Egy fogaskerék, a lelkemért

Ha olyat akarsz tenni ma éjjel, amit holnap reggel megbánnál, aludj délig.

Henry Youngman

  

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük.
Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek.
Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket...
Kezünkben az irányítás. Legyen is!
 De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik.
Az univerzumnak terve van velünk.
De ez a terv folyton változik.
Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső.
Ijesztő lehet, de csodálatos is.
 Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell.
Jó helyen, jó időben.

Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet......

  

.

Álarc........

Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.

Francois de La Rochefoucauld

Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.

Feldmár András

  

  

A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. 

Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. 

A fizikai kevés ehhez.

 Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. 

És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős.

 Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született.

 Amikor már fáj a játék.

Csitáry-Hock Tamás

Híd az örökkévalóságon át...

Másnap nem vette fel a telefont, a következő napon sem, majd azután sem.
 A negyedik napon kaptam egy levelet:
Drágám!
…Nagyon sok mindent végiggondoltam, hogy találjak valamilyen megoldást…
Végül rátaláltam egy apró gondolatra, egy zenei hasonlatra, és ennek a segítségével tisztán kikristályosodott bennem valami…s most szeretném megosztani veled, amire rájöttem. Bocsásd meg, hogy újabb zenei előadás következik…
A klasszikus művek leggyakrabban használt műformája a szonáta. Szinte minden szimfónia és koncert ezen alapszik. A szonáta három részből áll: a kezdő részből, amelyben a zeneszerző apró…dallamfutamokat sorakoztat fel; aztán jön a feldolgozás, ebben a kis motívumokat…kiteljesíti, körbejárja, sokszor a (vidám) dúr hangnemből átvált a (szomorú) mollba és vissza, közben a legbonyolultabb módon összeszövi e dallamokat; míg végül jön a visszatérés, amelyben diadalmasan megismétli a középrész teljessé formált…anyagát.
Most azt kérdezed, hogyan jön ez a kettőnk dolgához, hacsak rá nem jöttél már.
Úgy látom magunkat, mint akik elakadtak egy véget nem érő bevezető részben. Kezdetben minden élvezetes volt, a gyönyörűség maga. Egy kapcsolatnak ez a része az, amikor az ember a legjobb formájában mutatkozik meg: szellemes, elragadó, izgatott és izgató, érdeklődő és érdekes. Ekkor oldott vagy és szeretetre méltó, mert még nem mozgósítod a védelmi rendszeredet, s ezért a partnered meleg, érző emberi lényt ölelhet benned, nem pedig egy óriási kaktuszt. Ez a kölcsönös örömök ideje. Nem csoda, hogy annyira kedveled a kezdeteket, hogy az életedet mindenáron örökös újrakezdések láncolatává szeretnéd tenni.
A kezdetek azonban nem nyújthatók el az örökkévalóságig…Az indulás után el kell jutni valahova, fejlődni kell – különben beáll az unalom, s azzal vége is mindennek. Csak unalmat ne – mondod te, s azonnal odébbállsz, változatosságot keresel,…hogy azután úgy térhess vissza egy kapcsolathoz, mintha az új lenne, mintha mindig újra lehetne kezdeni.
Mi fejlődés helyett újra meg újra elölről kezdünk mindent… Néhányszor azért váltunk külön, mert te úgy vélted, olyan helyzeteket kell teremtened, amelyekben folytonosan újjáteremtheted az annyira vágyott újdonság élményét.
Nyilvánvaló, hogy a zenei középrész, a kidolgozás, nem kedvedre való. Hiszen ebben fedezhetnéd fel,…hogy belekezdtél valami nagyszerűbe, mondjuk egy szimfóniába, de a részleteit ki kell dolgozni: mélységet kell neki adni, a különálló részeket gondosan össze kell illeszteni, úgy hogy egymást is gazdagítsák, többek legyenek, mint külön-külön voltak…
Mi ketten bizonnyal messzebb jutottunk együtt, mint az valaha is a szándékodban állt. Szerintem azonban hamar megálltunk ezen az úton…Rá kellett jönnöm, hogy ha éveket töltenénk is együtt, akkor is csak próbálkoznánk, és soha nem élhetnénk a szellemi fejlődésünk teljes lehetőségével, ami bámulatosan hasonló érdeklődésünkből adódik, mert az együttlétünkből hiányzik a zavartalan folytonosság…. – így soha nem fogunk eljutni a kiteljesedésig…
Mindkettőnk előtt ott lebeg valami eljövendő gyönyörűség víziója. Mégsem válthatjuk valóra ezt a vágyképet. Én a védelemből magad elé emelt falaid előtt rostokolok, te pedig egyre többet és többet húzol fel belőlük magad köré…
Amikor azt mondtad, hogy nem halaszthatod el a randevút, és nem segíthetsz nekem aznap,…akkor rájöttem az igazságra…Bármennyire szeretném is, ez így nem mehet tovább. Többet nem tudok elviselni.
Remélem, hogy amit mondok, nem az egyezségünk felrúgásának tekinted, hanem inkább az általad kezdeményezett sok-sok lezárás…folytatásaként…Be kell ismernem, felsültem azzal az igyekezetemmel, hogy megértessem veled, milyen öröm valakihez tartozni.
Richard, szívbéli barátom, mindezt…szeretettel mondom neked…Nem vádollak, nem hibáztatlak…Csak azt mondom el, amire önmagam ellenére rá kellett ébrednem: te meg én soha nem jutunk el a fejlődés szakaszába, még kevésbé a nagyszerű végkifejletig: egy kiteljesedett kapcsolat csúcsáig…
A fájdalom ellenére is boldog vagyok, hogy megismerhettelek…Soha nem fogom elfelejteni ezt az időt. Sokat fejlődtem melletted,…és tudom, hogy én is jó hatással voltam rád. Mindketten jobb emberek lettünk azáltal, hogy összehozott bennünket a sors…
Ugyanakkor határtalanul szomorú is vagyok, hogy a mi ígéretes, ritka szép, csodálatos lehetőségünk beteljesítetlen maradt.
Leslie
Bámultam ki az ablakon a semmibe, és iszonyúan zúgott a fejem…
Nincs igaza…
De kár, gondoltam.
Összegyűrtem a levelet, és a szemétkosárba hajítottam. — Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át, 30. fejezet (Elvek – 5/3. rész

Tenni,,, cselekedni...

.

„Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni,,

Végtelenül természetes, harmonikus, jókedv és életszeretet árad belőle. A közelében valahogy megnyugszik az ember. Elfelejti a bosszúságait, a keserveit, és őt hallgatva úgy érzi, hogy örülni kell a földi lét minden pillanatának.

. .

Ma már tudom, hogy a fejlődés fájdalommal és a komfortzóna elhagyásával jár, és hogy a félelem nem valami rossz dolog, hanem az erőforrásaim aktiválásához szükséges érzelem.

Kádár Annamária

Az igazi NŐ...!

 “Egy magabiztos és sikeres nő mindig szembenéz a kétségekkel, tudja mit akar és kész megtalálni a módját, hogy azt el is érje. 

Számára a bizonytalanság nem gyengeség, sokkal inkább remény és kihívás egyben.

 Mindig tudja, melyik oldalon áll, nem hisz a hamis ígéretekben, csupán az általa évek alatt megszerzett és felhalmozott tapasztalatban bízik. 

A kevesebbet keresi, amely minőségi javulást jelent számára. 

Jelmondata: kevesebb, de jobb.”

  

"Egy igazi nő nem féltékeny, hanem féltő 

- Nem kételkedik, hanem magabiztos. 

Tud érinteni és tudja értékelni az érintést, Egy igazi nő vár, nem elvár. 

A szemével, a mosolyával, az egyéniségével hódít
Egy igazi nő kinövi azokat a kicsinyes téveszméket, miszerint mindenféle ócska nővel versengeni kell
Egy igazi nő tudja, hogy mikor elég, mert van benne tartás. 

