Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2010. november 26., péntek

Álarc...


Reggelente fölteszem az álarcot,
S megindítom - nevetve - az új harcot.
Ez a harc az élet harca. Állandó.
Tart, amíg az élet is - úgy mulandó.
Arról szól, hogy minden percben élni kell.
S nem mutatni ellenkezést senkivel.
Nevetni, ha sírás felé hajlanál,
Felelni, ha választ agyad nem talál.
Rohanni, ha leroskadni tudnál csak,
Örülni, ha fájdalmad már agyoncsap.
Gratulálni azért, ami nincs neked,
S másé lett - bár feltetted rá életed.
Keresni, mit meg sem akarsz találni,
Megtenni, mit ki nem állhatsz csinálni.
Szeretni az embert, aki elárult,
Sajnálni, ki semmiségtől elájult.
Küzdeni, ha semmi erőd nem maradt,
Virulni, ha főbe lőnéd magadat.
Viccelni, ha őrjöngeni szeretnél,
Társalogni, mikor magányt keresnél.
Végül - este - lekapcsolom villanyom,
Mikor már a kimerültség összenyom.
Álarcomat halkan, szépen lerakom,
S bánatomat kispárnámba zokogom.



Bejegyezte: dátum: