Test és alkat,, Globalizált faj?

A globális látvány – tetszik, vagy nem?
Első benyomás, és amit akár néhány másodperc alatt megszemlélünk a másikon, ezek adják azt a bizonyos első impulzust. Ennek 3 fő összetevője:

Külső megjelenés – a testmagasság, bőrszín, haj- és szemszín, életkor, öltözködés – ebből máris levonjuk a következtetést a kulturális háttérről. (Nagyon félrevezető lehet!)

Stílus és viselet: Az apróságok összessége. A hajviselet, a smink, a kiegészítők, a divatstílus, amiből a társadalmi helyzetre és a munkakörre-szabadidős tevékenységekre következtetünk.

Testtartás: Mindaz, ahogy az illető saját magát „viseli” a világban. A szleng nagyon jól megmutatja, hogy milyen jellem rejtőzik a testtartások mögött. A „babkaró”, vagy a „karót nyelt” esetleg a „hanyag tartás” nagyon jól kifejezik a testtartásban rejlő jellemvonásokat. A testtartásból ugyancsak kiderül, hogy mennyire tiszteli a környezettét az illető, vagy mennyire ura, vagy áldozata a helyzetnek.

Amit a részletes megfigyelés mutat meg
6 olyan dolog van, amit a részletes megfigyelés, az együtt töltött idő alatt alakít ki bennünk – és rólunk! – komplex véleményt.

Mozdulatok, gesztusok: ha a tévét lehalkítjuk, a gesztusok akkor is árulkodnak arról, milyen jelenet zajlik épp a filmen – hát még ha a hangokat is hallhatjuk! Mindenkinek van egy csak rá jellemző mozdulat készlete. Ugye milyen érdekes megfigyelni egy kisgyereket, akiben felfedezni véljük a „nagypapa fejbólintását” noha a kicsi akár nem is ismerte az öreget.

Arckifejezés: Ez az a dolog, ami egy arcdiagnosztának iszonyú sokat elárul –de a laikusnak is rengeteget. A ráncok, a fogazat, nagyon meghatározzák, milyen az alapvető arckifejezése az illetőnek. A harag, a bánat, vagy a vidámság ráncai ülnek az illető arcán, vagy a dac, az agresszióé? Az alapvető érzelemvilág kiválóan kiderül ebből.

Szemmozgások: A szemünkkel sokkal több infót adunk-kapunk, mint az összes többi érzékszervünkkel. A hangulatok illetve a pihentség-fáradtság, valamint a stressz szint látszik a szemek állapotából. A szerelmesek pillantása, vagy az irigy, esetleg a „gyilkos pillantás” kifejezetten ismert képek. A hazug ember gyakran igyekszik elkerülni a szemkontaktust, míg a stressz alatt álló ember szeme alsó harmadában a fehér rész egyre jobban láthatóvá válik.

Hanghordozás: A hangsúly, a hanghordozás, a hangszín nagyon fontosak. Árnyalják az egész testbeszédet, és gyakran ezen áll, vagy bukik az egész folyamat. Vannak olyan kutatások, melyek azt állítják, hogy a testmagasság és az életkor is meghatározható a hangszín alapján. A beszéd dinamikája, tempója azt is elárulja, érzelmileg hogy viszonyulunk a témához.

Szaglás, ízlelés: Nem csak a kutyák-cicák, de az emberek is érzik egymás illatát, noha ezt igyekszünk parfümökkel és más illatanyagokkal folyamatosan leplezni. A mirigyeink attól még dolgoznak, s érezzük a másik illatát, izzadtságát, szájszagát. Egyesek ezt kellemesnek, mások bántónak érzik. A szerelmesek egyik fő ismérve, hogy beleszagolnak egymás nyakába.

Tekintet

Természetesen a tekintetünkkel tudunk a legkönnyebben és egyben a leghatékonyabban flörtölni. Ha a szemébe nézünk egy férfinak, aki tetszik, a szemkontaktust tartsuk fenn néhány másodpercig, majd nézzünk máshova, mintha semmi sem történt volna. 

 

Ha a vonzalom kölcsönös, szinte biztos, hogy kezdeményezésre sarkalljuk ezzel a férfit. Ha észrevesszük, hogy egy férfi kinézett bennünket, akkor pedig csak viselkedjünk továbbra is természetesen, de minden új mozdulatunk előtt (mielőtt a poharunkért nyúlnánk, vagy kivennénk valamit a táskánkból) egy pillanatra nézzünk rá, majd nézzünk újra a társaságunkra, és viselkedjünk természetesen.
Ha tetszünk neki, biztosan másra sem fog majd tudni figyelni innentől kezdve, csak ránk, és néhány percen belül kezdeményezni fog.

 

Hol lesz a randi?
A másik észlelése nem csak abban nyilvánul meg, amit és ahogy teszünk, hanem az is fontos összetevője, hogy hol történik mindez. Hogyan alakítja ki valaki a saját környezetét, vagy hogy választ magának környezetet.

Környezet: A találkozó helye, a szoba, a lakás, amit magunknak berendezünk, vagy a helyszín amit üzleti tárgyalásunkhoz kijelölünk, mind jellemez bennünket. Az időjárás, a hőmérséklet, a bútorzat mind-mind befolyásolják a kialakult képet.

A testi érintkezés adta benyomások –  az energetikai lenyomat
Vannak olyan kapcsolatitok, melyekben nem megengedett – vagy csak felszínesen, rövid ideig – a testi érintések. A kézfogás a legtöbb, ami egy üzleti viszonyba belefér – mégis néha tovább megyünk, megérintjük egymást. Ezek az apró jelzések többet megmutatnak nekünk, mint a puszta megfigyelések.

Érintések: Azt jelzik, hogy mennyire vagyunk közeli viszonyban egymással. Az érintések mindig érzelmeket fejeznek ki. A pofon a dühöt, a simogatás a szeretet – ám mindkettő az érintések kategóriájába tartozik.


Testfunkciók: A légzés üteme, a szívritmus, a vérnyomás, a bőr tónusa az izzadás, a test hő, a testnedvek változása jelzik fizikai és idegi állapotunkat.

Belső  jelzések, „rezgések”: Ezek azok a bizonyos „áramütések”, melyek például a szerelmeseket átjárják amikor először érintik meg egymást, vagy az a „zsigeri taszítás” amit egy végtelenül ellenszenves emberrel szemben érzünk. Ha ilyenkor tudatosítjuk magunkban ezt az érzést, lehet, hogy tetten érhetjük egy korábbi kapcsolatunk lenyomatát.

Amikor a másik testi jeleit képesek vagyunk összességében is felmérni és így, részeire bontva is értékelni, akkor analizálhatod testbeszédét, illetve azt, hogyan is viszonyultok egymáshoz. Saját testbeszédedet is nagyon jó tanulság megfigyelni. Jó alkalmat kínálhat erre például egy végigfotózott buli, ahol a különböző testbeszéd-elemeinket nagyszerűen „dokumentálja” a fényképezőgép. Vizsgáljuk meg ne csak társunkat, barátunkat, de legelsőként saját magunkat is ezzel a szemmel.

pszichológia - kommunikáció..........

 Önismeret..


Szándékos félrevezetés, füllentés, átverés, becsapás? Mi a hazugság? Létezik jótékony válfaja? Miért hazudunk? Igaz a mondás, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát?

Az első találkozáskor szeretünk a legjobb színben feltűnni. Vicces vagy hihetetlen anekdotákat mesélünk, kicsit kiszínezve a valóságot, önmagunkat pozitívabb oldalról mutatva meg. Vágyunk az elfogadásra és a szeretetre, ezért gyakran barátainknak is hazudunk, ha nem akarjuk őket megbántani. Hazudunk azért is, hogy előnyt szerezzünk, például megdicsérjük valaki ruháját, hogy megkedveljen, mikor borzasztó előnytelennek tartjuk.

