|
Olyan, mintha te lennél az anyukája, ő meg a kisfiú. Én nem tudnám
tisztelni a helyedben, nem tudnék vonzódni se hozzá, úgyhogy kidobnám a
francba. Ha magától nem esik le neki az a tök egyértelmű dolog, amit
leírtál, akkor még nem nőtt fel agyilag.
Az érem egyik és másik oldala
Nézzünk meg valakit, aki:
1. Saját fontossága, rendkívülisége, egyedisége meggyőződésévé vált
2. El tudja képzelni a sikert, a győzelmet, egy nagyszerű szerelmes társat.
3. Tudja, hogy nem mindenki képes őt megérteni.
4. Elvárja, hogy tiszteljék az emberi méltóságát.
5. El tudja fogadni, ha megbecsülik, szeretik és elismerik.
6. Céljait hatékonyan képes elérni.
7. Döntéseiben célratörő, asszertív, magabiztos és eltökélt.
8. Ösztönzik a kihívások, miközben mások irigykednek rá.
9. Pozitív, rendíthetetlen pozitív önértékeléssel rendelkezik.
Meglepetésként
hatott, amikor megtudtuk, ezek bizony a nárcisztikus személyiségzavar
ismertető jegyei. Feri atya, mint elmondta, egy kis fondorlattal csak a
pozitívumokat válogatta ki. Most nézzük meg, milyen árnyoldala van
ugyanezen személyiségvonásoknak:
1. Saját fontossága, rendkívülisége, egyedisége meggyőződésévé vált, de másokét nem ismeri el!
2. El tudja képzelni a sikert, a győzelmet, egy nagyszerű szerelmes társat, miközben másoktól várja el, hogy őt éljenezzék.
3. Tudja, hogy nem mindenki képes őt megérteni. Ő annyira más és rendkívüli, hogyan is érthetnék meg?
4. Elvárja, hogy tiszteljék az emberi méltóságát, de a másét ő nem tiszteli.
5. El tudja fogadni, ha megbecsülik, szeretik és elismerik. - Gátlástalanul, mindenkin átgázolva meg is tesz érte bármit.
6. Céljait hatékonyan képes elérni. - El is várja, hogy teljesüljenek.
7. Döntéseiben célratörő, asszertív, magabiztos és eltökélt. - Együttérzés nélkül, mással nem törődve.
8. Ösztönzik a kihívások, miközben mások irigykednek rá, ő pedig irigy mindenki másra.
9. Pozitív, rendíthetetlen pozitív önértékeléssel rendelkezik - a felszínen.
Az utolsó pontban önértékelésről beszélünk, nem önbecsülésről.
Fontos, hogy megkülönböztessük a két fogalmat. A nárcisztikus személynek
ugyanis lehet hihetetlenül magas, fölfokozott pozitív énképe, amiből
minden gyengeséget száműzött, lehet irreálisan pozitív önértékelése,
gigantikus önbizalma, és lehet emellett nulla az önbecsülése. Akinek van
önbecsülése, eleve nem lehet nárcisztikus.
Egy 2006-ban megjelent kutatás szerint, melyben amerikai fiatalokat
kérdeztek arról, mi a legfontosabb az életükben, 94%-ban a sikert
jelölték meg. (Ami, mint tudjuk, negatív összefüggésben van a
jól-léttel.) Ez azért nagyon érdekes, mert a nárcisztikus személy tud
nagyon sikeres lenni, mivel nem törődik másokkal, tud gátlástalan
lenni. Azt is megkérdezték, ezektől a fiataloktól, hogy ők maguk
milyenek szeretnének lenni. Kiderült hogy „menők” szeretnének lenni, de
ezt ők így mondják: „cool” A kérdésre, hogy ki az, aki „cool” leírták a
nárcisztikus személyiség jegyeit. Sokkal fontosabb „cool”-nak lenni,
mint rendesnek, erkölcsösnek, vagy bármi másnak. Nem csoda, ha egész
kulturánkat fenyegeti a nárcisztikus önimádat felé való eltolódás.
Edward de Bono azt állítja: „kétségkívül megtaláltam az igazán cool
személy ős-képét”. Feri atya hosszú percekig várta a kreatív ötleteket a
közönség soraiból, hogy ki lehet az. Garfield-tól Colombo hadnagyig
sokféle tipp érkezett, de a rejtélyről végül Feri atya rántotta le a
leplet: A hulla! Rendíthetetlen nyugalom, kikezdhetetlen hűvösség,
senkivel sem törődik - cool!
Miért lehet vonzó számunkra egy nárcisztikus személy?
Elsőre hallatlanul romantikusnak tűnik, szabad és önfeledt. Magát
rendkívülinek látja, és ezt képes a társára is kiterjeszteni. Az első
randin hihetetlenül vonzó és megnyerő, a partnernek az az érzése: „egész
életemben erre vágytam!” Kicsit fájdalmas, de azért vonzó számunkra,
mert előhívja a saját nárcizmusunkat és fürdünk ebben a látásmódban. A
szerelemmel kapcsolatban korábban már szó volt róla, hogy valamennyi
regresszióval jár. Akkor tudunk szerelmesek lenni, ha képesek vagyunk a
társunkat idealizálni és megéljük azt, hogy bennünket is idealizálnak.
