfogadjuk, hogy a "boldogság" összefoglaló fogalom. Valójában jó néhány - különböző forrású és hőfokú - pozitív érzelem (érzelmi állapot), érzet megjelölése. Már csak azért is ezt a megközelítést tartom célravezetőnek, mert D. Morris is részletesen kifejti, hogy a boldogság jó pár elsődleges és másodlagos forrásból származhat, és a "boldogságtípusok" különböznek attól függően, hogy "érzéki boldogságról" vagy "szellemi boldogságról" van szó. Ebben egyébként gyakorlatilag minden boldogságkutató egyetért.

Ezek szerint a boldogság a pozitív érzelmek közé tartozik, és az itteni meghatározásban szinonimaként használom az élettel (életszínvonallal, munkával, és a családi élettel) való elégedettséggel, valamint a szubjektív testi-lelki-szellemi jólléttel, (a wellbeing-el), mivel mindegyiket használják a pozitív érzelmek és a pozitív cselekedetek összességének meghatározására is. A pozitív érzelmek és cselekedetek esetében feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a "pozitív" közel sem csak a "negatív" hiánya! A boldogságot az alapvető, univerzális érzelmek közé soroljuk, gyakorlatilag minden társadalomban létező és felismerhető.

A pozitív érzelmek, érzelmi állapotok vonatkozhatnak a múltra, a jelenre és a jövőre, ennek alapján 3 csoportra bonthatók:

a) a múltra vonatkozó pozitív érzelmek: elégedettség, derű, kielégítettség, büszkeség;

b) a jelenre vonatkozó pozitív érzelmek további két csoportra oszthatók:

- élvezet (érzékszervi-, testi élmények, örömök, mint finom ízek, illatok, kellemes, jó közérzet, szexuális érzések, szép látvány és ügyes mozgás, valamint magasabb rendű, főként tanult, összetettebb eseményekből keletkező örömök, mint a bizsergés, ellazultság, elragadtatottság, extázis, jókedv, izgalom, kényelem, lelkesültség, móka, öröm, szórakozás, vidámság, üdvözültség), ezek minden esetben rövid, pillanatnyi érzetek,

- kiteljesedés, ezek nem érzelmek, hanem olyan cselekedetek, amelyeket szívesen, elkötelezetten teszünk (pl. jó beszélgetés, olvasás, sport, tánc, társasjáték) és egyes esetekben létrehozzák a tudatunkat módosító, érzékelésünket is megváltoztató, esetenként tompító állapotot, illetőleg a "flow" (áramlás, bevonódás, feloldódás, elköteleződés) élményét;

c) a jövőre vonatkozó pozitív érzelmek: bizalom, hit, magabiztosság, optimizmus, önbizalom, remény.

A pozitív hangulat, elmeállapot mérhető, az agy bal frontális lebenyének nagy részének aktivitása jelzi.

A pozitív pszichológia által alkalmazott boldogság fogalom, illetőleg az e pszichológia "végső" célját jelentő boldogság tehát nem csupán rövidtávú, pillanatnyi örömök, élvezetek együttese, hanem - ezek mellett - magában foglalja kiteljesedést, és vele (általa) a hitelt érdemlő, jó, értelmes és teljes emberi élet cselekvő akarását is. Ez pedig személyes, jellemző erősségeink, jellemvonásaink, erényeink gyakorlásával, használatával, kiteljesítésével érhető el, részben a mindennapi életünk fő területein (a szeretetben, a gyermeknevelésben, a munkában, és az értelmes életcélok megtalálásában), részben pedig azzal, hogy mindezeket valami - önmagunkat jóval meghaladó - értelmes cél szolgálatába is állítjuk.

A boldogság tehát sok forrásból fakad, a múltunkból épp úgy, mint a jelenünkből és a jövőre vonatkozó várakozásainkból. Seligman - vonzó (és kísérletekkel, mérésekkel is alátámasztott) - értelmezésében a boldogság elérhető és elérendő cél. Olyan cél, amely - meghatározott feltételek mellett, adott esetben - a jó-, teljes- és értelmes élethez vezet. Persze - ha éppen nem egy rózsaszín felhőn lebegek - azt is észre kell vegyem, hogy a szűkebb értelemben vett boldogság, (mint genetikailag kódolt vágy a szükséglet kielégítésére és az ehhez társuló neurobiológiai jutalmazásra) nem minden esetben pozitív a közösség számára. Nagyon különböző utak vezetnek a boldogsághoz. Mert boldog lehet a szadista gyilkos is, és boldog a kábítószer élvező is. Mégis, a - többnyire - boldog emberek általában jóval veszélytelenebbek, kedvesebbek, kellemesebbek stb., mint a boldogtalanok. Már ez sem kevés...