"Ha mindig igazat mondanék, már nem lenne se barátom se munkám – mondják sokan.,,

A hazugság típusai: kegyes, jóindulatú, rosszindulatú, álnok hazugság. Van, hogy a hazugság jólesik, például mikor nem akarunk szembesülni az igazsággal, mert az változásra kényszerítene. A betegek 30-40 %-a meggyógyul a placebótól, pusztán azért, mert azt hiszi, gyógyszert kapott.

Vannak a természetes hazudozók, akiknek ez világ életükben jól ment, és nem természetes hazudozók, akiket belső hanguk a sánta kutyával fenyegeti, ezért mindig lebuknak, mert annyira félnek a lebukástól, hogy önbeteljesítő jóslatként hatnak rájuk ezzel kapcsolatos gondolataik.
 Vannak a romantikus, ígérgető hazudozók, akiktől minden hazugság jólesik, így könnyen csapdájukba eshetünk. Még ha tudjuk is, hogy kicsit túloz, imádjuk Casanovát, mert Nekünk mondja.

A nők általában azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat, a férfiak, hogy jobb színben tűnjenek fel. Ha egy nő megkérdez egy férfit, hogy tetszik az új ruhája nem őszinteséget vár el, csak jobban akarja érezni magát benne!

Minél meghittebb egy kapcsolat, annál nehezebb hazudni, és annál fájóbb, ha kiderül, bizalmunk hiábavaló volt. A hazugság rengeteg energiát emészt fel, hiszen mindig fejben kell tartani, hol mit hazudtunk, hogy el ne felejtsük. Mivel nincs könnyen, sűrítve tárolható képünk az eseményről, hiszen az nem is történt meg, sok energiát elvon tőlünk az illuzórikus helyzet fejben való rekonstruálása. Ha hazugságba keveredünk, más tevékenységekre kevesebb erőnk és kapacitásunk marad.

Az igazság elhallgatása még nem egyenlő a hazugsággal. Nem kell mindenáron megmondanunk barátnőnknek, hogy szerintünk rémes az új hajszíne, csak hogy kipipáljuk, mi őszinték voltunk. Ha pedig megkérdezi, mért ne mondhatnánk el, hogy mi inkább más színt választanánk? Ízlések és pofonok...

A nők könnyebben leleplezik a hazugságot, mert jobban meg tudják figyelni az arcvonásokat és sok nőnek a részletekre kiterjedő memóriája is jobb.

Lássuk, milyen trükkök léteznek még a hazugság leleplezésére!

·         Ismételtesd meg a történetet a hazudozóval! Ha hazugság, a második, harmadik visszakérdezésnél ellentmondásokat fogsz felfedezni.

·         Ha valaki nagyon bizonygatja az igazmondását, pl. "őszintén szólva, nyíltan megmondom, becsület szavamra"…az már gyanús.

·         A "csak" és "mindössze" szavak a bűntudat enyhítésére szolgálnak. "Csak barátok vagyunk." "Csak öt percet kérek!" Ismerős?

·         A megnövekedett hangerő és a beszéd felgyorsulása szintén árulkodó jegy.

·         A száj körüli terület kézzel való érintése gyanús.


·         Ha elkerüli a szemkontaktust, főleg, ha a beszédének egy részénél, hirtelen és feltűnően, ott valami nem stimmel.

·         A lassan kialakuló (nem spontán), nem szimmetrikus mosoly hazugság jele lehet.

·         Testbeszéd: keresztbe tett karok, lábak, feszült testtartás, motyogás, rángatózó arcvonások, sok pislogás, eltúlzott gesztusok, pl. nevetés, kedvesség mind arra utalnak, hogy a belső és a külső valóság nem fedik egymást.

