Csepp a tengerben, Kit Földre ejt egy kósza csillag.

A tánc, valami csoda! … senki nem tud bárkivel, még az sem, aki egyébként tud táncolni. És az, aki nem tud, az is tud bizonyos emberekkel, hiszen a tánc az valami fura dolog… olyan, mint a szerelem! Ha valami megérint és szerelemre gyújt szabadok leszünk! Eltűnnek a korlátok, a gátlások és nem lesz semmi, csak mi hárman. Én, ő és a szerelmünk és szárnyalunk szabadon. A tánc előjátéka a szerelemnek. Kevesekkel lehet ÚGY táncolni. De akivel igen, az maga a szabadság, amikor testünkből kiszáll a lélek és az ő lelkével táncol, majd vissza a testbe, hogy a lélek a testet cseléddé téve azon uralkodva a szárnyaló szerelmes lélek szolgájává váljon. A tánc remekül csekkolja a partnert, hogy tényleg ő e az igaz szerelem. Ő e az, akivel repülni lehet az égig, aki éppen oly mértékben tudja testét a lélek vágyának szolgájává tenni és a szerelem rabigájáéba hajtani. A tánc a legjobb vizsga, hogy két ember össze illik e. Más kérdés, hogy e csodát értékelik, megélik, vagy elfecsérlik a táncosok…

Az angyal olyan, mint a gyémánt. Nem lehet csinálni, csak találni...

"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni.
Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni.
A karma nem büntetés, hanem tanítás, megtanít, milyen a másiknak lenni, mit érez, hol fáj neki. , Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem kérdezel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy "vele" és "együtt" és "közösen". Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit én benne okozok."
/Müller Péter/

Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.

Ibolya Láng

Ibolya Láng

Átváltozás a boldogságos szerelemért

Jézus Krisztus nevében, szólítom az Ibolya Láng erejét és fényét

Michael arkangyal védelmezz, kék-fehér védelmi pajzzsal végy körbe engem, és segíts, hogy minden félelmem feloldódjék, szent fényed sugaraiban, mely útját álja annak, hogy boldog szerelmet vonzhassak életembe, és vágj le rólam kérlek fényes kardod erejével, minden régi köteléket, hogy felszabaduljak, s a múltam végleg elengedjem.

Saint Germain és Zadkiel bocsássátok rám az ibolya láng hatalmas átváltoztató erejét, hogy elégjen mindaz, ami akadályozza, hogy boldog párkapcsolatban éljem le életem.

Szabadítson fel az ibolya láng a karmám súlyától, a múlt fájdalmától, csalódásaitól, szenvedéseitől, s mindattól, mi útját állja annak, hogy boldog szerelemre találjak, s megteremtsem és beteljesítsem azt, ami a szívem vágya.

Ibolya láng, lángolj fel körülöttem és bennem s égj, égj, égj

Szabadíts fel minden gátló energiától, karmikus adósságtól, elutasító gondolati mintáktól, szívem zártságától, elmém és tudatalattim gátjaitól, a múlt keservétől,

Szívem fájdalmas emlékeitől, égesd el és váltsd fénnyé, már most.

Hálásan elfogadom és köszönöm ennek teljes erejéből való megnyilvánulását.

A kérést 3x mond ki hangosan szeretettel átitatott szenvedélyes akarattal, s utána legalább 15 percig vizualizáld az ibolya lángot önmagad körül.

Vénusz angyalai: Anael, Hagiel, Noguel, Haspiel, Rafael

Segítenek: Házasság, szerelem, szépség, báj, vonzerő, harmónia, kapcsolatok, szeretet, szexualitás.

Chamuel: A rózsaszín fénysugár arkangyala, segít megtalálni az igazit, bevonzani a szerelmet, szeretetteljessé válni.

Szívemből kívánok, szép ünnepet!!!

(Magyar szöveg bekapcsolható)


"Akit sokszor bántottak igazságtalanul,
csak az tud szívfacsaróan nyugodt és bölcs lenni.
Aki a szívében hordja a végtelen szomorúságot,
az már nem hisz az emberi jóságban.
Aki már nem akarja, hogy szeressék,
mert megtanulta, hogy a szeretetet el lehet veszíteni.
Aki már nem akarja, hogy törődjenek vele, mert megtanulta, hogy a törődésnek ára van.
Aki azt tanulta meg, hogy az emberek között csak érdekkapcsolatok léteznek.
Aki úgy érzi, hogy sosem állt
mellette senki védelmező tigrisként…
Aki sokat szenvedett a szeretetlenség érzésétől, és már azt is elfelejtette, milyen érzés vágyódni a szeretetre, talán észre sem veszi, amikor elsétál a szeretve lenni lehetősége mellett."





Olvasnék tán arcodról,
mint egy régi könyvből.
Úgy szól, mint az évgyűrűk
minden percedről.

Nézz most fel, nézz csak szét!
Merj álmodni szépről.
Képzelj el minden jót
(egy) vágyott életről.

Hittel telt szívünkből
minden érintés...

Némán is elmondott szó,
könnycseppet hűsítő hó;
jégtáblán nyíló virág --
fényből szőtt szép, új világ.

Hegyről völgybe - s újból fel,
hordod titkok súlyát.
Dobd el mindet, fújja szél!
Nem kell több, csak lásd:

Vágyunk, mint tündöklő
égen úszó felhő
bánat-tört lelkünkben
tisztán lélegző.

(és) Hittel telt szívünkből
minden érintés...

Némán is elmondott szó,
könnycseppet hűsítő hó;
jégtáblán nyíló virág --
fényből szőtt szép, új világ.

1 csók!!

Egy félig csókolt csóknak a tüze
lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
megbékült holtak,
de kell az a csók, de hí az a tűz
s mondjuk szomorúan:
holnap, majd holnap.
Ady..




JÓZSEF ATTILA: MÉRT HAGYTÁL EL, HOGYHA KÍVÁNSZ…

Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben?

Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?...

Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?

S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Bírnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!

Várok rád......

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy megfoglak nevettetni...de sírhatok Veled...
Ha egy nap el akarsz futni...ne félj engem felhívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...de futhatok Veled...
Ha egy nap senkit nem akarsz hallani...hívj engem.
Ígérem, Veled leszek.És ígérem....nagyon csendben.
De ha egy nap hívsz... és nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg.
Lehet, nekem van Rád szükségem.

Nemár...

Annyira megbízható és oly szigorúan feddhetetlen barátokat kell választanunk magunknak, hogy ha megszűnnek is barátaink lenni, bizonyosak lehessünk benne, hogy nem élnek vissza bizalmunkkal, és nem válnak ellenségeinkké.





" Tudod mi az szeretni valakit?
S mikor kérdik büszkén letagadni,
minden utcán őt keresni, várni
S ha jött közömbös arcot vágni!
Befoglalni esti imádba,
s azt mondani: sose gondolsz rája!
Értékelni becsülni gondolatban,
S lekicsinylően megítélni szavakban.
Nem sírni, mintha nem is érdekelne
Elaludni könnyel a szemedben.
Mosolyogni, bár a szíved ég,
Tudod mi ez? - Dacos női büszkeség! "





----------- Kezem kezedhez ér s érzem szeretlek; hogy mondjam el Neked, mikor nem lehet? Szemedbe nézek és érezlek; hogy mondjam el Neked, mit érzek? Tested testemhez simul; a vágy éltet; elmondanám, de nem lehet: mennyire szeretlek! Közel vagy hozzám... nagyon közel... s Én mégsem érhetlek el.

Az érzés nem változik meg egyik napról a másikra...

A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni.
Nem valami nagy öröm ez.
Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá.
Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés.
Azt hisszük, játszik velünk valaki.
De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben...
két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.
Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint......

Pillangók

Pillangó tetoválás

A pillangó tetoválásokat kifejezetten nõi tetoválásnak tekintik.
A pillangó a szabadságot jelképezi, és az ősi időkben úgy tartották, hogy a lepkék az emberi lélek fizikai formája.
A pillangó tattoo mintát nagyon színesen ábrázolják, hisz így vonzza igazán az emberek tekintetét.

Sok nõ sokáig gondolkodik azon, hogy melyik is az a tattoo motívum, ami igazán illik hozzá, és ezzel nincs is semmi gond.
Aki úgy dönt, hogy a pillangó tattoo lesz az ami igazán illik hozzá, általában az nyitott gondolkodású, élvezi az életet, szereti a színeket, a szórakozást és nem utolsó sorban nőies.


A tetoválás tulajdonképpen vissza tükrözi a karaktered, mentalitásod és viselkedésed.
A pillangó tetoválás minta nagyon dekoratív, nagyon szeretik mint derék tetoválást, de az persze nem törvényszerű, hogy ki, hová tetováltat (és mit).

Vannak akik úgy vélik, hogy a pillangó tetoválás és a tündér tetoválás ugyan abba az osztályba tartozik.
De ugyan akkor a pillangó tetoválás sok ember számára eltérő jelentéssel bír, mint például a változás, a növekedés, a szabadság, gondtalan élet, isteni szeretet, élet a halál után........

Annak is jelentősége van, hogy hol van a pillangó tetoválás.
Itt van néhány példa:
- lapockán a pillangó tetoválás az álmodozót szimbolizálja
- a mellkasra varrt tattoo minta a feltétlen szeretetet jelenti, minden élőlény iránt
- derék tetoválás ként a pillangó tetoválás a stabilitást, az önfenntartást, a fizikai egészséget, a bizalmat, és a jó létet szimbolizálja....

„Szóból vannak hidak két ember között, Csend lobbantja őket a fejetek fölött, Mindenki mást érez minden szó mögött...

„Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál.”

. .

"Ha egyszer rátalálunk angyalunkra, soha többé ne engedjük el magunktól."

„Szeretni azt jelenti, hogy az embert, akit szeretsz, a figyelmesség energiájával öleled át.”

„Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb...”



„Ha megszerettelek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél...”


"Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj és tanulj.

,,Van aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, mert igazán tud szeretni."

Tegnap megszakadt a szívem, ma meghaltam. holnap elfeledem, hogy valaha éltem, s holnap után hallani sem akarok az életről... És mind ezt te, észre sem vetted..

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla..

Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, hogy valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.


"Tudnod kell, hogy a szerelem soha nem hal meg, de egy pillanat alatt képes megölni."


"Végignéztem, ahogy a falak összeomlottak körülöttem. De nem hiszem, hogy újra tudnám őket építeni..."

Nincs rosszabb érzés, mint mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.

. .


. . . . . .

Bár ugyanúgy a karmikus kapcsolatok egy alfaja, a lélektársak mégis különlegesek valamiben: sokkal, de sokkal

jobban illenek egymáshoz számos szinten, mint a csoport többi tagja.

A lélektársi kapcsolatok általában több inkarnációra nyúlnak vissza, és a ezek zömmel pozitív kapcsolatok

voltak. Egy embernek több lélektársa is lehet, és minél öregebb egy lélek, annál több.
Amikor egy lélektárssal találkozol, érdekes érzések törnek rád: hatalmas energia szabadul fel benned, azt

érezheted, hogy kihagy a szívverésed, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész tested, esetleg más, pozitív

fizikai megnyilvánulása lehet. Mindenképpen úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd az illetőt, és hogy bárcsak

örökre vele lehetnél.
Ezt nevezhetnénk a "szerelem első látásra" jelenségének is, ugyanakkor ez nem csak az első alkalommal

jelentkezhet. Az azonnali szerelem mindenképp azt jelzi, hogy találkoztak már valamelyik előző életben, de nem

biztos, hogy lélektárs az illető, sőt. Az első látásra szerelmek sokszor esnek inkább a korábbi karmikus

kategóriákba, és nehéz kapcsolatokat eredményeznek.
Ha a lélektárssal munkatársi, vagy baráti viszonyban vagy, és elkezdtek kommunikálni, gyakran alakul ki egy

olyan kötelék, ami szinte természetes, hogy van, és egy idő után elkezdtek vágyni arra, hogy így maradjon

örökké. Létezik köztetek egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás

érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményetek volt. Néha csak a többedik

találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk,

amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.
A jövő szép, reményteli és boldog a lélektárssal – legalább is a gondolatainkban. Azért érzed azt, hogy

megnyugodtál, amikor kikötsz egy ilyen kapcsolatban, mert számos jövőt éltetek már át együtt előző
életekben, és azok rendre jók és boldogok, vagy legalább is kellemesek voltak. Így az egész kupac nem

tudatos emlékhalmaz is megérkezik a lélektárs személyével együtt, és nagyon jó érzéssel tölt el a jelenléte,

biztonságban és boldognak érzed magad mellette.

. . . . . . . . . . . . . .

Rád nézek.. szemem tágult pupilláján.. verődik vissza arcod.. retinámba égtél... rabom vagy..

. .

jussak eszedbe mikor dideregve kúszik az ősz a falevelekbe. Hervad a rózsa és nyílik a bánat, Tél hava lakja fehéren a házat. Jussak eszedbe és menekül a felhő,...

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

"Miért akkor fogynak el a szavak, amikor leginkább kellenének, Miért akkor tűnsz el egyből, amikor igazán szeretnélek?"

. .

Újra és újra repülni akarok.
Repítsetek hát ölelő karok!
Lázas kezed, ha bőrömhöz ér,
Fellobban bennem a szenvedély.
Áll az idő, csak a vágy suhan,
Körülöttem minden feledésbe zuhan.

Csak Te létezel és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Kívánj! Akarj! Remegj a testemért,
Ahogy halálraítélt remeg az életért!
Szeretni akarlak, érted remegni,
Egy forró ölelésben szinte elégni.
Ölelni lelkemmel, szolgálni testemmel,
Melletted állni igaz szerelmemmel.
Megsemmisülni szerelmünk tüzében,
S elhamvadni a beteljesülésben.
Finom pernyeként repülni a szélben,
Megfürödni a vakító napfényben,
Majd elcsendesedve a földre hullni,
S az éltető hűs záporra várni,
Melytől a lágy porból új vágy virág serken,
Melynek a legszebb virága az igaz szerelem…

. .

Szeretném még...akarom, szükségem van rá.

.


A VÍZHORDÓ

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.



.

Egy kívánság sem hiábavaló, és egy kérés sem haszontalan. Mindenki tudja, hogy mivel táplálja a lelkét. Paulo Coelho

.

„Amikor a víz, vízhez ér, az nem találkozás, hanem egyesülés.”

Senki sem magától lett olyan, amilyen.
Mind ezernyi más emberből vagyunk.
Bárki, aki valaha is kedves volt velünk vagy bátorítóan szólt hozzánk,
része lett a személyiségünknek, gondolatainknak és sikereinknek.

A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük.

Dr. Csont c. film

Neki van a legerősebb én-képe, de mivel Víz, ezért ez legbelül épül fel. Benne van a leggazdagabb belső világ.

Teljesen gyerekes, mafla, ősanyai gondoskodás jellemzi, etet, itat. Semmi erős ízt nem bír, a vegetáriánusok jó része Rák, bár a "profi" vegetárián

us a Halak. Rengeteget iszik, és az útra is iszik, és|vagy visz magával.

Nem intellektuális, és nem verbális, azonban nagyon erősen érzelmi reakciókkal teli. Mindig "szeretetsugárzásokat" küld. Az érintés, a simogatás nagyon Rák dolog. Nagyon hűséges, a környezetéhez kapcsolódó, állandó honvágya van, mégis folyton utazik. Jellegzetes a Rák stoppos: ha az egyik irányba nem veszik fel, átmegy a másik oldalra, "mindegy". Jellegzetes Rák mondat: "Honvágyam van egy olyan ország után, ahol még soha nem jártam.". A hajózás az igazán Rák közlekedési mód.

Mindig a belső világában él. Mindig mindenhonnan elkésik. Mindenhol egy kicsit ideiglenesen érzi magát, sehol sem otthon, legfeljebb csak otthon. Sokszor pont ezért utazik. Nagyon nehezen nyílik meg. Ha megnyílik, akkor nagyon mélyen fogad be, de akkor meg iszonyatosan nehezen enged el. Két lépésben enged el végül: 1. érzelmileg belehal, 2. kardinálisan lezár, és soha többé nem akar még hallani sem rólad.

Megmentőm a fény (Saved by the Light)

Új nap, tiszta lap.. :)

Fura reggelre ébredtem ma fel,

az arcomon egy apró mosoly jelent meg

Megváltozott valami , és el tűnt a fájdalom

helyére pedig a boldogság érzése vándorolt.

Nevetek és nevetek , bár nem tudom hogy min

talán az örömnek ezek a jelei.

Érzem,hogy szétszakít e tomboló bolondság

nem érzem,hogy fájna a szörnyű csalódás

Talán mától kezdődik egy boldogabb élet

melyben nem lesznek többé fájdalmas könnyek.

Jön majd valaki,ki begyógyítja szívem

s vele kezdődik újra egy boldogabb élet !

A bevésődésről a Napfogyatkozásban hallhatunk. A bevésődést így is mondhatjuk: imprinting... Ez kb. olyan mint az elsőlátásra szerelem de annál JÓVAL erősebb...

A bevésődés valaki iránt olyan, mint... amikor meglátod Őt. Minden megváltozik. Hirtelen már nem a gravitáció az, ami a Földön tart. hanem Ő. Semmi más nem számít. Bármit megtennél, bármi lennél az Ő kedvéért.

Te jó Isten, ej de sokan gyülölhetnek, minek teremtetted a keserűséget ......!!