Egy igazi nő a férfi számára nem probléma, hanem megoldás mindenre !!!"

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. 

Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. 

Gyakran vesztesek is. 

Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. 

A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... 

Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. 

Mondjuk ki: gyengévé... 

És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. 

Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik.

 Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.  

/Müller Péter/

Az érzés úgy működik, mint egy villogó lámpa a műszerfalon: jelzi számunkra, hogy egy funkció be van-e töltve vagy sem, hogy egy szükséglet ki van-e elégítve vagy sem.

Gondolatainkat és rajtuk keresztül a tudatunkat főleg a szavak áramlásával fordítjuk le. 

Innentől kezdve választhatunk, hogy olyan szavakkal közvetítjük azokat, amelyek megosztanak, szembeállítanak, elválasztanak, összehasonlítanak, kategorizálnak és elítélnek, vagy olyanokkal, amelyek egybegyűjtenek, javasolnak, békítenek és ösztönöznek.

Thomas D'Ansembourg

Az igazi férfi....!

Nem az a szégyen, ha az embernek piszkos az arca; a szégyen ott kezdődik, ha nem mossa le.

Egy férfi erős és magabiztos, tudatában van minden tettének.
Egy igazi férfi birtokolja a szükséges fizikai erőt és a "belső" erőt.
 Erejénél fogva ki tud cserélni egy kereket, fel tud emelni egy nőt a földről.
Az erő segít neki, hogy eltaszítsa a csalódottságot, az elutasítást és a negativitást.
Az erő által meg tudja tartani a hitét, belső pozitivitását és mindig igazat beszél.
 Egy férfi nem beszél mellé. 
 Egy férfi irányítja gondolatait és tetteit, ily módon a végzetét, sorsát is irányítja. 
Célokat tűz ki, és azokat el is éri.

Egy férfi büszke férfiasságára és szereti azt.

 


Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem.
 Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. 
 Mint egy perce még. 
Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. 
Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. 
Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. 
De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit.
 Hétköznapi leszek veled. 
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.
 Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj.
 Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy.
 Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? 
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek.
 Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. 
Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. 
Így akartad, akarjuk akkor így.
 Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz...

/Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének/

Never............

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. 

Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. 

 Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. 

És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... 

Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet!

 Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! 

Másképp szólnék hozzá?

 Másképp látnám, másképp ölelném…

 És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... 

Amit nem lehet elmondani. /Müller Péter/

,  .

..

"Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál.."

  .

 
Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat.. Csupán egy elhibázott lépés.. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján... De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni... Az Ő számukra egy világ dőlt össze... /Wass Albert/


A szíved majd meghasad, amikor már azt hiszed, hogy sikerült elfelejtened és meg vagy lepődve magadon, hogy egész könnyen ment és hamar túl tetted rajta magad. 
De ekkor, meghallasz egy zenét csak pár másodpercnyit belőle, és a gondosan óvott sebek, felszakadnak, azt hiszed, hogy soha többé nem lesz jobb. 
És ez valamilyen szinten igaz is. A fájdalom teljesen soha nem fog elmúlni, a seb, ha be is gyógyul a sebhely az ott lesz. És akárhányszor meglátod, vagy akár a nevét hallod, csak azt a nevet, nem kell, hogy róla legyen szó csak azt a bizonyos nevet.. 
Arról is csak ő fog eszedbe jutni, és a sebek ismét felszakadnak. 
 Akaratlanul is, de belegondolsz, hogy milyen jó lenne vele, milyen jó lenne érezni vagy akár látni is, még ha ő nem is szeret, de neked elég lenne a maga tudat is hogy vele lehetsz… ekkor nem tudsz ép ésszel gondolkodni, beleőrülsz újra és újra hogy mással van, az jár mindig a fejedbe, hogy vajon hol ronthattad el, mit nem tettél meg érte.. de aztán rájössz amit ő mindvégig tudott: képes lennél érte bármire, akkor is és most is. Mert szereted. 
Ő ezt kihasználva megcsillantja előtted a remény legapróbb sugarát, te ismét boldog vagy, és amikor megkapta, amit akart újból tovább áll és megint kezdődik minden elölről..

 Nagyon rossz tudomásul venni, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, de mindent még ezt is el kell viselned, mert ember vagy, és mivel ember vagy, sok csalódás és szenvedés ér.
 Igaz, hogy idővel már nem fáj annyira,de a seb, amit okoztak neked örökké ott fog tátongani a szíveden, csak az tudja meggyógyítani, aki ezt ejtette, sőt lehet, hogy már ő sem tudja teljesen beforrasztani. 
Emberek vagyunk, szeretünk szenvedni, szeretünk gyötrődni, szeretünk fájdalomban élni...bár ezek nélkül talán az életünk nem is lenne teljes igazán. 
Ezek az apró vagy éppen nagy sérülések teszik néha mégis széppé az életünk. 
Az emberek az emlékeiknek élnek, van, amelyik rossz és fájdalmas, van amelyik kellemes és boldog.
 Van amelyikre nem szívesen emlékszel,  és van, amelyik akkor is eszedbe jut, ha éppen semmi különöset nem csinálsz. 
Van, amelyikből tanulsz, van amelyik hiányzik, van amelyik szeretettel tölt el, van amelyik haraggal vagy gyűlölettel.
Van,hogy éppen rosszkor rossz időben jut eszedbe egy-kettő. 
Van, mikor sírni akarnál rajtuk, és van mikor csak nevetni bírsz.
 Az emlékek örökre benned élnek a fájdalommal és boldogsággal együtt. 
Lehet épp emlékszel egy szerelemre, egy emberre, akit nagyon szerettél, egy emberre, akit rég elvesztettél, vagy épp lehet egy idegenre, akit csak egyszer láttál. 
 Az emlékek nyomok az életed útján, nyomok, amik elkísérnek a saját utadon. 
Az emberek ki be vándorolnak az életünkben, viszont az emlékeink örök életűek.
Ezekkel emlékszünk azokra,akiket elvesztettünk. 
Ezeket meséljük egymásnak,ezeken sírunk együtt,vagy nevetünk. 
Ezekből segítjük egymást,hisz az emlékekben tapasztalatok is rejlenek. 
Jó tanács:Ne feledj el semmit és senkit sem, bármilyen bántó is volt, bármilyen rosszul is cselekedett, egyszer az életed része volt az, ami történt. Igaz,hogy a szép emlékeken sírni tudnál néha, és lehet szeretnéd, hogy újra megtörténjen, de úgyis minden úgy történik, ahogy megvan írva. Az is lehet, hogy újra megtörténnek a régi dolgok, hogy újra találkozol azokkal, akiket elvesztettél.  Nem szabad szomorkodni sose,az élet néha nagyon tud fájni,  de az ember erős és túl kell jutni mindenen!

Pálinka - Hungarikum...!

.

A pálinka mint hungarikum:

2002. július 1-én életbe lépett 1-3-1576/89-es számú előírás - Magyar Élelmiszerkönyv

Az előírás értelmében a PÁLINKA elnevezés csak azokra a termékekre használható, amelyek eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

- 100%-os gyümölcspárlatok, azaz NEM finomszesz és aroma hozzáadásával készülnek.
- Minimum 37.5%-os alkoholfokkal rendelkeznek.
- Az Európai Uniós jogszabályoknak megfelelően a "pálinka" szót ("á"-val és "k"-val) csak Magyarország és 4 osztrák tartomány használhatja.

A fogyasztás kultúrája
A pálinkát soha ne hűtsük, hisz valódi zamata csak kézmelegen érvényesülhet.  Ugyanígy fontos a pohár alakja; a megtöltött, alul öblös, felfelé szűkülő szájú üvegcsét kortyolás előtt - a felszálló ínycsiklandó illatok ellenére - egy-két percig zárjuk tenyerünkbe, hogy a benne lévő nemes ital kissé átvegye testünk hőfokát. Érdemes elvégezni az úgynevezett száraz próbát: miután felhajtottuk, tegyük félre poharunkat öt-tíz percre - ez önuralmunkat is edzésben tartja -, majd szagoljunk bele: ha valódi pálinkával van dolgunk, csak a tiszta gyümölcsillatot érezhetjük. Fontos a borkóstolásnál már megismert "rágás" is, hiszen e nedű íze, zamata a száj szegletében, a nyelv alatt, az ízlelőbimbók környékén jelentkezik igazán. E főzet a miénk, magyaroké.  Úgy nemzeti sajátosságunk, mint a Tokaji Aszú, a pirospaprika vagy a Téliszalámi.  Tiszteljük meg magunkat, környezetünket s e kincset azzal, hogy fogyasztását soha nem visszük túlzásba.  Hiszen az a bizonyos négy centiliter, amely egy felnőtt embernek naponta ajánlott, étvágygerjesztőnek épp úgy megteszi, mint a téli hideg vagy a nyári meleg ellen...
"Barátság és Szerelem egyik, mint másik, Pálinkával együtt egészségre válik!"

Variációk pálinkafőzőkre..!!!!!

 Időrendi sorrendben..
Régmúlt konyhai ötletes, a hokedli lába bánta,,.
Remény szerint a pálesz nem lesz kuka... :)

 Kisüzemi, alul üst, felül alumínium vájling..

 Brutális,, totál emeletes alumínium tejeskanna, olajoshordóval.....!

Amikor fejés előtt  nagyon gyorsan kell egy kis szíverősítő...

Vaskorból, műanyaggal ötvözve!

 Diszperzites párlat

Újkor: Rakéta kilövésre élezve!

Nyuszi ül az üstben..

Bontsd meg a formát.. ill forma bontás

Motorizált, és mégsem Washing Machine...

Kis csinos, na, de hol a széktámlája?

Egyedi, limitált..

A hangfal csak illusztráció..

Ahogy a csirke is..

Legújabb kor, otthoni 1.

 

Modern 2.

 Extrákkal felszerelt..

És a Nagy testvér, hiper- szuper nagyüzemi..

Árulkodó jelek... Mid legyek?

Rövid bemutatkozás:

                           Rólam:

Kérdezz bátran, válaszolni fogok!

                          Ideális jelöltem:

Nem tart halat a kezében a fotóin, nincs fülbevalója, nem dohányzik,  nem nőzik.

a találkozas s döntö
az anyukával élö pasik nem érdekelnek
régota keresek éshogy szükitsem
a castingot frissválos sokgyerekes nögyülölök hagyjanak mar ugyan
hatarozott pasit keresek ismerkedni tartosra.
szeretem ha magabiztos vagy
tökéletes kapcsi nincs de az a fomtos hogy csiszolod

Szeretem a mozit
utazast
kutyat
erdöt jarni. túrazni.

"Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.”

Csoda vagy!

 

Az emberek élete tele van jelekkel, amelyekre nem figyel kellőképpen oda. Véletlen egybeesések, szinkronicitások, váratlan találkozások és egy sor olyan jelenség, amelyre nincs racionális magyarázat és megjelenésének esélye az ész számára gyakorlatilag nulla. És mégis bekövetkezik. Vajon miért?

Nos, a világegyetem él és minden kommunikál mindennel. A holizmus szerint ez egy természetes jelenség, az átlagembernek véletlen, a fizikusnak pedig egyelőre tömény rejtély, a vallásos hívőnek isteni beavatkozás. Az Univerzum egyetlen, hatalmas rendszer, amelyben a részek – például az élőlények – csak bizonyos fokig, csak bizonyos mértékben különülnek el egymástól, ámde alapjaikban ugyanannak az Univerzumnak, az Egységes és Egyetemes Energiamezőnek a részei. Ebből következik az a jelenleg még nem teljesen ismert összefüggés-hálózat, amely magyarázatot adhat a sorsfordító egybeesésekre.

