Nárcizmus.... Az érem egyik és másik oldala

Miért csak nekem kellene megértőnek és elnézőnek lenni a párommal, ha ő magasról tesz a mi érdekeinkre? A párom már egy ideje munkanélküli. Néha van 1-2 hétig munkája, de nem ez a jellemző. Ő ennek ellenére úgy viselkedik, mintha ő lenne az áldozat. Kikéri magának, hogy nem veszek neki cigit, nem adok pénzt, hogy a barátaival el tudjon menni sörözni, hogy befizesse a számítógépes játék havidíját, nem fizetem a hitelét se stb. Kezdek belefáradni az állandó csatározásokba és sértődésekbe. Mit kellene csinálnom, hogy változzon a helyzet? Havi 160000Ft-ot mégis, hogyan osszak be 4 emberre úgy, hogy extrákra is jusson neki? Én vagyok ennyire ügyetlen?

	Nálunk is volt hasonló helyzet, én nagyon határozottan és szigorúan elbeszélgettem a párommal ez ügyben. Én akkor terhes voltam, napi 1 órát sétáltam a melóhelyre, h spóroljak a benzinnel, ő meg bagózott, meg kocsival járkált, egyik melóhely sem volt neki elég jó. Megkérdeztem tőle, h mégis milyen férfinak tartja magát, h így viselkedik. Szerencsére aztán észhez tért. Nem Te vagy ügyetlen, ezzel mindenképp legyél tisztában. Mond el neki, h Te mi mindenről mondasz le azért, h kijöjjetek a pénzből, és kérdezd meg, h ő miről hajlandó akkor lemondani. Ha semmiről, akkor sürgősen keressen magának melót, mert Te nem tudod finanszírozni az ő extra dolgait. A válasz 50%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/4 01-05 13:28  Privát üzenet Hasznos számodra ez a válasz?
	Dobd ki. Nem az a baj, ha munkanelkuli,de hogy igy all hozza, az elfogadhatatlan. A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 85%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/4 01-05 13:30  Privát üzenet Hasznos számodra ez a válasz?
	Olyan, mintha te lennél az anyukája, ő meg a kisfiú. Én nem tudnám tisztelni a helyedben, nem tudnék vonzódni se hozzá, úgyhogy kidobnám a francba. Ha magától nem esik le neki az a tök egyértelmű dolog, amit leírtál, akkor még nem nőtt fel agyilag.  Az érem egyik és másik oldala Nézzünk meg valakit, aki: 1.    Saját fontossága, rendkívülisége, egyedisége meggyőződésévé vált 2.    El tudja képzelni a sikert, a győzelmet, egy nagyszerű szerelmes társat. 3.    Tudja, hogy nem mindenki képes őt megérteni. 4.    Elvárja, hogy tiszteljék az emberi méltóságát. 5.    El tudja fogadni, ha megbecsülik, szeretik és elismerik. 6.    Céljait hatékonyan képes elérni. 7.    Döntéseiben célratörő, asszertív, magabiztos és eltökélt. 8.    Ösztönzik a kihívások, miközben mások irigykednek rá. 9.    Pozitív, rendíthetetlen pozitív önértékeléssel rendelkezik. Meglepetésként hatott, amikor megtudtuk, ezek bizony a nárcisztikus személyiségzavar ismertető jegyei.  Feri atya, mint elmondta, egy kis fondorlattal csak a pozitívumokat válogatta ki. Most nézzük meg, milyen árnyoldala van ugyanezen személyiségvonásoknak: 1.    Saját fontossága, rendkívülisége, egyedisége meggyőződésévé vált, de másokét nem ismeri el! 2.    El tudja képzelni a sikert, a győzelmet, egy nagyszerű szerelmes társat, miközben másoktól várja el, hogy őt éljenezzék. 3.    Tudja, hogy nem mindenki képes őt megérteni.  Ő annyira más és rendkívüli, hogyan is érthetnék meg? 4.    Elvárja, hogy tiszteljék az emberi méltóságát, de a másét ő nem tiszteli. 5.    El tudja fogadni, ha megbecsülik, szeretik és elismerik. - Gátlástalanul, mindenkin átgázolva meg is tesz érte bármit. 6.    Céljait hatékonyan képes elérni. - El is várja, hogy teljesüljenek. 7.    Döntéseiben célratörő, asszertív, magabiztos és eltökélt. - Együttérzés nélkül, mással nem törődve. 8.    Ösztönzik a kihívások, miközben mások irigykednek rá, ő pedig irigy mindenki másra. 9.    