--------------------------------------------------------------------------------

“Elesni emberi, földön maradni ördögi, de talpra állni ISTENI ” :))

Gazdag vagy szegény?

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi családházában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. Ami udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Köztünk a multnak tiltó romja áll!... Ady Endre

A spiritiszta világ médiumnak nevezi azt az érzékeny személyt, aki a földi világ és a túlvilág között kapcsolatot tud létesíteni. Medius azt jelenti, a középen lévő. A közvetítésre alkalmas állapotot transz állapotnak hívjuk. A spiritiszta hívők összejövetelén a "seance"-on, vagy szeánszon, - ami egyszerűen ülést jelent - gyűlnek össze.

Ki lehet médium?
A médium alkalmasságának nincs külső ismertető jele. Talán az ősi sámánokhoz lehetne hasonlítani őket. (A sámán turguz eredetű szó és nyugtalan embert jelent.) A sámánok többségükben férfiak voltak, a mai médiumok azonban többségükben nők. Szinte bármely néprétegből kikerülhetnek, és szupernormális képességekkel rendelkeznek. Ezek a képességek egyes források szerint fejleszthetők, más források szerint ezzel kell születni.

Öröklődő szupernormális képességek
Több családban megfigyelték, hogy a szülők képességeit - gyakran felerősödött formában - örökölhetik a gyerekek. Ebben azért szerepet játszhat az is, hogy a hívő szülők a szellemiséget és a képességet is átadják gyermeküknek. Gyakori, hogy a serdülő korban a médiumi képességekkel megáldott-megvert gyermekek sokkal érzékenyebbekké válnak, sebezhetőbbek lesznek. Hajlamosabbak a kiborulásra, és túlreagálják az igazságtalanságokat és sokkal szociábilisabbak, mint azonos korú társaik. Ezért a kamasz csoportok az ilyen fiatalt könnyebben kivetik maguk közül. Irtzl Máriának, az 1900-as évek híres óbudai médiumának 14 éves korában volt az első látomása, sőt a leghíresebb külföldi médiumok is ebben az életkorban kezdték észlelni médiumi képességeiket. (Például a svájci Smidt Helen)


Médiumi képességek és a halál-közeli élmények, életkrízisek
A médiumok között igen gyakori, ha nem fiatal kamasz korban kerül felszínre ez a képesség, akkor egy nagyon erős életélmény hatására ébredhet érzékenysége tudatára. Ilyen élmény a kómából való felébredés, a halál-közeli élmény, a nemi erőszak (nőknél és férfiaknál ez is eredményezhet testelhagyásos élményt is!) esetleg börtön élmény is lehet. Szirmai Kornél megfigyelt olyan eseteket amikor agyhártyagyulladás után jelentkeztek médiumi képességek.

Médiumok és a pszichiátriai megbetegedések
A valódi médiumi képességeket és a skizofrénia bizonyos tünetcsoportjait igen nehéz egymástól elkülöníteni. Vannak olyan beteges megnyilvánulások, melyek igen hasonlítanak a médiumi képességekre. A beteg ilyenkor ugyanúgy víziókat lát, esetleg vallási képzelgéseket 2elhivatottságot" él meg, prófétának képzeli magát, vagy vallási stigmákat produkálhat. A hisztériára való hajlamuk is erősebb lehet. A hisztériásra jellemző az is, hogy feltűnési vágya nagy. Szeret érdekes embernek tűnni, és ez jól összefügg a médiumitással. Az ilyen médiumnak mindig sikerül megidéznie a kért szellemet és jellemző rá, hogy állandóan csal. (Folyamatosan figyelve csalása leleplezhető.)

A transz állapota
A "trance" (transz) angol szó, elragadtatást önsugalmazással előidézett mesterséges önkívületet jelent. A transz állapotát a legnevesebb pszichológusok közt például C.G Jung is tanulmányozták. Az okkultizmus pszichológiájának szakértője, Raweliffe szerint a következő hat transzállapot a leggyakoribb:

1. az alvajárók szomnambul transza
2. a hipnotizált emberek hipnotikus transza
3. a jóga transz
4. a kataleptikus transz állapot (görcsbe merevedés a révület, vagy a hisztéria felső fokán)
5. extatikus transz (boldog víziókban elmerült "szentek" transzállapota)
6. sámán-trnsz a természeti népek transzállapotai.

Rendkívüli pszichikai állapot
A transz tulajdonképpen nem más, mint valamilyen nem szokványos, önfeledt, vagy akár önkívületi állapot. A médiumok transza leggyakrabban csak fél transznak nevezhető, félig éber állapot, melyben a tudat peremén működve a külvilág és a túlvilág eseményeit is figyelemmel követheti. Ez az állapot hasonló a kórlélektan által anoetikus tudomásszerzésnek nevezett álomszerű, hézagos, homályos tudatállapotához. Ilyenkor - függetlenül attól, hogy a médium emlékszik-e az élményeire éberen is, vagy sem - mindaz, amit hall, vagy lát elmosódik körülötte, és a hangok, impulzusok mintha kívülről egy álomvilágból érkeznének. Ez az állapot gyakorlással egyre jobban elérhető, megtanulható, akárcsak a hipnotikus transz elérése.

A transz elérésének állapota
A médium a transz állapotát sokféle módon elérheti. Vannak, akik a "kör", vagy a szeánsz vezetőjével szuggeráltatják magukat, vannak, akik egy fényes tárgyat néznek, vagy imákat, mantrákat mormolnak, esetleg meditálnak, révedeznek. Egyesek légzéstechnikákkal érik el ezt az állapotot. Ilyenkor a vérnyomás és a pulzus emelkedik, verejtékezés, gyakori rosszullét is megfigyelhető egyes médiumoknál.

A következő fejezetben arról beszélünk, kik fordulnak médiumhoz és mi a transz elérése után a médiummal.

Dr. Bánlaki János

Ne szóljatok meg, olvasók! Nem pillangókról szól e dal, kiknél csupán szeszély a csók, - mert hogy a vérük fiatal -

Könnyű legyen emlékem, mint az illat,
mely egekig száll és legyen örök,
amíg szivemből máglyarózsák nyílnak
s feláldozott szerelmem füstölög.

József Attila

A felejtő fű

http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=63474






Itt üzenhetsz a blog írójának!

E-mail címem:
joismeros@citromail.hu

Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot, ...

Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!

Tóth Gabriella

Gyermeknapi versek.....

Juhász Gyula - Mese

Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...

2011. 05. 25. :)) "Szép a tűzz, ami téged űz..

Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.

Hooligans

Egy csak a lényeg, ne add fel a lényed Hisz kacér az élet, tedd magadévá és élvezd.

Én úgy érzem, van új esély, mert a szépség csakis máz.
Bár a külcsín s nem az érték, mit egy nőnél elsőként látsz.
De ha átragyog a lélek, nincs több hibás arcvonás.
Aki hű, az hamar szép lesz, és egy férfinak miért kéne más?! (Michael Kunze)

Pont elég amit ma megkapok, Már ez is ajándék, És minden nap kibontom.

Éltem, - ahogy más -
egyszerű napokon.
Mentem – ahogy más –
végtelen utakon.

S közben valahol
végig hittem, ez a jó irány.
Mert ott állsz majd egyszer,
egy őrült napon,
és hogy rád vártam, tudni fogom.

Most eltűnik a kép,
mert az lett a világ.
S mi volt, már nem elég -
az élet kell, hogy vigyen tovább.

Most úgy van, ahogy rég,
ahogy láttam,
ott az álmaim mélyén.
Csak nézlek, s mintha századszor tenném.

Nem késő még,
a világ lehet miénk!
Amit látomásnak hittem,
lehet végül az életem.
Miért őrültség?
hisz nem késő még!
S amit képzeletben rég megéltem,
most itt van, s én elhiszem.

Mindegy, mi a múlt,
ha a most elhoz nekem.
Mindegy, mi az út,
hogyha végül itt vagy velem.

S mindegy, mi a cél,
s hol a hely,
amit érted adnék fel.
Most érzem, mit kértem, itt van közel...
Fiesta

Tükör

Égbe rajzolt képregény az életünk csupán,
Jövőnk előtt álldogálunk félve és bután,
De attól érdekes, hogy oly bizonytalan,
S a toll, mely sorsod írja, más kezében van.
(Kontor Tamás)

Az vagyok...akit te, szeretnél, hogy legyek!!

"Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod,
nyersen, tömören, akkor is, ha fáj...
Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe,
és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam...
Az vagyok, akire nem tudsz haragudni,
mert egy mosollyal leveszlek a lábadról...
Az vagyok, aki szenvedéllyel ég,
aki lángra lobbant és ragaszkodva őrzi azt...
Az vagyok, aki mindig figyel Rád,
akivel bármit megoszthatsz és aki addig nyughatatlan,
míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát...
Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül,
önmagadért fog szeretni,
de aki csak akkor fogja mondani Neked,
amikor ezt valóban érzi...
Az vagyok, aki szüntelenül lefog nyűgözni,
aki mindig meglep, aki minden régi titkos vágyadat teljesíteni fogja
és cserébe legalább ennyit kér Tőled is...
Az vagyok, akit soha nem fogsz megérteni igazán,
de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni...
Ilyen vagyok, mert én tudom,
hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd..."



♡♡♡

"Néha úgy tűnik, mintha tegnap történt volna. megtapasztalod azt az érzést, hogy soha senki ebben a világban nem állt még ilyen közel hozzád, nem szeretett ekkora hévvel, nevetett ennyire erősen, vagy törődött ennyire. Néha úgy tűnik, mintha tegnap történt volna, de néha olyan érzés, mintha egy idegen emléke lenne."

Rögződött tudat....elme elnyomás,, zsiger...

Amikor lehajtott fejjel állsz szeretteid virágokkal borított sírjánál, és imádkozol a lelkük nyugalmáért, beszűkül a világ…nincs más, csak te és ők….akkor tudod, hogy a te utad is odavezet…oda, hozzájuk…és akaratlanul is visszanézel az életedre, és látod…

- amikor úgy éltél, arra törekedve, hogy mindenkit elfogadj olyannak amilyen, és téged is elfogadjanak a magad valóságában…

- amikor szeretettel fordultál az emberek felé, és tudatosan úgy alakítottad a kapcsolataidat, hogy senki iránt ne érezz haragot, és senki ne gyűlöljön téged…mert tudtál megbocsájtó lenni…

- amikor arra neveltek, hogy „szeressétek, ne bántsátok egymást!”

– amikor az rögződött a tudatodba, az ereidbe, a zsigereidbe, hogy a legerősebb lelki kötelék a család…

- amikor ezt a köteléket erődön felül próbálod szorosan tartani, de hiába az erőfeszítés…mert véget ért egy ÉLET…és véget ért vele együtt valami, mert semmi sem olyan már, mint régen…

- amikor nincs már Ő, aki összetartsa a családot…AKI az asztalra csapjon, hogy „elég volt!”…

…Akkor elered a könnyed… a gyertyák fénye egy összefüggő fénytengerré válik …és már az élőkért imádkozol…hogy gyermekeiddel ez ne történjen meg…hogy csak addig tartanak össze, míg te köztük vagy…míg te összetartod őket…





Részeg éjjelek, hosszú nappalok
A világ csak forog, én még itt vagyok.
Italom elfogyott, a csajom elhagyott
A vérem (tudom) egy új útra hív engem.

Italom érzem, bennem van mélyen
És lassan a fejembe száll
A világ forog, a szívem dobog
Részegen semmi se fáj.

Forr a véred, a hangodat kéred
Élvezed, hogy átjár a láz
A pia méreg, de ez éltet téged
Le van szarva az egész világ.

Te is tudod jól az élet arról szól,
Hogy élvezd, mert amíg éled
Sose fogod fel, mi van, ha nem jön el
A holnap de ma más nem kell mert:

Refr: Részegen, Részegen, Részegen semmi se fáj

Szeretet és hála az Édesanyáért.

"Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább?
Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.
Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?!
Gyermekként, ha elestél... fel ki segített?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melletted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elébe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! S Én őrködöm feletted."

-------------------------------------------------------------------

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszolt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?

Váratlanul

Szeretnék még egyszer aggódva ülni az ágyadon,
simogatni a homlokod, míg lassanként enyhül a fájdalom.
Beszélni és beszélni, míg nincs fény a szemedben,
mert megőrjít, ha felfogom, már nincs hova sietnem.

A szabadság a földre nyom, feltápászkodni nem tudok.
Hová fussak? Az élők mind túl józanok, vagy bolondok.
Kívántam - megadtad. Hogy csak így tudod, nem tudtam.
Istenem, miért így? Én másképpen akartam.

Mire volt jó, hogy te jó vagy?
Mennyi gonosz élt túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Mire jó, hogyha csak jó vagy?
Mennyi gonosz él túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Csak a jók mennek el váratlanul.

Bocsásd meg, hogy nem egyszer megfogadtam, hogy elszököm.
És bocsásd meg, hogy nem tettem - most nem bántanálak esküszöm.
De gyűlöllek, mert hiányzol, és én nem vagyok ártatlan.
És általad - mert nélküled: nézd, mire jutottam. (Horváth Attila )

Amíg nem hallod, nem ismered, nem érzed, nem tudod, hogy mit fog kiváltani belőlled

Miért állt föl minden ember a dal végén??

Azt hiszem volt már olyan az életedben, hogy te sem gondoltad, te sem hitted, hogy olyan ajándékot kapsz amit talán meg sem érdemelsz, amire nem számítottál, amiről azt hitted, hogy már sohasem lesz, és amikor vége akkor jössz rá, hogy a tied volt, s mekkora értéke is volt annak amit elvesztettél.
Visszatekerni az idő kerekét nem lehet, visszatérni az emlékekben , tetteinkben, lehet, sőt ha akarunk, ha nem, nyomot hagyunk magunk után, amelyek bevésődnek, visszatérnek, s ami jó volt azt szeretnénk még, s ami rossz volt inkább eltűrnénk cserébe, csak a pillanat a miénk lehetne...
És ha visszamehetnék is jobban szeretni s gyűlölni nem tudnék, talán színészkedhetnék, s okosabb lehetnék, s gazdagabb, így a pénzemért engem is jobban szeretnének ...

Minden igaz volt amit át tudtam adni, amiket elmondtam, tudtam előre sok mindent, s ezek tudtával cselekedtem,

Túl mindenen??
változtatást, megpróbálod apró léptekben, lassacskán, óvatosan.
Aztán egy napon azt veszed észre, hogy nem jutottál sehova, ugyan ott vagy, ahol voltál.
A lényegi dolgok maradtak, a változás sohasem aprólékos.
A változásba belerendülsz, mert ekkor valami valóban új kezdődik!

Gondolatok, érzések, .... Távkapcs

Nincs szükségünk egyezményes formára, amit mások találtak ki - hiszen értjük, sőt érezzük egymást.
Mohó voltam, reszkettem a felfedezéstől, hogy talán végre táplálékhoz jutottam.
A szeretetéhség hajtott, be akartam falni a másikat mielőbb, fulladásig lakni vele. Éreztem, hogy jó, édes a számban, simogató a gyomromban!

De a bölcsek, a sokat éltek mondják: lassabban, lassabban.. ízlelgesd, tanuld a mást, a másikat.
Alig érintsd előbb, aztán, ha látod, hogy nyílik, menj tovább, ha zárkózik, állj odébb, és várj, hátha megint nyílik és beenged.

Így is lehet szeretni.
Akkor már nem a magad kívánságával törődsz elébb, őt akarod jól lakatni, ha éhes, és megitatod magaddal, de csak, ha szomjas.
Tudod te jól!
Csak még makrancos a lelked, a tested a próbához kell idomítanod.
Én már tudom, hogy sikerül, sikerülni fog.
De csak ha múlik az ifjúság.
Éppolyan óvatos vagy, mint én.
Sejtem, éppoly nehezen megérinthető is.
Finoman érintesz, alig, pillekönnyű kézzel, visszahúzódásra készen.
Te is ismered a "csak ha ő is akarja" figyelmeztetést, veled született óvatossággal alkalmazod - csaknem mindig.
Néha aztán elfeledkezik az ember magáról, amikor már olyan szomjas az érintésre, hogy nem bánja kit, mikor és hogyan, érinteni akar végre, mikor már repedezett a lelke, csaknem széttörik és elfogja a félelem, hogy szétporlad.





Néha úgy tűnik, régen volt, talán nem is én voltam, aki majd’ meghasadt a várakozásban-vágyakozásban. Sírtam. Olyan szép volt.
Tudtam, nagy szerelem lesz ez. Nem is lesz tüzesebb, nem is volt tüzesebb soha.
Úgy is lett.
Meg is vigasztalt, táncolt velem, nem is egyszer.
Jött, ha hívtam. Megmelengetett, felgyújtott, szent lángban égtem.
Bolondul szerettem.
Már nem volt hiányom. Beteltem a szenttel.
Magam voltam boldogan vele. Lassan elfelejtettem a testemet is.
Minden kívánságomat. Kagylóm bezárult. Ünnepeltem.
Most már titok maradok, örökre.
De azt mondta, ne szeressem annyira, mert ő csak Isten. Nem földi lény. Embert kell szeretni. Így mondta.
Nem volt bántó, mert igaz volt. Nem haragudtam.
Sem rá, sem magamra. Miért haragudtam volna?

Olyan voltam, mint az eső, hol szemerkéltem, hol zuhogtam, de mindig önmagamat adtam, sohasem hazudtam. Ezt is tőle volt.
Másnap útra keltem, hogy megkeressem a szerelmet.
Isten mondta, nem tehettem egyebet.
Attól kezdve nem volt nyugovásom.
Vörös volt ébredésem, vöröslött minden álmom, a nappalom átizzott, de ez már egészen más volt, mert a kagylóm kinyílt, szomjasan, szemérmetlenül.
Pőre voltam, a lelkem levetkezett.
Csaknem elveszítettem magamat a várakozásban-vágyakozásban.
Hívtam megint, de nem jött.
Bántam, hogy eleresztettem.
Földi táncosaim kacskák voltak, botladoztak, minél közelebb kerültek, annál távolabb buktak.
Szomjaztam, de nem itattak, éheztem, de nem etettek.
Csak szeretkezni akartak, de éreztem, hiába adakozom, önmagamat oda sohase adom.
Sokat sírtam, mindig egyedül táncoltam.

Akkor behúztam a vörös függönyt, s elhatároztam, hogy belehalok a szerelembe.
Már haldokoltam, szám lilult, szemem kifordult, kezemen-lábamon hullafoltok.
A kutyám üvöltött: Jaj, ne hagyj itt!
Megszántam, meggondoltam magam.
Maradok érte, meg a macska miatt, meg a felhők miatt... és soroltam.
Ez történt decemberben, az év utolsó hónapjában, karácsony fagyláros havában és akkor találkoztam az igaz szerelemmel....

Az idő mindent megold, immár minden rendben..:)

"Vártad, hogy elindul a nagy hajó
Emléked megõrzöm ,
De kár, hogy elrepült a vakáció
Arrivederci, arrivederci, -csak ennyit szóltál:
Arrivederci amore (no-no-no-no-no)

(DOLLY ROLL ARRIVEDERCI AMORE LYRICS)

A karma törvénye

A felejtés óceánja

A halál és az újjászületés körforgása által minden feledésbe merül. A nevek, arcok, helyek, élmények, érzések homályba vesznek. Valójában nem vesznek el, csak egy kis idõre - egy emberöltõnyire -háttérbe szorulnak. Hogy miért? Mert túl sok, túl nehéz lenne a múlt, nem bírnánk el a súlyát. A születés által új dimenziók tárulnak elénk, életünk új értelmet nyer, lelkünk új testet ölt. Bár korábban meghatároztuk, mégsem tudjuk pontosan merre visz az utunk, milyen emberekkel találkozunk majd. Mindannyiunknak megvan a helye és a dolga a világban, s őrangyalaink (felettes énünk) segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjunk.

Szerelem a halálon túl

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy késõbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak, s láthatatlan köldökzsinórjaik erõsebbek mindennél. Túlságosan könnyű feladat lenne emlékezni arra, hogy kétszáz évvel ezelõtt megbántottuk a másikat. Könnyű lenne azt mondani: sajnálom. A megoldás egyetlen útja, hogy a jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és - jó esetben - soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is rúgkapálunk, nem térhetünk ki.

Az (újra) találkozás

Már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt. Az esetek többségében nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentõségét, de ha jobban megismerjük egymás személyiségét, érzéseit, múltját sok-sok emlék felderenghet. Deja vu. Ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor tudja, érzi: "ez már megtörtént egyszer". Senki sem tudja a magyarázatot. Egyes feltételezések szerint a deja vu-k nem mások, mint közös múltunkból feltörõ emlékképeink, amelyek sötétben világító lámpásokként szolgálnak minket életünk bonyolult labirintusában.


Honnan tudhatjuk, hogy karmikus kapcsolatunk van valakivel?

Elsõsorban a vonzódás erejébõl. Amennyiben a múltban szépen éltünk együtt, számíthatunk arra, hogy a jelenben is kiegyensúlyozott kapcsolatot alakíthatunk ki társunkkal. Ha viharos szerelmi életünk volt, hasonló nehézségekre számíthatunk azért, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyeket korábban nem tettünk meg. Minél nagyobb nézeteltérések voltak közöttünk a múltban, a jelenben annál nagyobb lesz a vonzódás.

A karma törvénye

Tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk késõbb. Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetõségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket. A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik. Ezzel egyidejûleg látásunk kitisztul és ha valóban megoldottuk feladatunkat, karmánk magától feloldódik, szellemünk magasabb szintre emelkedik.

“~°°~Ha Könnycsepp lennél sosem sírnék , nehogy elveszitselek .....~°~”

“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)



Mégis olyan mintha meg állt volna az idő, mintha tegnap még ott állnék a hóesésben,
Vagy mintha az úton lévő hó és jégdarabkákat taposnám szét.
Még korai volt ide visszatérnem, még összefolynak a betűk, nekem most még , jobb nem hallani, nem látni, nem érezni, nem emlékezni...



"Egy kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat.
Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke.
Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait.
Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva.
Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. (...)
Először is, föl kell dolgoznod a múltat.
Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat.
Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától.
Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött.
Meg kell találnod igazi arcodat.
És, főleg, vissza kell nyerned az erődet!
Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz.
Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.


Kaktusznak lenni könnyű.
Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű.
De odaadni azt ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

----------------------------------------------------------------------------------


Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.

: Ezt azért megörzöm :(

S : Ezt azért megőrzöm :(



. .

Megszokja......

Alap...
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget - a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. "
(Veronica A: Schoffstall)
----------------------



Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás.

Vége a hóesésnek... van miért élned,...

A sors választ téged, idő kell míg megérted
álmokat kergetsz, de egyszer majd felébredsz
ez így van rendjén, én hiszek a sorsban és hiszek Istenben,
aki mindig velem van,
bár néha félek,hogy Isten nem néz rám,
akkor én szólok hozzá, hogy 'Istenem, nézz rám'
köszönöm neki bármit is kaptam,
hogy erőt adott nekem ebben a harcban,
a harcban, amit úgy hívnak élet és örülj, hogy kaptál lehetőséget,
mert a legjobb barátom nem volt még 17, itt hagyott minket, de szívünkben tovább él
pedig annyi dolgot szerettem volna még mondani neki
és ha senki se szólna többet hozzám, én akkor is szólnék,
mert hiszem, hogy hallja mintha ott volnék
vele!

Én meg gyerek fejjel, könnyes szemmel
néztem végig, hogy az élet mit művel,
nehéz volt,
de tovább kellett menni
és úgy történt minden, mintha nem történne semmi,
voltak, akikre számithattam és amit tölük kaptam, azt visszaadtam
mert mindig tudtam, hogy hol van a határ,
hogy hova tartozom, mert más csak kihasznál,
valaki nekem azt mondta, 'ha célod nincsen hitt nélkül halott vagy'
és én el is hittem, egy álmom lett , az, hogy megmutassam
és a fejemben egy hang először csak halkan,
azután egyre hangosabban,
az utcán, a zajban, a zenében, a clubban azt súgta,hogy van miért élned,
ha úgy szeretsz másokat, mint a testvéred.

refr.:
Angyalok nincsenek, megöltük őket,
pedig csak tanítani akartak minket!
Amit te adsz másoknak, azt kapod vissza!
Csak az lehet boldog, ki a saját harcát vívja!

Volt idő, amikor leszartam az iskolát
és nem érdekelt az, hogy szerezzek egy diplomát,
mert úgy éreztem, hogy minden hiába, gondoltam elhúzok Amerikába,
de valamiért mégis itt maradtam, ez nem jelenti azt, hogy bármit is feladtam
tovább harcolok, lépésről-lépésre
fent, máskor lent,
de azt mondom, megérte
és nem hiszem el, hogy csak a pénzről szól az élet
jó kocsik, nagy ház, bulik azt reméled, hogy örökké tartanak
és mindig boldog leszel,
de pillanatnyi boldogság csak, amit megveszel,
mert elnyomnál másokat, hogy te lehess az első,
ha legyőzől valakit, jön helyette kettő,
ha megölsz valakit, téged is megölnek,
és nem érted azt, hogy téged mért gyűlölnek.

refr.:
Angyalok nincsenek megöltük őket,
pedig csak tanitani akartak minket!
Amit te adsz másoknak, azt kapod vissza!
Csak az lehet boldog, ki a saját harcát vívja!

Néha egy gyertya fénye többet ér a napnál,
éjjel, amikor szükség van rá,
hogy lássunk a sötétben és ne féljünk tőle,
hogy higgyünk benne, hogy nem lesz így örökre.





“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert:



A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik!
Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!
(Pam Brown)
----------------------------------
“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” (Wass Albert)





"Aki nem tud semmit, nem is szeret semmit.
Aki tehetetlen: érthetetlen.
Aki nem ért semmit, nem is ér semmit.
Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is...
Minél több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet...
Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs
ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről."
Paracelsus

Akarom e majd, lesz e holnap?

Mond, holnap akarom e majd, hogy megérints a szavaiddal?

Vajon fogsz e még olyan büszkén nézni rám?

A szív fel le jár, hol a gyomromban , hol a torkomban kalapál.

Volt egy lány, aki más volt a többinél, akit megszerettem úgy igazán.

Volt sok hibám is, s hagytam, hogy hibázzon ő is..

És most mit tehetnék már, minden hibákon túl amikor már nem bízunk úgy

Amikor már nem él benne a vágy, és a szeretet..?

Sokszor kért tőlem új esélyt, de Ő egyet sem adott nekem,

Hogy Ő volt  nekem, a létét sohasem feledem...

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. 

Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. 

Minden egyes ciklust le kell zárni. 

Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. 

Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. 

Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy...

örökké tart..

Nem múlik el egyik percről a másikra..

---------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.

-----------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------

Minden pillanatban mikor behunyod a szemeid, feldereng egy arc a távolban. A szemeidet nézi,
de a szívedbe lát. Tudod, a múlt hibái örökre sziklába vésték történeted, de ha nem vigyázol
meglehet, hogy a történet egyszer végleg véget ér!

-------------------------------------------------------------------
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted..."

-------------------------------------------------------------------

Mindennap írj nekem két-három sort, olyan lesz, meglátod, mint egy telefonbeszélgetés, és így nem szakadunk el egymástól, mert örökre a párom vagy. Egymástól távol is együtt leszünk, ugyanúgy éljük majd a napokat, noha nem ugyanazt fogjuk látni magunk körül. (...) Az én otthonom a szívedben, az én forrásom a szemedben van..

-------------------------------------------------------------------
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?


--------------------------------------------------------------------

...Mert ha nem lennél,nem tudnám mit kezdjek magammal Te járnál a fejembe éjjel és nappal Arra gondolnék minden pillanatban Hogy egyszer visszakaplak Hisz ez örökké tarthat...:(

Ha megkérdezné valaki tőled, hogy szerinted mi a legnehezebb a világon,

Mit válaszolnál rá??

Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevelt Legyen áldott eddigi utad, És áldott legyen egész életed.

Sosem mondtam el neked, hogy mennyire jó veled,
hogy nélküled üresek a nappalok és az éjszakák.
Hogy mennyire fontos minden egyes szavad,
s mélyen belém mar minden féltő gondolat.
Soha ne feledd a reményt, vedd észre mindig a kinyujtot kezet,
és az életed kísérje végig a szeretet, ezt kívánom tiszta szívből neked!





Jóság az lélekből fakad:)
lélek szépsége az igazból. És egy a Szent! Törvény a Szerelem!
Sok ember saját magának sem látja be hogy ahogy él az haszonelvűség.
Ezért lesznek keserűek. Mert ami gonosz az a szívből jön. Nem élik a szépséget -jóságot, ami Isteni energia. Ha felszámolnák ezeket saját magukba akkor a lélek felszabadul-öröm sugározná az életüket, -hol az öröm ott a szeretet .