 Univerzum alatt nem a mechanikus és lélektelen, newtoni törvények szerint működő világegyetemet értem, hanem egy minden ízében intelligens és kreatív energiamezőt. Így a legkisebb rezdülésbe is berezonál a Nagy Egész – na, nem úgy, hogy megremeg, de érzékeli, tud róla, a rész kommunikál az egésszel, a kis tudat nyomot hagy a nagy tudatban.

 Most képzeljük el, hogy a lelkünk vagy az elménk telefonál. Nyilvánvalóan nem minden hívása lesz elsöprő hatással az Univerzum eseményeire. De ha az egyik betalál, akkor…

A másik oldalról nézve, az Univerzum is felhívhatja telefonon az ember lelkét és elméjét, ha akarja. Ilyenek a szinkronocitások, az álmok, az intuíciók, az eredeti ötletek, a megsejtések stb. Vagyis elég egyetlen pici egybeesés, egyetlen rezonancia célba érése az emberben, s máris megváltozik az egész életünk.

Sokan próbálkoztak és értek már el jelentős eredményeket a véletlenszerű egybeesések, az okságon túli folyamatok vagy a magasabb rendű kozmikus szabályok és holisztikus minták törvényeinek feltérképezése terén. Jans Smuts-tól kezdve David Bohm-on, C. G. Jungon vagy Rupert Sheldrake-n keresztül László Ervinig.

Összefoglalva, olybá tűnik, hogy az életünk vezetett, programozott és irányított. Léteznek olyan nem túl erős, mégis irányító rezonanciák vagy potenciálok, amelyek a legváratlanabb pillanatokban beleszólhatnak az emberek vagy akár az egész Föld energetikai alakzataiba, kollektív mintázataiba, tulajdonképpen az életünk alakulásába.

Mi lenne, ha az egyéni vagy a kollektív sorsunkra, fejlődésünkre, civilizációnkra és történelmünkre úgy tekintenénk, mint különféle, objektív célzattal bíró rezonanciák összjátékára? Abba pedig már csak a legbátrabbak mernek belegondolni, hogy ezeket a rezonanciákat valamilyen források, netán entitások tudatosan küldik felénk.

Út...

"Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" - mondta Hérakleitosz.
 Mivel a folyó összetétele egyik pillanatról a másikra változik, a folyó mindig más.
A világegyetemben minden állandó mozgásban van.
Minden változik, semmi sem állandó.
Ha egy pillanat elmúlt, nem hozhatod vissza.
Minden döntést meghoztál már, amit meghozhattál.
 De én szeretnék újra ugyanabba a folyóba lépni.
Szeretném visszahozni az időt, visszafordítani a döntésemet, és újra megtalálni az elveszett másodperceket.
Michelle Richmond

"Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?
Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?"

   
                             

" Annyira lesz színes a világod, amennyire engeded, hogy az legyen ! "

 .. Nem elég megváltoztatni a gondolkodásunkat, meg kell változtatni a viselkedésünket, ha változást akarunk az életben ...
Ha a sikered csak öncélú és nem szolgál másokat, azt úgy hívják egoizmus. Sikeresnek lenni és másokat boldognak látni, az az igazán felemelő érzés...

 

"A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod.

Mert kifelé csak az sugárzik, ami benned van. 

Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget.

 Lehetetlen."

"A köztes időkben, mikor a nappal éjszakába fordul, mikor a tavasz nyárrá olvad, és a köztes helyeken, ahol az utak találkoznak, egy fátyol választja el a Világokat. 

Amin ember, beléphetsz, de vigyáznod kell, mert nem térsz vissza ugyanúgy, mint azelőtt."

the grieving hear...........

Vannak, akik egyszerűen tovább tudnak menni.

 Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. 

Vagy legalábbis úgy tűnik. 

De nekem... nem tudom. 

Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. 

Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. 

Csak megtörtént. 

És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. 

Tiszteletben tartom, emlékszem rá, és ugyanakkor haladok előre.
Sarah Dessen

A gyászom egyedül az enyém volt, egy csontváz, ami életem végéig zörög majd bennem.

