Népszerű cikk 1981-ből.
Shirley Kemp – A Holnap sem
Fordította: Kálvin Krisztina
Az emberek szerte a világon kétségbeesetten küzdenek tudásért,
útmutatásért, reményért a gyermekeik jövőjét illetően ebben az egyre
inkább lealjasodó, drogokkal, erőszakkal és gyilkosságokkal teli
világban.
A végítélet prófétái fizikai borzalmakról és
megsemmisülésről prédikálnak. Olyan ez, mint egy óriási örvény, egy
nagy, szívó spirál, ami mindig csak lefelé sodor, sötétségbe és
kétségbeesésbe. Felnézünk, látjuk a fényt a magasban és minden erőnkkel
arrafelé mászunk, kapaszkodunk, hogy kijussunk a kétségbeesésből, ami
egyre jobban körülvesz bennünket. Az igazság néha olyan egyszerű, hogy
elnézünk mellette, figyelmen kívül hagyjuk és megpróbálunk valami sokkal
összetettebb választ találni, holott az igazság, ami az örvényből a
jövőbe vezető útlevelünk – mindig ott van az orrunk előtt.
Minden egy kis atommal és egy csoport körülötte keringő elektronnal
kezdődik. Paul Adrian Maurice Dirac angol fizikus azt mondta, hogy
minden részecskének megvan a maga antirészecskéje. 1932-ben Carl David
Anderson fel is fedezte az anti-elektront és elnevezte pozitronnak.
1956-ban felfedezték az anti-protont és az anti-neutront is.
Amikor egy antirészecske kialakul és “életre kel” a közönséges
részecskék világában, csak idő kérdése, hogy találkozzon, és a másodperc
tört része alatt ütközzön egy elektronnal.
Ekkor a töltések kiegyenlítik egymást és a pár teljes tömege FOTON formájában energiává alakul. Ez a jelenség egy példátlanul hatékony, új energiaforrást kínál. A Fotonok pedig amúgy is nemsokára életünk részeivé válnak.
1961-ben műholdra szerelt eszközökkel felfedeztek a
világűrben egy FOTON SÁVOT. Ezért most tegyünk egy kis utazást ennek
helyére, a becslések szerint tőlünk 400 fényévnyire található
Pleiádok-hoz, Fiastyúkhoz, vagy Hét Nővérhez. Ez a
csillagcsoport sok kultúra mitológiájának az alapja: a görög
mitológiának, az ausztrál Álomkornak és a kínai mitológiának is.
Emlékezzünk csak pár csillagászra:
José Comas Sola egy külön tanulmányt írt a Pleiádokról és úgy
találta, hogy egy olyan rendszert alkotnak, amelynek a mi napunk is
része néhány más nappal együtt, melyeknek nyilvánvalóan szintén megvan a saját bolygórendszerük.
Friedrich Wilhelm Bessel megmutatta, hogy e csoport tagjai évszázadonként 5,5 ívmásodpercet mozdulnak el ugyanabba az irányba.
Isaac Asimov a következőket mondta: “Feltételezhetjük, hogy a csillagcsoportosulás tagjai ugyanazon kronológiai korból származnak.”
Edmund Halley miközben a csillagok helyzetét tanulmányozta,
észrevette, hogy legalább három közülük nem azon a helyen van, ahol az
ókori görögök feljegyezték. A különbség számottevősége kizárta, hogy
bármelyikük is tévedett volna. Halley számára világossá vált, hogy ezek a
csillagok egy rendszeren belül mozognak.
Paul Otto Hesse szintén készített tanulmányt a rendszerről,
amelynek a mi napunk is tagja, és felfedezett a napok pályájára
merőlegesen egy FOTON ÖVET, vagy MANASZIKUS GYŰRŰT, egy olyan
jelenséget, amit a tudósoknak azóta sem sikerült laboratóriumi
körülmények között előállítani.
A mi napunknak 24 000 évbe telik, hogy ebben a rendszerben
bejárja a pályáját és – mint az ábrán látszik – ez több szakaszra
tagolódik. 10 000 év sötétségre, amit mi is ismerünk – ez van most:
nappalok, éjszakák váltakozása. Utána 2 000 év teljes világosság
következik, majd ismét 10 000 év sötétség és újabb 2 000 év világosság.
Most mi éppen e foton öv felé tartunk!
A belépés elkerülhetetlen…valamikor az ezredvég és napjaink
között. Megtettünk egy teljes kört és most visszaérkeztünk az elejére.
Mindez részletesen meg van írva a Bibliában, az összes mitológiai tárgyú
könyvben, Nostradamus jóslataiban és a modern tudósok írásaiban
egyaránt.
Kövessük néhány tudósunk gondolatát:
Ha a Föld lép be elsőnek a FOTON ÖVBE, az ég olyan lesz,
mintha égne, ám biztosak lehetünk benne, hogy ez hideg fény lesz, nem
jár majd hőleadással. Ha a Nap lép be előbb, azonnal elsötétül minden és
– számításba véve az űrbeli keringési sebességünket – ez 110 órán
keresztül így is marad. A FOTON ÖV és a napsugárzás kölcsönhatása
olyanná teszi majd az eget, mintha hullócsillagok ezrei szelnék át.
Ahogy a Föld belép ebbe a sugárzási övbe, minden atom megváltozik, a
dolgok ragyogni kezdenek, és FOLYAMATOS VILÁGOSSÁG LESZ. Nem lesz sötét
sem a legmélyebb barlangban, sem az emberi testben.
Nézzünk csak bele gyorsan a Bibliába:
“És az ég csillagai a földre hullának… és az ég eltakarodék.”
Számítani kell rá, hogy a Föld forgási sebessége kissé
lecsökken. A kisebb mértékű napsugárzás miatt a hőmérséklet alacsonyabb
lesz, aminek következtében a sarki jégsapkák lassan lehúzódnak a 40.
szélességi fok környékére mindkét félgömbön.
Emlékezzünk csak, hogy a történelemkönyveink legalább öt JÉGKORSZAKOT jegyeznek, melyek mind kb. 2000 évig tartottak.
Meg kell jegyeznem, hogy a világ kommunikációs központjai, a
rögzített röppályájú műholdak, az amerikai bázisok és kísérleti
telephelyek a “biztonságos zónán” belül találhatók. Vajon szándékosan,
vagy véletlenül?
No és mi a helyzet velünk?
3 féle embertípus létezik a kozmoszban:
Testi, (mint mi: szilárd, emberi.)
Atmoszférikus, (Bizonyos szintig ez is szilárd, ám a molekuláris szerkezete különböző.)
Éteri, (Aminek pedig egyáltalán nincs tömege.)
Mikor belépünk a Foton Övbe, a normális, egészséges ember egy
kis bizsergést fog érezni, olyasmit, mint mikor véletlenül egy
villanykörte foglalatába nyúlunk. Ezzel megtörténik az átalakulás. A Testi ember Atmoszférikussá változik.
“És halhatatlanná leszel anélkül, hogy a halál egy szempillantásra is megkörnyékezne.”
A teológusok mélyreszántó elemzéseket írtak a bibliai
karakterekről és meggyőződésük, hogy a világosság időszakában éltek. Az
ég és a légkör teljesen más volt és sohasem esett az eső.
Nostradamus négysorosában így ír a szerinte 1999-ben bekövetkező világvégéről: “Negyven éven át szivárvány nem látszik…” (azaz nem esik az eső).