Pozitív, rendíthetetlen pozitív önértékeléssel rendelkezik - a felszínen. Az utolsó pontban önértékelésről beszélünk, nem önbecsülésről. Fontos, hogy megkülönböztessük a két fogalmat. A nárcisztikus személynek ugyanis lehet hihetetlenül magas, fölfokozott pozitív énképe, amiből minden gyengeséget száműzött, lehet irreálisan pozitív önértékelése, gigantikus önbizalma, és lehet emellett nulla az önbecsülése. Akinek van önbecsülése, eleve nem lehet nárcisztikus. Egy 2006-ban megjelent kutatás szerint, melyben amerikai fiatalokat kérdeztek arról, mi a legfontosabb az életükben, 94%-ban a sikert jelölték meg. (Ami, mint tudjuk, negatív összefüggésben van a jól-léttel.) Ez azért nagyon érdekes, mert a nárcisztikus személy tud nagyon sikeres lenni, mivel nem törődik másokkal, tud gátlástalan lenni.  Azt is megkérdezték, ezektől a fiataloktól, hogy ők maguk milyenek szeretnének lenni.  Kiderült hogy „menők” szeretnének lenni, de ezt ők így mondják: „cool” A kérdésre, hogy ki az, aki „cool” leírták a nárcisztikus személyiség jegyeit. Sokkal fontosabb „cool”-nak lenni, mint rendesnek, erkölcsösnek, vagy bármi másnak. Nem csoda, ha egész kulturánkat fenyegeti a nárcisztikus önimádat felé való eltolódás. Edward de Bono azt állítja: „kétségkívül megtaláltam az igazán cool személy ős-képét”. Feri atya hosszú percekig várta a kreatív ötleteket a közönség soraiból, hogy ki lehet az. Garfield-tól  Colombo hadnagyig sokféle tipp érkezett, de a rejtélyről végül Feri atya rántotta le a leplet:  A hulla! Rendíthetetlen nyugalom, kikezdhetetlen hűvösség, senkivel sem törődik - cool! Miért lehet vonzó számunkra egy nárcisztikus személy? Elsőre hallatlanul romantikusnak tűnik, szabad és önfeledt. Magát rendkívülinek látja, és ezt képes a társára is kiterjeszteni. Az első randin hihetetlenül vonzó és megnyerő, a partnernek az az érzése: „egész életemben erre vágytam!”  Kicsit fájdalmas, de azért vonzó számunkra, mert előhívja a saját nárcizmusunkat és fürdünk ebben a látásmódban. A szerelemmel kapcsolatban korábban már szó volt róla, hogy valamennyi regresszióval jár. Akkor tudunk szerelmesek lenni,  ha képesek vagyunk a társunkat idealizálni és megéljük azt, hogy bennünket is idealizálnak. Ez jól esik és rendben van. De egy nárcisztikus személlyel való kapcsolatban e mögött hihetetlen vermek fognak megbújni. A nárcisztikus személy a legkevésbé sem hajlandó változni. Feri atya segítőként többször megélte, hogy nem egyszer nárcisztikus személyek hoznak el hozzá mást, hogy csináljon vele valamit, mert az tűrhetetlen, hogy nem olyanok, mint ahogyan azt ők elvárják. Miért van az, hogy görcsösen azt gondoljuk, hogy a másik embernek kell megváltozni egy kapcsolatban, ha nem vagyunk jól? Egy nárcisztikus személy mindenképp ezt gondolja és közben nap mint nap lealázza a másikat. Az okok a személyiségfejlődésből is következnek: csecsemő korban természetes, hogy szükségleteinket úgy elégítjük ki, hogy sírással felhívjuk magunkra a figyelmet, és nem tehetünk mást, mint hogy várjuk, hogy a másik ember ezt vegye észre, ismerje föl a szükségletünket és tegyen valamit.  Változzon aszerint, ahogy azt a szükségletünk kívánja. Később a szerelemben újra átéljük, hogy a másik ránk hangolódik, szavak nélkül is kitalálja szükségleteinket, majd ez megszűnik, az én-határok bezáródnak. Ekkor következik be az, hogy elvárásokká keményedik az, hogy mire van szükségem, és a kidolgozatlan személyiségrészeinknél elkezdjük egyre rosszabbul viselni a másikat, amire az egyetlen megoldást csak abban látjuk, hogy ő változzon meg. Közben pedig az a benyomásom, hogy ha én kezdenék változni, még inkább távolodnék attól az állapottól, hogy „te szeretsz engem”. Sokan évtizedeken keresztül képesek ebben az ördögi körben élni.  Csecsemőkorban reális elvárás, hogy az anya elégítse ki a szükségleteimet. Ha felnőttként ezt a társunktól várjuk, irreális elvárásokat támasztunk, amiket ő képtelen teljesíteni.  