"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele." - . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell!
Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen!
Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet!
S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem!
És mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem!
S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentesz nekem?
büszkeségből azt felelném SEMMIT.....
csak az egész életem!"
Nem a szeretők számától függ, hogy egy nőnek rossz híre van, inkább az erkölcsi körülményektől.
Ha valaki rendszeresen elszedi mások szerelmét, ha sokszor csinál hülyét abból, aki beleszeret, azt sokkal hamarabb elítéli a környezete, mint azt, akinek száz kalandja volt, de tisztességesen játszik.
félig vagyok itt
reszkető kezeimben bizserget a pillanat hogy érintselek
ujjaim végén is érzem hiányod hangtalan néha kiáltok,
arcodra simuljon tenyerem csukott szemeid nézhessem
szemlesütve is átéljem mikor hajam elhúzva
figyelsz engem érzem a mosolyod,
s hatalmad felettem félig vagyok itt..
míg te ott... felezetten.
Rátalálsz majd valakire,
akinek gondolatait te fogod uralni. Aki mosolyodban fogja megtalálni a Napsütés
melegét.
Valakit, aki érti a ritmust, mit szíved dobol el, s ismeri a dalt, mit
a lelked szele jár érzéseid húrján.
Lesz valaki, aki nem morzsolódik le az úton, aki segít,
hogyha félsz, aki nem engedi el a kezed. Valaki, aki miattad nem adja fel.
S ezt sosem szabad elfelejtened."
Végre vége a munkaidőnek!
Iszonyú lassan telt el ez a mai nap, szinte örökkévalóságnak tűnik.
Villámgyorsan összepakolok, arcomon átszellemült és boldog mosoly.
Ma végre találkozom Vele! Ó, mióta várok már erre, mennyi unalmas és értelmetlen nap van a hátam mögött! De ma végre az enyém lesz, csak az enyém, egy teljes estén és éjszakán át! Ahogy rágondolok, édes érzés nyilall a szívembe, gyomromba, végigcikázik az egész testemen. Megérte kivárni ezeket a nehéz heteket, melyek most lényegtelenné zsugorodnak a mai, boldog nap fényében. Megérte, még akkor is, ha tudom, hogy az éjszaka gyorsan elmúlik, és holnaptól megint kényszerű várakozás napjai, esetleg hetei kezdődnek. De türelmesnek kell lennem, örülnöm kell ezeknek a lopott óráknak, és semmiképpen nem mutatnom, mennyire fájó a hiánya a várakozás idején. Nem támaszthatok elvárásokat, nincsenek jogaim. Státuszom: szerető.
Kilépek a kapun, és szinte mellbe vág a lágy, édes, fűszeres illatú tavaszi levegő, a madárcsicsergés még az autók zaját is elnyomja. De az is lehet, hogy ezek a madarak, melyeket hallok, egyenesen a szívemből szólalnak meg. Szinte repülök hazafelé, és közben gondolatban ellenőrzök mindent. A lakás ragyog, az ínycsiklandozó vacsora kellékei hiánytalanul várnak rám. Minden tökéletes lesz!
Belépek az ajtón, és egyből kinyitom az erkélyajtót, hogy ez a bódító levegő eláraszthassa az egész lakást, és lehetőleg beszívódjon a bútorokba, falakba. Elindítom kedvenc CD-met, és hozzákezdek a vacsorához. 16.30. van.
Két órával később dúdolgatva vonulok a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam. Illatos tusfürdővel fürdök, bőrömet finom testápolóval teszem még selymesebbé. Szépítkezem, a lehető legtöbbet hozom ki magamból, hogy kívánatos, és ellenállhatatlan legyek. A legújabb szexis fehérneműmet veszem fel, fölé szaténruha-, és köntös kerül. A parfümről sem feledkezem meg. A szobát már előzőleg berendeztem: a nyitott franciaágyon szaténtakaró, a vele harmonizáló, szintén szatén függönyök félig leeresztve és művészien elrendezve úgy, hogy a szobának kissé sejtelmes, és csábító hangulata legyen. Több illatgyertya, és egy füstölő is várakozik, hogy egy gyufalánggal életre keltsem őket. A vacsora kész, a bor behűtve. Még negyedóra, és itt lesz!
20 óra. Ülök egy bársonyfotelben a szobában. Már besötétedett, de nem gyújtok lámpát. Bár teljesen egyedül vagyok, mégis úgy érzem, ha világos volna, valaki előtt szégyellném az arcomon csendes patakként lefolyó könnycseppeket. Az agyam, mint valami lejárt gramofonlemez, egyre csak azt a pár szavas párbeszédet ismételgeti, ami alig 20 perce hangzott el telefonon. " Te vagy az? Ne haragudj, nem tudok menni ma, beállítottak az anyósomék, nem hagyhatom magára a feleségemet. Sajnálom!" "Persze, persze- hallom a saját, meglepően könnyed hangomat, pedig úgy érzem, mintha valaki a torkomat szorongatná - nincs semmi baj, igazad van, nem hagyhatod magára!" " Majd legközelebb...!" "Igen, majd legközelebb..."
Majd...majd...legközelebb...legközelebb... mindig ezek az unalomig ismert és gyűlöletessé vált szavak! Mindig a várakozás, a remény, melyet akár egyetlen szó is semmivé tehet akár egy másodperc alatt!
Mindig ez a hullámzó lelkiállapot, a legnagyobb érzelmi magasságból a legsötétebb mélységbe zuhanás! Amit jókedvűen, kedvesen és könnyedén tűrnöm kell, és még csak el sem sírhatom a bánatomat! Pedig csak szerelmes vagyok egy férfibe, mindent meg akarok neki adni, amire csak szüksége lehet, de nem tehetem, mert a társadalom szemében már megadatott neki az a személy, akinek ehhez joga van! Milyen is a társadalom... engem, a szeretőt erkölcstelennek, sőt egyenesen bajt, rontást hozó boszorkánynak kiált ki, aki szétdúlja egy család életét, pedig én csak szeretek valakit, szívem minden szeretetével, és boldoggá akarom tenni, ahogy magamat is... de mégis bűnös vagyok Isten, és a társadalom előtt ... könnyelmű életet élő, akinek csak az a dolga, hogy gyönyörű legyen, és akinek csak a kellemes dolgok járnak a férfiból, de mással nem kell foglalkoznia, a gondokkal, a bajokkal...de hiszen én szeretnék azokkal is törődni! Szeretném ápolni, mikor beteg, szeretnék gondoskodni róla, szeretnék gyermekeket szülni neki, a lehető legkényelmesebbé tenni az életét, osztozni a gondjaiban, levenni a válláról a terheket... de nem tehetem...nem tehetem....nem szerethetem, mert azzal bűnt követek el! Pedig egy kapcsolatot sosem a harmadik tesz tönkre, egy igazán jól működő kapcsolatba nem tud beleszólni harmadik személy. Ahol megjelenik, ott már eleve nem stimmel valami... mégis minket, szeretőket tart a társadalom a legbűnösebbnek, pedig a mi sorsunk a legsanyarúbb! Egyszerre vagyunk egyedülállók, és tartozunk valakihez, van néhány röpke boldog óránk, de egyedül vagyunk az ünnepeken, nem vállalhatjuk fel a kedvesünket a nyilvánosság előtt, csak a bujkálás, titkolózás marad, csupa nem tiszta dolog. Nem lehetnek elvárásaink, nincs jogunk semmihez...
Szétmorzsolgatom az egyik illatgyertyát, ami a kezem ügyébe akad. Pedig nem vagyok dühös sem Rá, sem a feleségére, senkire, legfeljebb a Sorsra, amelyik ilyen buta és szerencsétlen helyedbe hozott. Miért nem vagyok olyan szerencsés, hogy egyszerűen és természetesen megismerkedjek valakivel, akivel egymásba szeretünk, és akit felvállalhatok, és teljes jogokkal részt vehetek az életében? Miért lettem szerelmes ilyen nagyon éppen egy nős férfiba? Úgy érzem, mintha béklyók súlya alatt vergődnék, és túl gyenge vagyok, hogy kiszabadulhassak... csak forrón vágyakozom, kételyek közt vergődök, de örökké reménykedem.
Mi az alapján ítéljük meg magunkat, amit szerintünk képesek vagyunk megtenni,
miközben mások az alapján, amit már megtettünk. - Henry Wadsworth Longfellow
Tanulságos!!
Én egy angyal vagyok :))))csak néha nálam is lefagy a rendszer:) Néhány szó rólam:
Hmm,írhatok én ide bármit,nem ezalapján fog rám klikkelni egy szőke herceg! Na,most elárultam hogy várom a szőke hercegem:)))),aki elrabolóz a palota tornyából:))vagy nem onnan szoktak? Komolyra fordítva a szót,:)) életvidám,optimista nő vagyok,aki nem bírja a korlátokat. Tehát hercegek nem liba vagyok akit terelgetni kell,hanem egy erősakaratú ízig vérig nő. Na akkor most hercegeim minimum fele már el is szaladt, mert nem szeretik a karakán nőket, de én ilyen vagyok és így is maradok még erre a 60-70évre. Nem tartom magam buta nőnek,ha elmegyek otthonról rendszerint haza is találok:)),ha egyedül nem megy telefonos segítséggel:))). Mint minden átlag embernek nekem is van fülem, szemem, kezem, lábam, stb......ebben nem térek el az áttlagtól, de van amiben igen..........:)))). Ui:ha valaki ezek után még mindíg ismerkedni szeretne velem, BÁTRAN tegye:)))))))
Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?
A szemei és nem egyéb földi hívságai azok, amik vonzzák a a tekintetet.
Egy hercegnő értékű nőnek sohasem a keblét vagy a tomporát veszi észre az ember.
Egy hölgynek a szépségével együtt növekszik a felelőssége is, hogy tud -e bánni esztétikumával, megtudja -e őrizni tartását, nemességét a földi, anyagi siker és népszerűség felszínes csábítása közepette.
Nem rég azt "kérte, illetve javasolta nekem egy kedves hölgy, hogy írjak olyan bejegyzéseket amelyek tanulságosak!!
A közel jövőben nem kell témán töprengnem.. és a közel múlt, gyönyöreivel kezdem..
Jól bevált szöveg, ha valakinek púp vagy a hátán::
De hát nem ígértem neked semmit,,,
Tudtad, hogy nehéz lesz!!
Én nem tudok elszabadulni..
Az eszemet sem tudom...
Juci vagy a telefonomban!!
Majd hívlak...
Majd találkozunk..!
Stb...stb..
Miért lesz valaki ennyire jellemtelen??
.
"Ami elmúlt annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá-segíteni kell neki.
Hogy miért?
Mert csak a testnek van ideje- a léleknek nincs. ha a testedbe szálka fúródik, a gennyes góc előbb-utóbb kifakad, és a seb begyógyul. azt mondjuk: "az idő begyógyítja". de ha a lelkedbe megy szálka, az nem jön ki, mer ott nincs idő.
Lelki sebeink időtlenek, és fájnak sok inkarnáción át.
A lélekben csak az gyógyul meg, amit szellemünk, isteni hatalmánál fogva, világosan lát, megért és meg is gyógyít.
Egy párkapcsolat sokféle háborúságot, válságot, gyötrelmet rejthet magában.
Hűtlenséget is. vad indulatokat.
Mégis azt mondom, mindaddig érdemes csinálni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin.és átlát a hitványságon, önzésen, gyengeségen.
És akkor kell abbahagyni, amikor érzed, hogy rosszabbá tesz, vacakabbá-hogy lesüllyedsz.