Amiért én mindezekre tekintettel alapvetően a pozitív pszichológia nézőpontját, megközelítését fogadom el a boldogságról, több tényen illetőleg tapasztalaton alapszik. Az egyik, hogy a "mutassuk, ismertessük meg a boldogság forrásait - mint egy étlapot - azután az emberek majd választanak közülük" (nagyjából ez az európai megközelítés) láthatóan csöppet sem sikeres. Szerintem döntően nem az ismeretekkel van baj, az emberek többnyire tudják - legalább is elméletben - hogy mi okoz nekik örömöt. Lehet persze bővíteni a listát, ez is jó, de sokkal inkább a boldogság elérésével kapcsolatos kétkedő, bizonytalan, és főleg passzív hozzáállást (attitűdöt) kellene megváltoztatni. Meg kell tapasztaltatni a cselekvő boldogságot, hogy elhiggyék, a boldogságért meg lehet dolgozni, a boldogságot meg lehet tanulni! Az így elért boldogság van olyan "édes" és értékes, mint a véletlenül, spontán bekövetkező. A másik, hogy a testi boldogságot nem szabad szembeállítani a szellemi boldogsággal, mert nincs közöttük semmi olyan ellentét, amely ezt valójában indokolná. Ilyen értelemben nincs "alacsonyrendű" és "magasrendű" boldogság. Egy szempontból érdemes csak különbséget tenni - és ez a harmadik igen lényeges szempont - hogy a közösségi létünkből, az együttműködésre, elismerésre, spiritualitásra való hajlamunkból fakadó késztetéseinknek a boldogsághoz (pozitív érzelmekhez, érzetekhez) vezető cselekedet megfelel-e. Vagyis úgy okoz-e örömöt, boldogságot, hogy másoknak (vagy magunknak) nem árt, sőt használ, ráadásul úgy okoz kiteljesedést, hogy vele esetenként próbára tesszük önmagunkat, meghaladjuk saját határainkat.

Boldogság? Minden ember vágya!
Tulajdonképpen ez a szó igen tág fogalom, amire nehezen tudok válaszolni.
Számomra a boldogság nem egy dologban rejtőzik.
 Engem például sok minden boldoggá tesz, legfőképpen a családi együttlét, hogy tudunk meleg otthont teremteni.
Elmondhatjuk egymásnak örömünket, bánatunkat. Számomra nagyon fontos még, hogy együtt legyek a barátaimmal, ez engem nagyon boldoggá tesz.
 Ők jelentik számomra a boldogságot, mert ha velük vagyok, elfelejtek minden gondot, és csak a jelennek élek. Nagyon fontosak nekem.
Azt mondják a pénz nem boldogít.
 Tény, hogy szükség van rá, de érzéseket nem pótolhat.
Engem örömmel tölt el egy kirándulás a családommal, vagy ha tíz percre akár el tudok menni a nagyszüleimhez. De az is boldoggá tesz, ha tudok valakin segíteni, vagy tanácsot adni valakinek.
Van azonban olyan boldogság, amit csak belül érzek, amit nem lehet leírni.
 Szeretni mindent és mindenkit. Szeretek élni, szeretem a családom, a barátaimat, a szórakozást.
 Örülök, hogy fiatal vagyok és élek.
Mindennap egy újabb boldogságot jelent számomra.
Ez egy kellemes lelki-érzelmi állapot, ami minden ember számára adva van, csak nem mindegy, hogy hogyan tudjuk kimutatni.
„...Ha boldogságunk van, mindenünk van, ha pedig nincs, mindent elkövetünk, hogy megszerezzük.”

Secret life....

Tudtad, hogy naponta 45.000 - 51.000 gondolat cikázik át a fejedben egy nap? Ez kb 150 és 300 szó/perc.

A legtöbb ilyen gondolatod önmagadra irányul és sajnos a legtöbbjük negatív irányú ("Unatkozom", "Ezt jól elszúrtam"....)

Sportolóként olyan belső párbeszédekkel találkozhatsz, mint "Soha nem leszek olyan jó sportoló, mint Pistike" vagy "Soha nem leszek elég gyors". Ezeknek a negatív állításoknak a végkimenetele, hogy önbeteljesítik önmagukat, így a sportpszichók egyik legfontosabb feladata az, hogy feltárják a sportolókban ezeket a sokszor nem is olyan tudatos kijelentéseket és felül-, újraírják ezeket.

Önbizalom -

Akár bízol magadban, akár nem, - az önmagadról alkotott gondolatok a szó szoros értelmében bevésődnek az agyadba. Ha meg akarsz változtatni egy negatív gondolatot, félelmet magaddal vagy a teljesítményeddel kapcsolatban, akkor először ezt a neuronális hálózatot kell felülírnod.

Legelső lépésként azonosítsd a félelmeidet kétségeidet mind önmagaddal, mind a teljesítményeddel kapcsolatban. A negatív gondolatokat általában nagyon gyakran ismételgetjük önmagunkban, nemcsak akkor ha épp a félelem tárgyával szembesülünk. Így ha félek a hetesektől, néha akkor is eszembe juthat ha nem vagyok képes hetest dobni, ha éppen egy másik helyzetben vagyok, és teljesítenem kell, pl vizsgázom. Ez azért gond, mert minden egyes kijelentéssel erősödik bennem, hogy én soha az életben nem leszek képes teljesíteni, ha hetesekre kerül a sor, és mint ilyen állítások zöme önbeteljesedik...

Szóval az önbeteljesítést elkerülendő erősíteni kell magamban azt, hogy én képes vagyok teljesíteni ezekben a helyzetekben, így alkotnom kell egy olyan mondatot, ami semlegesíti a "Nem tudok hetest dobni"-t.

Ebben az esetben kerülni kell a "nem"-mel kezdődő kijelentéseket, tehát az az állítás, hogy "Nem fogom kihagyni a hetest" nem megfelelő. A "nem" szót az agyunk nem fogja - emlékezz vissza gyerek korodra, amikor szüleid azt mondták "Ne menj ki játszani", vagy "Ne nyúlj a sütihez".... Én valahogy ezeket sosem tartottam be, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel. De ennek is van tudományosan megalapozott háttere, ugyanis az agyunk nem reagál a nem-ekre.

Szóval kreálok egy pozitív mondatot " Be fogom dobni a hetest". Fontos hogy én legyek a cselekvő fél! (tehát "A labda be fog menni" ismét csak nem jó, mert nem az én képességeim jelennek meg a mondatban, hanem a labdáé)

A következőkben ezt a  pozitív irányú állítást, amiben megjelenek én, mint cselekvő fél ("Be fogom dobni a hetest/ Képes vagyok bedobni a hetest..."), leírom magamnak és ön-szuggesztióként fogom használni a következő módon:

•  Helyezkedj el kényelmesen egy székben

• Csukd be a szemedet, és fokozatosan lazítsd el magad (relaxálj)

• A figyelmedet irányítsd befelé, figyelj a belső folyamataidra (szívverésedre, légzésed ritmusára), így egy mélyebb relaxált állapotba fogsz kerülni

• Mondd ki hangosan azt, amit el akarsz érni kb 5-10-szer (addig ismételd, amíg tényleg el nem hiszed, tényleg tényként érzékeled az állítást) 

Azzal, hogy hangosan kimondod ezeket a kijelentéseket, egy elektromos jelet küldesz el az agyadba és ezzel minimum két területet mozgósítasz ott: az akusztikust és kinesztetikust.
 A legfontosabb az egész folyamatban az, hogy tényleg hidd el azt, amit kimondasz. 
Ha van benned egy minimális kétkedés, hagyd a francba, léteznek más módszerek is a negatív gondolatok felülírásához. Ha megkérdőjelezed az állítást/technikát, és nem bízol önmagadban, akkor épp az állítás ellenkezőjét fogod megerősíteni.

És légy türelmes önmagadhoz. Naponta minimum egyszer el kell ezt ismételned, és nem biztos, hogy az első héten már érkezik a siker. Bíznod kell önmagadban, és türelmesnek kell lenned magaddal szemben.

..

Okos nő- Buta férfi...? Buta nő- okos férfi...?

okos férfi + okos nő = románc
okos férfi + buta nő = viszony
buta férfi + okos nő = házasság
buta férfi + buta nő = terhesség

 buta nő - buta férfi = sok gyerek, nuku pénz !
okos férfi - okos nő = sok pénz, nuku kölök !

 Okos nő könnyen megcsalja a buta férfit és happy end.
Buta nő lebukik és okos férfi erre rájön, aztán viszlát happy XD

 Szerintem csak úgy működik hosszú távon, ha legalább naggyából egyszinten vannak a felek.
Bár én szeretem, hogy ilyen téren is "tudok támaszkodni" a férjemre. Szeretem, hogy ha valamit nem tudok, akkor bátran kérdezhetek tőle, biztos tudja a választ.
Tehát röviden, ha úgy vesszük, szeretem, hogy valamivel okosabb a férjem nálam.

 Szerintem:
alfa hím-engedékeny (alkalmazkodó) nő feminista, emancipált nő- engedelmes,manipulálható férfi
Nálunk az első felállás van, ami a munkát illeti (a párom vállalkozó, így gyakran kell az Ő beosztásához igazodnom),magánéletben pedig egyenrangúak!
Nem érzem emiatt butának magamat és a párom sem az!

 Kinek mire van igénye. Évekig volt egy nagyon kedves, csinos, de kicsit butuska párom. Most a legfontosabb számomra, hogy értelmes legyen.

- okos férfi nem házasodik össze
- okos nő nem lesz terhes akárkitől
- buta férfi házasodik is, és gyereket is csinál és eltart szopásért cserébe egy buta nőt
- buta nő bármit megtesz pénzért, ingyen lakhelyért, gyereket is szül ha kell stb

 

Csak kérdés miben buta és miben okos.

 Mindenki valamiben buta egy részben:) 

Nem lehet mindenki full okos. 

Csak okosabb illetve butább és ez már viszonyítás alap a másikhoz. 

Van két okos ember, de a kettő közül az egyik butábbXD

 egy nőnél még el van nézve h buta na de egy pasinál... :D