Ez jól esik és rendben van. De egy nárcisztikus személlyel való
kapcsolatban e mögött hihetetlen vermek fognak megbújni. A nárcisztikus
személy a legkevésbé sem hajlandó változni. Feri atya segítőként
többször megélte, hogy nem egyszer nárcisztikus személyek hoznak el
hozzá mást, hogy csináljon vele valamit, mert az tűrhetetlen, hogy nem
olyanok, mint ahogyan azt ők elvárják.
Miért van az, hogy görcsösen azt gondoljuk, hogy a másik embernek
kell megváltozni egy kapcsolatban, ha nem vagyunk jól? Egy nárcisztikus
személy mindenképp ezt gondolja és közben nap mint nap lealázza a
másikat. Az okok a személyiségfejlődésből is következnek: csecsemő
korban természetes, hogy szükségleteinket úgy elégítjük ki, hogy
sírással felhívjuk magunkra a figyelmet, és nem tehetünk mást, mint hogy
várjuk, hogy a másik ember ezt vegye észre, ismerje föl a
szükségletünket és tegyen valamit. Változzon aszerint, ahogy azt a
szükségletünk kívánja. Később a szerelemben újra átéljük, hogy a másik
ránk hangolódik, szavak nélkül is kitalálja szükségleteinket, majd ez
megszűnik, az én-határok bezáródnak. Ekkor következik be az, hogy
elvárásokká keményedik az, hogy mire van szükségem, és a kidolgozatlan
személyiségrészeinknél elkezdjük egyre rosszabbul viselni a másikat,
amire az egyetlen megoldást csak abban látjuk, hogy ő változzon meg.
Közben pedig az a benyomásom, hogy ha én kezdenék változni, még inkább
távolodnék attól az állapottól, hogy „te szeretsz engem”. Sokan
évtizedeken keresztül képesek ebben az ördögi körben élni.
Csecsemőkorban reális elvárás, hogy az anya elégítse ki a
szükségleteimet. Ha felnőttként ezt a társunktól várjuk, irreális
elvárásokat támasztunk, amiket ő képtelen teljesíteni. A magas elvárás a
legjobb út a boldogtalansághoz. Azzal, hogy fenntartjuk ezt a magas
elvárást a környezetünk felé, nem tudatos és direkt módon, de teljesen
kiszolgáltatjuk magunkat. Neked és neked, ilyennek és ilyennek kellene
lenned ahhoz, hogy én jól legyek! Nem csak elvárásokat támasztok, hanem
az autonómiáról, szabadságról, kreativitásról, mindenről le is mondok.
Duplán lehetetlenítem el a saját helyzetemet. Ebből a tanult
tehetetlenségnek, hitetlenségnek, reményvesztettségnek egy nagyon súlyos
állapota tud következni. Nem véletlen, hogy a magyar lakosság 70%-a
passzívan szenvedélybeteg, 20%-a lázadó, és csak 10%-a cselekvő,
kreatív. A nárcisztikus személy az, aki ezt a világot csúcsra járatja.
Hogy miért vonzó mégis sokunk számára, nagyon izgalmas kérdés! Hogy
lehet az, hogy engem egy nárcisztikus személy rabul tud ejteni. Úgy
tűnik fel számomra, hogy ő annyira szabad, hogy megteszi, amiről én csak
álmodom. Milyen nagyszerű egy ilyen emberhez tartozni!
Itt van az a pont, ahol érdemes magunkon dolgozni! Ma az a nagy
kérdés: miért nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk? Az értékekről
beszélünk, de már nem úgy élünk.
Pál Feri atya előadása .
Narcissus Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával.
Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták.
Szokatlanul önzőek
Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak.
Ez mind a védekező mechanizmusuk része.
Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük.
Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.
Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék.
Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.
A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek.
Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól.
Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek.
Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.
A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk.
Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.
Csak védekezés - értsük meg őket.
Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.
Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve.
Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan szeretetet adni.
Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar
zokatlanul önzőek
Narcissus
Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából
származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki
órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége
annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá
változtatták.
Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és
látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része.
Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan
tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani
velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető
figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a
többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.
Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől,
noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak
sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így
töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az
elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.
A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra,
elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy
mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik
sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el
vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s
nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is
adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.
A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van
rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki,
vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy
ismételten csak róluk szóljon a történet.
Csak védekezés - értsük meg őket
Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt
A borderline személyiségzavar
Kényszerbetegség: rituálék fogságában
Fóbiák - A félelem börtönébe zárva
Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút
A táplálkozás magatartási zavarai
Csúszómászók a bőr alatt
Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem
mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek
védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen
dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az
alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad
elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak
köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan
terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik
magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.
Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni
velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud
igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól
bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve.
Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan
szeretetet adni.
Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar
zokatlanul önzőek
Narcissus
Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából
származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki
órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége
annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá
változtatták.
Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és
látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része.
Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan
tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani
velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető
figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a
többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.
Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől,
noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak
sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így
töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az
elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.
A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra,
elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy
mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik
sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el
vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s
nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is
adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.
A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van
rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki,
vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy
ismételten csak róluk szóljon a történet.
Csak védekezés - értsük meg őket
Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt
A borderline személyiségzavar
Kényszerbetegség: rituálék fogságában
Fóbiák - A félelem börtönébe zárva
Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút
A táplálkozás magatartási zavarai
Csúszómászók a bőr alatt
Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem
mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek
védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen
dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az
alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad
elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak
köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan
terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik
magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.
Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni
velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud
igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól
bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve.
Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan
szeretetet adni.
Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar
|