A szeretet azt jelenti hogy fölfelé nézünk egymásban.
Mert aki jól szeret, az idővel nem kijózanodik, hanem egyre részegebb lesz, minél valódibb egy szeretet, annál távolabbra lát térben és időben is.,,
(Müller Péter. A vonzás hatalma)
Most hallgatag vagyok.
Nincs miről, kinek meséljek.
Titkom magamban őrzöm
S érzem a lelkembe mélyed.
Hiány járja át egész testem.
Keresem, keresném, ha tehetném
Tudom, nyugtom már sosem lelem.
Szívemben a Kincsem meglelem.
Melenget, őriz, s nem enged
Hogy is engedhetne, hogy is felejthetne
Hiszen a legdrágább Kincs, mely rám talált.
Kopogtatott s én beengedtem.
Azóta az enyém, szívemhez szól,
A szívemben él
Beszélnék hozzá, de csak néma vagyok.
A némaság az, mi most átkarol.
"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell.
Nem lehet letérni róla.
Az
ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjuk is egy.
De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon.
A födél nem
tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak,
hogy egymás mellett
haladhassanak hosszú ideig. " Wass Albert
Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma
heroizmussal viselni a minden napot.
Vállald magadra, hogy viseled a
szürke, hétköznapi életet, végzed a munkát, amelyért senki sem dicsér,
amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted fel
senki érdeklődését magad iránt, aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és
mégis ember marad, az igazán hős.
Az ember csak addig zuhan a mélybe, amíg földet ér, a magasságokat tekintve azonban nincs határ.
"Az isten könyörűletes,
Még majd kegyelmet adna neki ő...
Ne várakozzunk! e vérengező
Kutyák felett
Tartsunk magunk itéletet.
Tartsunk
oly véritéletet,
Hogy elborzadjon e világ,
Mindaddig szórjuk rájok a
Szörnyű halálos nyavalyát,
Amig hirmondónak marad csak egy,
Ki majd otthon reszketve mondja meg,
Hogy jaj neki,
Ki a magyart nem tiszteli!
Nekünk
az isten most kevés,
Mert ő nem eléggé kemény,
Hozzád imádkozom, pokol,
Öntsd sziveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörűletet,
(Petőfi)
.
Szép az Isten, de annyira idegen,
rút az ördög, de nem hagy hidegen....
Mielőtt adnék, én kétszer is veszek, a pokol tüzében is győztes leszek......
Nem vagyok hajlandó bégetni a nyájjal, lelkem nem eladó, szabadon szárnyal.....
Uram bocsásd meg minden bűnömet és ha keselyűként köröz a gyűlölet,,,,,,,,,
hát dobj neki 1 csontot a fazékból minket meg ments meg a gonosztól.......
Ne legyen több illúziód a kutyád nem szeret, csak a hamburgered miatt csóválja a farkát neked.....
"Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem út közben."
Kiderült, hogy óriási tévedések, félre ismerések, és különbségek, vannak értékrendektől, a fontossági sorrendig.
Ez beteges!!
De talán aki sosem betegszik meg, és sosem élt, talán meg sem született, és talán meghalni sem tud, s persze nem fog túláradó érzelmeket
kibocsájtani, így nem lehet tőle azt sem elvárni, hogy időt, pénzt
nélkülözve adjon egy darabot a nem létező szívéből és a nyomorult
életéből!
Egy romlott világban az ember a saját szívén kívül nem követhet senkit!
Se az apját, se az anyját, se a hatalmat, sem a társadalmi törvényeket,
sem a neveltetését, sem az iskoláit, de még a gyóntató papját sem,
semmiféle ideológiát, elvárást, politikát, morált - csakis a saját
lelkiismeretét!
Saját szívünkön kívül minden jó tanács, elv és parancs
megvizsgálandó!
Senki nem gyújt
gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még
több fényt gyűjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy
megmutassa a körülötte rejtőző csodákat. Senki sem áldozza föl azt, ami
számára a legfontosabb: a szeretetet.
Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.
"Ha elromlik minden, ami megesik néha, ha utad csak a hegyre
fel vezet a célba.
Ha kevés, amit kapsz, de sokkal tartozol,
ha úgy érzed a sok gond leterhel.
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
pihenj, ha kell, de SOHA NE ADD FEL!
Az élet furcsa dolgokra képes, ilyesmit mindenki már érzett.
Számos hiba épp azért történik, mert feladtuk és nem
tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
a siker már csak egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
mint tétova ember balgán képzeli.
Sokszor a küzdő nem várja meg,
hogy megnyerje a serleget.
És túl késő, mire belenyilall,
hogy milyen közel volt a diadal.
Sokszor nem tudjuk, milyen közel
a siker, tán orrunk előtt van csak nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok vereség, ha húz még az ág is,
akkor is HARCOLJ TOVÁBB!"
Nemcsak azok hibásak, akik az ostoba helyzeteket előidézik, hanem azok is, akik ezt nem akadályozzák meg.
"Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra
emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is
legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a
nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és
önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani".
Paulo Coelho
Minden ember, egy színes és értékes, önálló személyiség,
akár mennyire is elnyomják benne ezeket. Sok mindenben
különbözünk, mind mások vagyunk, de ... (ez) nem jelent
rosszabbat, vagy jobbat! Egy biztos... EMBEREK vagyunk
és minden ember megérdemel egy lehetőséget,
hogy megmutassa saját egyedi világát...
"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos,
kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd:
lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.
Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb
szilvája, és ha valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a
lehetőséged, hogy banán legyél.
Tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán lehetsz.
De mindig lehetsz a legjobb szilva.
Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt.
Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán
lenni - ami lehetetlen hisz te szilva vagy-, de mindig próbálkozhatsz a
legjobb szilva lenni"...
Van minden szívnek...
Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Átaltörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend lészen.
Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.
De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.
Próbálod véle szíved rejtekét,
Örülsz neki, hogy fordul benne még-
Csak akkor kell sirnod keservesen,
Mikor már csak hamut lelsz odabenn.
Móra Ferenc
ahogy jól esett éppen, földre rogytam, szálltam az
égen.
Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény..
Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem!
"
Egy csokor virág...
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...
Lelkekben az angyal dal, ezer csillagként ragyog.
Szívekben a fájdalom, gyógyítóan fellobog.
Az idő rohan, szalad, s még látom azt a csillagot,
Szép szemében ott a tűz, arcán a jel felragyog.
Csillagként ragyog reám szemednek csillogó bogara, mint fényes napsugár
úgy melegíti szívem a szemed.. Jóságosan mosolyogsz rám, mint a hold
sugara, szívem érted dobban ahogy rólad tévelyeg az angyali gondolat...
Az öngyilkosság nem más, mint megmondani Istennek: Nem rúghatsz ki, kilépek!~
"Kellene az életembe egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem
kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.
Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és
szennyes gondolattal együtt."
Ha vér fog folyni
mikor hús és acél eggyé válik,
És majd a lenyugvó nap színében szárad,
A holnapi eső elmossa a nyomokat,
De elménkben
örökre nyomot hagy.
Talán az utolsó felvonásnak
kellett eldöntenie
Az életen át tartó vitát
Hogy semmi nem keletkezhet az erőszakból
És semmi nem is keletkezhet soha.
Akik haragos csillagzat alatt születtek,
Ne felejtsék el,
mennyire törékenyek vagyunk.
Az eső csak esni és esni fog
Mint a csillagok könnyei,
mint a csillagok könnyei.
Az eső csak azt mondogatja
Mennyire törékenyek vagyunk
Mennyire törékenyek vagyunk.
A szívünk, ez a tökéletlen érzékszerv, néha meghasad, és abba egy kicsit mi is belehalunk. De az igazi szeretet már csak ilyen. 
- Richard Russo