Lauren Myracle

It hurts a dream

"Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké,
Minden élet -fent-lent-,mind az Övé...

Szép fényünk tovaszáll-,
Minden ösvény közös útra talál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...,,

(Nox)

Az életnek nincs célja; ezért ha neked céljaid vannak, szembefordulsz az élettel.

 Az élet nem üzleti tárgyalás, hanem költészet - szívből fakadó románc. 

Bízni kell benne, nem megtagadni. 

Az élet nem írható le tudományosan; az élet irracionális. 

Az élet nem hisz Arisztotelész logikájában, az élet a szeretetben, a költészetben, a misztériumban hisz.

 A lét misztérium, amit élni kell - nem egy keresztrejtvény, amit meg kell oldani. 

A titok kapuja nyitva áll - csak te vagy zárva. 

A titok nyitja ott ragyog mindenütt, mindenben; minden egyes fában, minden egyes falevélben, a nap minden kis sugarában...ott a titok nyitja - csak te vagy bezárulva.

"Megtehettem volna. 
Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét.
Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne,
és mégsem történik meg.
Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze
- teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket."
(Paulo Coelho)

Realitás...!

Valóság....?

A valóság - A megismerő tudattól függetlenül létező természeti és társadalmi lét és az ember belső világa mint a megismerés tárgya. 

A realitás - a valóság, ami tényleg létezik, szűkebb értelemben a tért betöltő testek létezése.
 A gondolatnak is van azonban valósága, mégpedig kétféle: tényleg van mint gondolat, továbbá lehet érvényes, igaz gondolat, s mint ilyen ellentéte a hibás, irreális gondolatnak...
......

létezik 4 dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni...

A kő nyomát... ...miután eldobtuk!
A szót... ...Miután kimondtuk!
Az alkalmat... ...Miután elszalasztottuk!
Az időt... ...Ami már elmúlt!

ambivalens

A pszichológia egyik alapvető felismerése, hogy mindenkit jellemez egy kötődési stílus.
Ez a klasszikus vizsgálatok szerint háromféle lehet: biztonságosan, elkerülő módon vagy ambivalensen kötődő.
A kötődési stílusokat mérni is lehet kérdőívekkel vagy rajztesztekkel.

A biztonságosan kötődő felnőttek a többieknél boldogabbnak és megbízhatóbbnak érzik párkapcsolatukat, ami rendszerint hosszabb ideig is tart.

 Az elkerülők nehezen fogadják el párjuk hibáit, az ambivalenseknél heves fellángolások és féltékenységi rohamok is előfordulhatnak.

A különböző típusú emberek párkapcsolatukat is másnak látják.

 A biztonságosan kötődő felnőttek szerint a romantikus szerelem hosszan tartó és nem csökken idővel; párkapcsolatuk kölcsönös bizalomra és elkötelezettségre épül. 

Az elkerülő típusú felnőttek szerint a romantikus szerelem csak a kezdeteknél jelenik meg és hamar elmúlik. Az ambivalensen kötődők azt gondolják, hogy bár könnyen lehet szerelembe esni, de ez úgysem lesz tartós állapot.

"..Az ikerlelkek mélyen lelkükbe vésték a másik képét, mindegyik rányomta bélyegét a társára. 

Valamennyi emberi lény szívében hordozza ikertestvére arcmását. 

Bármilyen elmosódott is, de ott van. 

A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Azért, mert ezeket a lelkeket Isten egymásnak alkotta, és semmiféle erő nem választja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. 

Az ikrek soha nem hagyják el egymást, és tökéletes bizonyossággal ismerik fel ikerlelküket, s ha megtalálták egymást, soha többé nem válnak el. 

Az ikerlélek lehet már közel is van, és arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést a fejlődésben. 

Esetleg mindkét félnél hiányzik a végső egymásra találás előtt. 

A találkozásra csupán akkor kerül sor, ha magunkban eljutunk odáig.