„Szeretni azt jelenti, hogy az embert, akit szeretsz, a figyelmesség energiájával öleled át.”

„Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb...”



„Ha megszerettelek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél...”


"Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj és tanulj.

,,Van aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, mert igazán tud szeretni."

Tegnap megszakadt a szívem, ma meghaltam. holnap elfeledem, hogy valaha éltem, s holnap után hallani sem akarok az életről... És mind ezt te, észre sem vetted..

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla..

Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, hogy valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.


"Tudnod kell, hogy a szerelem soha nem hal meg, de egy pillanat alatt képes megölni."


"Végignéztem, ahogy a falak összeomlottak körülöttem. De nem hiszem, hogy újra tudnám őket építeni..."

Nincs rosszabb érzés, mint mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.

. .


. . . . . .

Bár ugyanúgy a karmikus kapcsolatok egy alfaja, a lélektársak mégis különlegesek valamiben: sokkal, de sokkal

jobban illenek egymáshoz számos szinten, mint a csoport többi tagja.

A lélektársi kapcsolatok általában több inkarnációra nyúlnak vissza, és a ezek zömmel pozitív kapcsolatok

voltak. Egy embernek több lélektársa is lehet, és minél öregebb egy lélek, annál több.
Amikor egy lélektárssal találkozol, érdekes érzések törnek rád: hatalmas energia szabadul fel benned, azt

érezheted, hogy kihagy a szívverésed, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész tested, esetleg más, pozitív

fizikai megnyilvánulása lehet. Mindenképpen úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd az illetőt, és hogy bárcsak

örökre vele lehetnél.
Ezt nevezhetnénk a "szerelem első látásra" jelenségének is, ugyanakkor ez nem csak az első alkalommal

jelentkezhet. Az azonnali szerelem mindenképp azt jelzi, hogy találkoztak már valamelyik előző életben, de nem

biztos, hogy lélektárs az illető, sőt. Az első látásra szerelmek sokszor esnek inkább a korábbi karmikus

kategóriákba, és nehéz kapcsolatokat eredményeznek.
Ha a lélektárssal munkatársi, vagy baráti viszonyban vagy, és elkezdtek kommunikálni, gyakran alakul ki egy

olyan kötelék, ami szinte természetes, hogy van, és egy idő után elkezdtek vágyni arra, hogy így maradjon

örökké. Létezik köztetek egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás

érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményetek volt. Néha csak a többedik

találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk,

amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.
A jövő szép, reményteli és boldog a lélektárssal – legalább is a gondolatainkban. Azért érzed azt, hogy

megnyugodtál, amikor kikötsz egy ilyen kapcsolatban, mert számos jövőt éltetek már át együtt előző
életekben, és azok rendre jók és boldogok, vagy legalább is kellemesek voltak. Így az egész kupac nem

tudatos emlékhalmaz is megérkezik a lélektárs személyével együtt, és nagyon jó érzéssel tölt el a jelenléte,

biztonságban és boldognak érzed magad mellette.

. . . . . . . . . . . . . .

Rád nézek.. szemem tágult pupilláján.. verődik vissza arcod.. retinámba égtél... rabom vagy..

. .

jussak eszedbe mikor dideregve kúszik az ősz a falevelekbe. Hervad a rózsa és nyílik a bánat, Tél hava lakja fehéren a házat. Jussak eszedbe és menekül a felhő,...

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!