A hazudozás lehet életstílus.  Ha egy gyerek megtanulja, hogy a hazugságok barátai, mert kisegítik a nehéz szituációkból, felnőtt életében is ezt a módszert fogja választani, ha kicsit forróbá válik a helyzet. Ha hazudunk másnak, hazudunk önmagunknak is, miközben az embert az tölti el legnagyobb szorongással, ha egy helyzetet nem lát tisztán. Ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol fontolgatjuk, hogy hazudjunk-e, mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: Miért van erre szükségem, mit akarok elérni?



„Csak az ellenségünk mond igazat. A barátok, és a szeretők, belegabalyodnak a kötelesség hálójába, és vég nélkül hazudoznak.” (Stephen King)

-Fiam!
  Anyád már megint ugyanazt főzte! Menj és mondd meg neki, hogy a szakácskönyvben több fejezet is van!          
- Megmondtam!
- És mit mondott?
- Azt, hogy a Kámaszutrában is..:))

Két ember, és "egy,, harmadik......

- Ön mindenről meggyőzött engem, asszonyom. Ezt hittem is. Amaz ismeretlen ember minden szava rágalom volt, mellyel Timárt mint üzlet emberét vádolá. De ő olyan szókat is ejtett ki, melyek önnek férjét mint családfőt gyanúsíták. Egy szót engedjen ön kérdenem: boldog ön?

Timéa mondhatlan fájdalommal tekinte rá, s tekintetében e válasz szólt: "Látsz, és mégis kérdezesz?"

- Kényelem, fény, gazdagság veszi önt körül - folytatá merész hangon az őrnagy -; de ha való az, amit én, becsületemre mondom, nem kérdeztem soha senkitől, de amit hívatlanul mondtak ki előttem, amire azt mondtam: "hazudsz", s amiért a kimondón bosszút álltam: ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem boldog, akkor nem volnék férfi, ha bátorságom nem lenne önhöz így szólani: "Asszonyom, van még egy ember a világon, aki éppen úgy szenved, éppen oly boldogtalan, mint ön; - dobja el ön magától e szerencsétlen gazdagságot, s szüntesse meg két ember szenvedését, oly szenvedést, mely egy harmadikat, ennek okozóját, még a másvilágon is vádolni fogja az Isten előtt. Váljék el!"

Timéa keblére szorítá kezeit, s szemeivel, mint egy kínhalálra menő mártír, fájdalommal tekinte fel a magasba. Szívének minden fájdalma felébredt ebben a pillanatban.

Timár, midőn így látta őt, csüggedten üté homlokát öklével, s elfordítá arcát a Júdás-lyuktól, melyen leskelődött.

Nehány percig nem látott és nem hallott semmit.

Midőn a kínzó tudvágy újra visszavonta őt a sötétbe bevilágló fénysugárhoz, s a szobába áttekintett: már akkor nem látta maga előtt a mártírt; Timéa arca ismét nyugodt volt.

- Uram - szólt szelíd, lágy hangon az őrnagyhoz -, hogy önnek szavait végighallgatám, bizonyítja azt, hogy önt tisztelem. Hagyja meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje tőlem soha azt, amit ma kérdezett. Fölhívom az egész világot, tudja-e valaki, hogy egy szavam, egy könnyem valaha panaszt árult volna el? Ki ellen? Férjem ellen, aki a legjobb, a legnemesebb ember a világon? Ő engem mint idegent, mint gyermeket megszabadított a haláltól; háromszor járta meg a vizek mélyét, a halál országát, hogy engem megmentsen. Mint bohó, mindenkitől kigúnyolt teremtést, ő védelmezett; miattam halálos ellensége házához naponkint eljárt, féltett, vigyázott rám. Mikor koldussá, földönfutóvá lettem, mint szolgálóleányt kezével, vagyonával megajándékozott, házában úrnővé tett. És midőn kezét nyújtotta, ezt komolyan tette, nem játszott velem.

Timéa ezzel egy faliszekrényhez sietett, s annak ajtaját hevesen felszakította.

