Az előkelő idegen.....?

"Szóval az történt, hogy váltottam pár sort egy viszonylag értelmes és viszonylag emberszabású

sráccal és megbeszéltük, hogy akkor tegnap beülünk valahova kávézni. Sminkeltem egy laza 83 és fél percig, séró belő, előnyös kínai ruha felölt, parfüm meg minden, mégse nézzek ki úgy, mint egy hómlessz mamut, elindultam a "randira".

 Megfogadtam, hogy nem eszem meg reggelire a tagot, nem nyomom le dumában, nem beszélek csúnyán, nem leszek barom, szépen, intellektuálisan elbeszélgetek vele Hegel esztétikájáról és hazajövök.

 Csávó áll a Moszkván, cigizik, köp egy hegyeset a telefonfülkék irányába, nálam is szakadtabb cuccokban van, virág sincs a kezében, szóval igen alacsony pontszámot kapott első ránézésre, de nem

akartam ilyen hamar lemosni a sminket, gondoltam oké, kap pár percet varázslatos személyemből. Odalibbenek, egész helyes a burája, rám mosolyog és BAZZZZ-MEG HIÁNYZIK AZ ELSŐ 2 FOGA... Azt hittem beszarok ott helyben!

Na már most nekem elég rendesen látszik minden a pofámon ezt ő is észrevette, gyorsan neki is állt mentegetőzni, hogy válogatottban hokizik-mondja ezt pöszén mert NINCS FOGA!-és hogy 2 napja kiverték a protkóját de már készül az új, jövő hétre meglesz.

 Gondoltam, jó, hát csókolózni amúgy sem csókolóztunk volna...

Beültünk valami kávézóba, mondta, hogy ő egy online újságnál van a sport rovatnál-itt éreztem,

hogy túl sok közös pont azért nem lesz köztünk- és hogy Csepelen lakik-szinte a szomszédban van,

csak 2 óra tömegközlekedéssel. Szóval rendelt egy kapucsínót meg valami tósztot, sütit, sört, én meg gyömbért-semmi kaja, semmi pacal, csak szerényen, csajosan!

-, közben csak beszélt, beszélt, hogy 4 éves korában kivették a fél gyomrát mert beteg volt, aztán 27 évesen volt egy motorbalesete és beültettek a lábszárába valami fémet, hogy múlt héten megemelt valamit és lágyéksérve van és amúgy kő kemény a bal heréje és tőzegáfonya teát iszik rá hátha elmúlik, ergó csak hallgattam, aztán felemelkedett a székről és akkorát fingott, hogy odanézett még a pultos is.

 Én meg csak ültem és nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik.

Hirtelen azt hittem, ez valami elbaszott amcsi vígjáték vagy a kész átverés só!

 De nem jött a Jáksó a pezsgővel... Sűrű elnézést kért, de hát neki most valami gombás

bélfertőzése van, ne haragudjak, azt mondta az orvos, hogy ne tartsa bent a gázokat semmiképp, amúgy egész nap hányt és még fogat mosni sem volt ideje, mert edzésről jött és tényleg bocs meg

minden, aztán ki is ment a vécére.

Én meg ültem és egykedvűen szürcsöltem a gyömbért és nem akartam de valóban NEM AKARTAM elhinni a szitut, miközben elkapott belül a röhögőgörcs, hogy tulajdonképpen mire számítottam bazzzmeg?

Egy normális pasira akivel órákon keresztül értelmes dolgokról fogok meghitten beszélgetni gyertyafénynél és a végén belekarolok és hazakísér? Chö! Ugyan már!

 Aztán visszajött és közölte, hogy mennünk kéne, mert hát az előbb sógorostul jött a puki,- azaz egy

kicsi belement a boxeralsóba,- tegyem már meg, hogy fizetek (WTF???!!!!) ő addig kint megvár.-azt

a gentleman kurvaanyádat!

Úgyhogy fizettem, kimentem, kezet ráztam vele és csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy beszart a

gyönyörtől hogy velem tölthette ezt a kis időt, aztán sarkon fordultam és otthagytam a büdös,

fogatlan picsába'."

Az ördog a részletekben rejlik...!

Szülőként érezted-e már, hogy megbuktál,hogy valamit nagyon elrontottál?
 Pedig te a legjobbat akartad gyerekeidnek.
Az örökös félelem, aggodalom bizony sokszor nagyon rossz tanácsadó volt.
 Én sokszor éreztem, hogy a gyermeknevelés a legnagyobb gond a családok életében. szörnyű dolog azzal azonosulni, hogyha becsületesnek neveled a gyermekedet akkor nem sokra viszi az életben.
Szerettem volna, hogy a gyerekeim többre vigyék mint én, de ha megkérdezték volna tőlem, hogy mi az hogy többre- nem tudtam volna megfogalmazni, csak általánosságban, hogy jobban éljenek mint én.
Boldog legyen a párkapcsolatuk és megfelelő anyagi körülmények között biztonságban érezzék magukat.
Régen mindig azt gondoltam, hogy ez a külső körülményeken múlik, azon hogy mennyire szeret a párom és a környezetem, mennyi pénz folyik be a családi kasszába és mennyire tudok megfelelni másoknak.
Nagyon sok szülő, ugyanúgy mint én, szeretné ha gyermekei őszinték lennének, miközben mi sem vagyunk őszinték egymáshoz és már réges régen elfelejtettünk őszinték lenni önmagunkhoz.
 Engem nagyon elkeserített, amikor rájöttem, hogy az érvényesül aki beilleszkedik ebbe a hazug világba. aki törtető, sunyi, erőszakos,aki elárulja önmagát.
 Annyi álarcot felveszünk, hogy már nem is tudjuk, hogy kicsodák vagyunk és így neveljük a gyermekeinket és csodálkozunk, hogy megbuktunk a gyermek nevelésben és az élet iskolájában.
A gyerekek korán felismerik, hogy mindenki hazudik és semmi mást nem csinál, csak azt amit a szüleitől és a környezetétől látott.
Megtanulja, hogy csak így maradhat életben.
Azt gondolom, itt az idő, hogy ezen változtassunk.
Segítsünk egymásnak, hogy az emberek szeme felnyíljon.
Sok embert hajt a vágy, hogy megfelelő szülővé váljon.
 Ehhez az első lépés, hogy lecsendesíted egy kicsit az elmédet és elindulsz a befelé vezető ösvényen, hogy megtaláld az igazi önmagad.
Az út során leveszed az álarcaidat, egyre jobban megismered önmagad, megnyitod a szívedet és megtanulsz nyitott szívvel szeretni.
 Ezzel jó példává válsz a gyermekeid előtt.
Ne felejtsd el, hogy a gyerekek nem azt csinálják, amit mondasz nekik, hanem amit látnak.
 Minél többen akarnak jó szülők lenni és ezért tenni is valamit, annál nagyobb lesz az esély arra, hogy a gyermekeink is megváltozzanak. Így egy élhető élet felé megyünk.
Mindenkinek szüksége van segítségre, hiszen kellőképpen össze vagyunk zavarodva.
 Nekem az oldások sokat segítettek, 3 év alatt rengeteget változtam.
Sokkal jobban érzem magam, és elfogadtam, hogy minden rajtam múlik.
 Rengeteg múltból hordozott terhet lepakoltam, egyre mélyebbre ások le magamba, hogy megtaláljam azt a tudást és bölcsességet, ami ott van bennem.
Indulj el te is az úton, amin keresztül jobb szülővé válhatsz..
 Zsiga Márta