A magas elvárás a legjobb út a boldogtalansághoz. Azzal, hogy fenntartjuk ezt a magas elvárást a környezetünk felé, nem tudatos és direkt módon, de teljesen kiszolgáltatjuk magunkat. Neked és neked, ilyennek és ilyennek kellene lenned ahhoz, hogy én jól legyek! Nem csak elvárásokat támasztok, hanem az autonómiáról, szabadságról, kreativitásról, mindenről le is mondok. Duplán lehetetlenítem el a saját helyzetemet. Ebből a tanult tehetetlenségnek, hitetlenségnek, reményvesztettségnek egy nagyon súlyos állapota tud következni.  Nem véletlen, hogy a magyar lakosság 70%-a passzívan  szenvedélybeteg, 20%-a lázadó, és csak 10%-a cselekvő, kreatív. A nárcisztikus személy az, aki ezt a világot csúcsra járatja. Hogy miért vonzó mégis sokunk számára, nagyon izgalmas kérdés! Hogy lehet az, hogy engem egy nárcisztikus személy rabul tud ejteni. Úgy tűnik fel számomra, hogy ő annyira szabad, hogy megteszi, amiről én csak álmodom. Milyen nagyszerű egy ilyen emberhez tartozni! Itt van az a pont, ahol érdemes magunkon dolgozni!  Ma az a nagy kérdés: miért nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk? Az értékekről beszélünk, de már nem úgy élünk.  Pál Feri atya előadása .  Narcissus Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával.  Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták.   Szokatlanul önzőek Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak.  Ez mind a védekező mechanizmusuk része.  Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük.  Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.  Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék.  Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.  A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek.  Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól.  Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek.  Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.  A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk.  Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.  Csak védekezés - értsük meg őket.  Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.  Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve.  Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan szeretetet adni. Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar zokatlanul önzőek Narcissus Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták. Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék. Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat. A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg. A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet. Csak védekezés - értsük meg őket Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt A borderline személyiségzavar Kényszerbetegség: rituálék fogságában Fóbiák - A félelem börtönébe zárva Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút A táplálkozás magatartási zavarai Csúszómászók a bőr alatt Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak. Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan szeretetet adni. Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar zokatlanul önzőek Narcissus Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták. Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék. Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat. A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg. A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet. Csak védekezés - értsük meg őket Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt A borderline személyiségzavar Kényszerbetegség: rituálék fogságában Fóbiák - A félelem börtönébe zárva Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút A táplálkozás magatartási zavarai Csúszómászók a bőr alatt Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak. Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan szeretetet adni. Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar

Cherokee

Cherokee indián tanítás-

Békaverseny

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra...
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyúlak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók.
Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
-Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.
-Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
-A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.
Ez így ment egészen addíg, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
-Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt.
A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
-Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
-Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
-Gyakoroltál? - szegezte neki a kérdést a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.
Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában.
Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt súlykolják belénk.
Neked van-e elég önbizalmad elhatározásaid megvalósításához, céljaid eléréséhez?
Önbizalmad elég-e ahhoz, hogy a kétkedők ne állítsanak meg?
Ha eredményes akarsz lenni meg kell tanulnod a kellő időben süketté válni!

Gazság szolgáltatás, Magyarország.

Gyereksintérek..., (amikor az igazságszolgáltatásról lelopják az "i" betűt)!

 
Az igazságszolgáltatás emberarc(talanság)a, avagy hány forintot ér egy gyerek(kor)…


A szituáció biztosan sokak számára ismeretes (ha másképpen nem, hát legalább hallomásból): két embernek nem egyezik az elképzelése, ezért úgy döntenek, a továbbiakban nem kívánnak kooperálni egymással, tehát különválasztják korábbi közös életüket. Eddig ez nem is lenne túlságosan nagy probléma, csakhogy bizonyos, (a józan ésszel megmagyarázhatatlan) okokból kifolyólag képtelenek elereszteni egymást és a másiknak történő károkozás igyekezete kezdi kitölteni egyikük, vagy mindkettőjük életét. Ez már elég csúnya dolog - mondhatnánk, - de hát legyen az ő dolguk, ha jól esik nekik.
Csakhogy a harcban vétlen és védtelen embereket, a saját gyerekeiket használják föl alantas céljaik eléréséhez, hol fegyverként, hol pajzsként, úgy ahogyan pillanatnyi érdekük megköveteli. ÉS EZ MÁR BŰNCSELEKMÉNY! De furcsa módon ez törvényesen elfogadott bűncselekmény, merthogy (amint köztudott) elég sokan büntetlenül megtehetik ezt a viselkedést, a hatóságok pedig „jó esetben” csöndben félrenéznek ezen tevékenység közben.

Én két gyermekemet veszítettem el ilyen módon és kénytelen voltam „tehetetlenül” végignézni a folyamatot. Azért „tehetetlenül” és nem tehetetlenül, mert valójában a képességeimhez mérten mindent elkövettem, hogy megakadályozzam a tragédiát, de senki sem akadt, aki segítsen, így azután egyszerűen megerőszakoltak (engem is és a gyerekeimet is). Mindezt a „törvénykezés” buzgó asszisztálásával.

Mi kell ahhoz, ha törvényesen és legálisan akarunk erőszakot elkövetni másokon, köztük gyerekeken; ha az igazságszolgáltatástól el akarjuk lopni az „i” betűt?

Először is kell egy darab (!) gátlástalan, minden emberi-, etikai normák birtoklását nélkülöző ügyvéd.
Aztán feltétlenül szükséges egy darab (!) bosszúvágyó, szerény intelligenciával és morális képességekkel rendelkező nő.
És persze hatóság (bíróság, hivatal, stb.) is kell hozzá… (Itt szándékosan nem használok jelzőket..., viszont egy halom dokumentum minősíti a munkájukat.)

Éveken keresztül bizonyítani próbáltam a tényeket, azt amit…, de senki sem volt kíváncsi rá, viszont a nő és az ügyvéd hazugságait nem vizsgálták, alkalmanként „bemondásra” elfogadták.
Semmi sem számított csak a pééééz…, mit kell fizetni, milyen indokokkal lehet több anyagit kisajtolni a másikból. Ez némelyek elég jól csinálják, mert az én fiaim (pluszban) megértek vagy 2 milliót, darabonként (!) a törvénykezés számára. Legalábbis ezzel tudnak „elszámolni”, mert a gyerekeimet nulla emberi értéken vétetett számításba, (ezzel ugyanis nem tudnak elszámolni).

Több mint tíz éve gyűjtöm a bizonyítékokat, bárkinek szívesen átadom, nincsen szégyellni valóm, még ha mások azt is szeretnék és minden hazugságot, rágalmazást fölhasználnak ennek „bizonyítására”.

Ennek a tiltakozásunk, akaratunk ellenére elvégzett élve boncolásnak a sérüléseit egész életünkön át hordozzuk, gyerekeink pedig még tovább is örökítik. DE EZ SENKIT SEM ÉRDEKEL! Néhányunkon kívül…

Csak annyi figyelmet, empátiát és jogot kérek a gyerekeknek, amennyit az állatok számára már kiharcoltak…!

*****

A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzéket.

Felhasznált irodalom: http://apaklub.hu/apaklub/node/16