- Nézzen ön ide, uram! - szólt az őrnagyhoz, egy szekrénybe felakasztott öltöny hímzett uszályát terjesztve szét előtte. - Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon köntös, melyet én hímeztem. Ön látta azt hosszú heteken át, midőn a hímzés mellett ültem; minden öltés rajta egy eltemetett ábránd, egy szomorú emlék énnekem. Azt hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm lesz. S mikor elkészült, azt mondták: "Mármost vesd le, ez más menyasszonynak készült!" Ah! uram, ez a tőrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan sebbel a lelkemben kínlódom azóta éveken keresztül. És most váljak meg attól a nemes, nagy jellemtől, ki nem jött elém hízelegve, csábítgatva, hanem megvárta, míg más eltép, elgázol, a földön fekve hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen, keblére tűzzön; ki azóta nem tett egyebet, mint emberfölötti, angyalhoz méltó türelemmel törekedett gyógyítani halálos bajomat, és osztozott szenvedéseimben. Én váljak meg attól az embertől, akinek rajtam kívül nincs senkije, akit szeressen; akire nézve egy egész világ vagyok, az egyetlen lény, mely őt az élethez köti; az egyetlen arc, melynek láttára búskomor arca felderül? Én váljak meg attól az embertől, akit mindenki tisztel, szeret? Én mondjam azt, hogy gyűlölöm? Én, aki mindenemet neki köszönöm, s aki nászhozományul nem hoztam mást, mint egy szeretet nélküli beteg szívet?

Az őrnagy eltakarta kezével arcát ez indulat sugallta szavára az asszonynak. Hát az a másik férfi ott a Szent György-kép háta mögött, hát az nem érezte-e magát úgy, mint az a sárkány, melynek az arkangyal dárdáját torkába verve tartja?

És még nem volt elég a torkába vert dárda, még ki is rántották a sebből a beleakadt szigonyvéget.

- De uram - folytatá Timéa a női méltóság ellenállhatlan varázsával tiszta arcán -, ha mindannak ellenkezője állna is, amit Timárról tart a világ; ha ő bukott ember volna is, ha koldussá lenne, én el nem hagynám őt akkor sem. Akkor éppen nem. És ha gyalázat tetézné nevét, én el nem dobnám magamtól ezt a nevet, osztoznám a szennyében, mint osztoztam a ragyogásában. Ha megvetné az egész világ, én örök tisztelettel tartoznám neki. Ha földönfutóvá lenne, kísérő társa lennék. Ha rabló volna, az erdőn laknám vele. Ha meg akarna halni, vele együtt ölném meg magamat...

(Mi az? Sír az a sárkány ott azon a képen!?)

Timéa még mindig tudott mit mondani.

- És végül, uram, ha azt tudnám meg, ami minden nőre nézve a legérzékenyebb, a legkeserítőbb bántalom, hogy férjem hozzám hűtelen volt, hogy mást szeretett, azt mondanám: "az Isten áldja meg azt, aki őneki megadta azt a boldogságot, amitől én őt megfosztottam!", és nem válnék el tőle. Nem válnék el tőle, még ha ő maga kívánná is; nem válnék el tőle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom esküvésemnek, és mivel tartozom saját lelkemnek idebenn.

Az őrnagy "is" zokogott.

Timéa elhallgatott, hogy nyugalmát visszanyerhesse. Akkor aztán ismét halk, szelíd hangon szólt hozzá:

- És most hagyjon ön el engemet örökre. A tőrdöfést, mit ön lelkemen ejtett évek előtt, ez a kardcsapás kiegyenlítette; azért ezt a tört kardot emlékül megtartom. Valahányszor rátekintek, azt fogom gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni fogok általa. Hogy ön hosszú évek óta nem szólt, s nem közelített hozzám, azzal kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért közelített.


(Jókai Mór: Az arany ember)

Május és az ezer hold dala.......

2013. május 25.

A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben ez az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. A tibetiek évente négy ilyen napot tartanak nyilván.

 

"Nem véletlenül születtél.

 Életed minden napja megiratott az én könyvemben.

 Én határoztam el születésed pontos idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni. 

Csodálatosan teremtettelek meg, én formáltalak anyád méhében.

 Én hoztalak a világra születésed napján. 

Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek Engem.

 Nem zárkózom el tőled, és nem vagyok haragtartó, hanem teljes szeretettel tekintek rád.,,

(Isten szerelmes levele)

8000. látogató........................woooww...

Egészségügy, avagy "dúrvúl,, az emberifaj!

xxxx. április végén teherbe estem. Boldogok voltunk férjemmel, mert mindketten gondolkodtunk már a gyermekvállalásban. Kb. 8 hetes terhes lehettem, mikor kiderült egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. Igyekeztem körültekintő lenni és kérdezni, amit csak lehetett, de “ki”választott nőgyógyászom (sokéves tapasztalatából kiindulva) nem volt bőbeszédű, mondván, hogy majd mindent megtudok szép sorjában, mire hogyan kell figyelnem.

Történt egy délután a 11. hétben, hogy egy erős vérzésem lett, minek következtében egy tárgyalás kellős közepén vérben úszva a férjem vitt el orvoshoz. Akivel már történt ilyen, tudja, hogy... szó szerint "megállíthatalan"a folyamat... az orvos megnézett, megnyugtatott, hogy hematómám van, szerinte feküdnöm kellene, mert a terhesség veszélyes lesz így, viszont táppénz nem sok lesz, mit akarok, döntsem el. Szerinte írassam ki magam, szigorú fekvés és pihenés javasolt, egyéként minden rendben van a picivel. A legnagyobb örömünk az volt, hogy aznap kaptam egy kis képet a babáról és hallhattam első szívverését élőben is. Volt kézzel fogható bizonyítéka babóca létezésének.

1 hétig feküdtem otthon, mikor visszarendeltek kontrollra, akkor már kezdett csillapodni a vérzés is. Aznap ért az első sokk, miszerint kiderült, a magzatom már kb. 1 hete halott! Elvetélt, ez van! Nyugodjon meg, másokkal is történt már ilyen! - közölte az orvos szenvtelenül.

Még aznap beutalt a MÁV kórházba, hogy ki kell venni a magzatot, nehogy fennálljon a fertőzés veszélye. 1 órán belül összepakoltam és a férjemmel bementem a kórházba, hogy akkor itt vagyok, jöttem, tessék szíves segíteni. A nőgyógyászom szerint kb. 15 perces az egész műtét és mehetek is haza.

Aznap közölték, hogy nincs szabad hely legalább 1 hétig, és különben is, ez nem így megy. Mondjam meg, hogy kinek a kije vagyok, miért ide jöttem, ki küldött ide, és miért pont ide. Mondtam, hogy ide tartozom területileg, ide utaltak be, ez és ez az orvos. Nézegették a papíromat, aztán hosszas fintorgás és csapkodás után közölték, hogy akkor sincs itt helyem, menjek haza, jöjjek vissza éhgyomorra másnap reggel. Férjem másnap reggel visszavitt, közel 2 órát várakoztunk türelmesen, mikor az aznapi orvos megkérdezte, hogy: Mondjam meg, hogy kinek a kije vagyok, és miért ide jöttem, és ki küldött ide, és miért pont ide? Ugyanaz a válasz, mint előző nap. Hely nincs, menjek haza, talán jövő héten jöjjek vissza, monjuk hétfőn, addigra talán az idő is mindent “elintéz”. Így mentem haza 2. nap is, teljes feszültséggel, idegeskedéssel, hogy mit kell(ene) csinálnom, és mit nem, de arról senki nem tájékoztat, hiába kérdezek, csak várjak türelemmel.

