Igen önző voltam, nagy egóval, és büszke, és azt hittem mellettem mindenki kitart, és elfogadnak ilyennek, és közben nem tettem semmit, természetes volt az, hogy szeretnek.
Hiba volt, szemét dolog, pedig nem ilyen vagyok, és nem tudom hol, és mikor, lettem ilyen.
De hiszem,(mert akarom)hogy tudunk mi, boldogok is lenni.
Remélem megértetted amit, próbáltam leírni.
Lehet kissé zavaros, de a gondolataim is azok. Egyszerre írnék le mindent.
Tudod mi a legnagyobb félelmem????
Az, hogy elveszítelek, és azt hiszem ezért is vagyok ilyen gonosz boszorka.
Azt hittem, ha én, vagyok a rossz, a gonosz, akkor nem fog úgy fájni ha egyszer egyedül hagysz.
Közben arra nem gondoltam, ha magamat adom, akkor talán soha történne meg.
Hiszen ha valaki jó, és szeret, és ki is mutatja, akkor miért is akarnák elhagyni???