3. nap a nagynéném (aki a Bajcsy-ban dolgozik) intézett az egyik kollégájával egy befekvést 7:00-re, menjek éhgyomorra, és mindjárt túl is esek az egészen. Jó. 3. nap reggel bejelentkeztünk a recepción, vártunk türelemmel. Kb. 3 óra várakozás és éhezés után próbáltuk megkeresni az orvost, mire közölték a nővérek, hogy a doktor úr ma nem is dolgozik, de felhívják, beszéljek vele. A doktor úr közölte, hogy ő éppen a telkén van, legyek szíves keresni valaki mást az osztályról, mondjuk dr. XY-t, ő biztos tud segíteni. Meg is találtuk a folyosón, férjem illedelmesen bemutatkozott, elmondta, hogy jártunk és, hogy őt ajánlották, hogy segítsen nekünk. Dr. XY fennhangon elkezdett velünk ordibálni, hogy mit képzelünk mi, kinek a kije vagyunk és miért pont őt zaklatjuk ilyenekkel, és nem ér rá más betegeivel foglalkozni, és különben is neki annyi munkája van, üljünk le, majd ha valaki ráér, ránk fog nézni!

Meg mondom őszintén, életemben nem szégyelltem még magam annyira, mint akkor reggel. Minden szempár minket nézett, majd elsüllyedtem szégyenemben. Hazamentem, és annyit mondtam a férjemnek, hogy elmegyek dolgozni, talán az idő majd mindent megold. Még aznap éjszaka megindult a spontán vetélés (szerintem az elmúlt 4 nap idege gyűlt össze), kb. 3 óra szülési vajúdás után (amit ismételten senki nem mondott, hogy milyen lesz és mit kell ilyenkor tenni!), felhívta a férjem a mentőket, akik kétszeri telefonálásra sem jöttek ki, mondván, hogy oldjuk meg a bejutást valamelyik kórházba, mert ez nem sürgős eset. Értem én, de a férjem meg nem egészségügyi szakember, hogy tudná, mit kell egy össze-vissza vérző, a görcstől földön fetrengő felességgel csinálni ilyen helyzetben. A válasz, vigye be valahova gyorsan, mert ez vetélés lesz. Köszönjük.
Beestünk éjszaka fél 12-kor a MÁV kórházba, ahol a recepción kb. fél óráig várakoztattak egy általunk kért tolószékben (mert nem gondolták, hogy szükségem van rá! – pedig látható jelei voltak annak, hogy a görcsöktől lábra állni nem tudtam, négykézláb másztam ki az autóból), mivel ügyeletes orvos valahol éppen valakit ápolt. Ok. Azalatt faggatták a férjemet, hogy miért ide jöttünk, ki küldött minket ide... no comment.

Felvittek a nőgyógyászatra, ahol újabb jó fél órát ültem a saját “piszkomban”, mivel nem tudnak velem most mit kezdeni. Majd betoltak egy szobába, ahol az orvos egyből azzal kezdte, hogy ettem-e mostanában valamit. Igen. Miért? Mert nem gondoltam, hogy most azonnal vetélni fogok. Ezért.

Férjem vetkőztetett le és tett tisztába, úgy kellett “betétet” kérnem magam alá, mert ugye a természet nem foglalkozik a körülményekkel. Egy nővér nem jött be segíteni, mindent a férjem tett rendbe körülöttem, ezúton is ezerszer köszönöm neki, hogy férfi létére olyan dolgokat tett, amit már én nőként szégyelltem.

Miután “kiürültem”, amit mint mondta az orvos, meg kellett várni, kitisztítottak és befektettek egy terembe (fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, mivel toligáltak össze-vissza és mindenhol sötét volt), infúzióra kötöttek és otthagytak. Kb. másfél óra múlva azt vettem észre, hogy az infúziós tasakban a vérem folydogál vissza, és sehol senki a három ágyas szobában (ennyit arról, hogy helyhiány van). Úgy ahogy voltam, infúzióval a kezemben felkeltem és meztelenül kimentem a folyosóra, hogy nővért keressek, mert nem gondoltam, hogy ennek így kellene maradnia. Szó szerint senkit nem találtam a nővérpultnál, a konyhában, a szobájukban, sehol. Valószínű, hogy volt valahol hívógomb, de gratulálok annak, aki ilyen helyzetben ezt észreveszi... bementem a szobámba, kihúztam a branült, elmentem wc-re, és remegve vártam a reggelt, hogy minél előbb hazamehessek.

Az orvos, aki ellenőrzött, meg is sértődött, hogy miért nem vagyok hajlandó legalább 1 napot bent feküdni, mert akkor ők most ezt nem tudják hogy elszámolni! Köszönöm, tényleg jól esnek ezek a szavak. Délután bementem az orvosomhoz és közöltem, hogy adja ki a táppénzes papíromat, holnap vissza akarok menni dolgozni. Ott meg az asszisztens förmedt rám, hogy ez nem így működik. Miért nem telefonáltam, hogy én időközben elvetéltem (éjszaka 1:00-kor??), mert most neki erre a kórházi napra egy másik papírt kell kitöltenie és most akkor neki ez plusz munka...

Ezek után annyit szeretnék megkérdezni, hogy miért és mire is fizetek TB-t? Miért is kell eltartanom ezt az egész bandát közpénzből? Miért kell hallgatnom minden egyes alkalommal, hogy kinek a kije vagyok és miért ide jöttem??? Miért is akarnak ezek az emberek, ilyen mentalitással ebben a szakmában dolgozni?

Megjegyezném, ha én így viselkednék egyszer is a munkahelyemen vagy az ügyfelekkel, már rég ki lennék rúgva... nem közös megegyezéssel... fegyelmivel.

Eny

I think when I first saw you

Azt hiszem, amikor először pillantottalak meg, az ijesztett meg, hogy rájöttem, odakint van valami szépség, mit nem ismerünk, mi még nem mutatta meg az arcát. 

Hogy van valami, amitől rendszerré válik a kuszaság. 

És bármely pillanatban, mikor veled voltam, tisztában voltam ezzel. 

Ugyanakkor, amikor elváltunk, úgy éreztem, mintha elvitték volna a másik felem. 

Az érzés ugyanis nem megszületett, hanem felébredt bennem. 

Mintha mindig is ott lett volna. Mintha mindig létezett volna.

 Hogy mi ijesztett meg?

 Elmondom hát. Mindaz, mi addig létezett, megszűnt lenni.

 Mert attól fogva egy új élet kezdődött számomra. 

Elfogadtad gyengeségeimet. Elfogadtad minden hibámat. 

Tudtad, hogy sosem leszek tökéletes. 

De sosem lepleztem ezt. 

Nem próbáltam szebbnek látszani, vagy eltakarni, hogy tudok ostoba is lenni.

 És ebben a mai napig piszok jó vagyok.

Egy nagy kölyök, ki képtelen teljesen felnőni.

Most a lenyugvó Napot nézem. Narancs színnel önti le az égi vizeket. 

Valamivel alatta gyönyörű felhők hajói úsznak.

 Leheletük könnyű szellőként érik az arcom. 

Próbálok felejteni. 

Próbálom elkezdeni az életet, aminek kinyitottad az ajtaját, de még mindig megremeg a lábam.

 Mert elkezdtem kételkedni a csodákban. 

Pedig gyerekként pontosan tudtam, hogy léteznek.

 Félek, hogy mégis felnőttem. Ha így van, akkor nem akarom ezt.

 Nem akarok felnőni. Ilyen áron nem. 

Ugyanakkor egy valamit már biztosan tudok. 

Odakint tényleg van valami ismeretlen szépség, mi még nem mutatta meg az arcát.

 És ez... végtelen nyugalommal tölt el.

 Ezt kívánom ma mindenkinek. 

Higgyétek a csodákat, és ébresszétek fel a bennetek szunnyadó gyerekeket.

 Éljetek az álmaitokért, s ne csak ma és holnap, hanem minden percben.

 Hiszem, hogy ez a kötelességünk.

"Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,,...

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.

.