. .
. . . . . .
Bár ugyanúgy a karmikus kapcsolatok egy alfaja, a lélektársak mégis különlegesek valamiben: sokkal, de sokkal
jobban illenek egymáshoz számos szinten, mint a csoport többi tagja.
A lélektársi kapcsolatok általában több inkarnációra nyúlnak vissza, és a ezek zömmel pozitív kapcsolatok
voltak. Egy embernek több lélektársa is lehet, és minél öregebb egy lélek, annál több.
Amikor egy lélektárssal találkozol, érdekes érzések törnek rád: hatalmas energia szabadul fel benned, azt
érezheted, hogy kihagy a szívverésed, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész tested, esetleg más, pozitív
fizikai megnyilvánulása lehet. Mindenképpen úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd az illetőt, és hogy bárcsak
örökre vele lehetnél.
Ezt nevezhetnénk a "szerelem első látásra" jelenségének is, ugyanakkor ez nem csak az első alkalommal
jelentkezhet. Az azonnali szerelem mindenképp azt jelzi, hogy találkoztak már valamelyik előző életben, de nem
biztos, hogy lélektárs az illető, sőt. Az első látásra szerelmek sokszor esnek inkább a korábbi karmikus
kategóriákba, és nehéz kapcsolatokat eredményeznek.
Ha a lélektárssal munkatársi, vagy baráti viszonyban vagy, és elkezdtek kommunikálni, gyakran alakul ki egy
olyan kötelék, ami szinte természetes, hogy van, és egy idő után elkezdtek vágyni arra, hogy így maradjon
örökké. Létezik köztetek egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás
érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményetek volt. Néha csak a többedik
találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk,
amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.
A jövő szép, reményteli és boldog a lélektárssal – legalább is a gondolatainkban. Azért érzed azt, hogy
megnyugodtál, amikor kikötsz egy ilyen kapcsolatban, mert számos jövőt éltetek már át együtt előző
életekben, és azok rendre jók és boldogok, vagy legalább is kellemesek voltak. Így az egész kupac nem
tudatos emlékhalmaz is megérkezik a lélektárs személyével együtt, és nagyon jó érzéssel tölt el a jelenléte,
biztonságban és boldognak érzed magad mellette.
. . . . . . . . . . . . . .
Amit te adsz másoknak, azt kapod vissza! Csak az lehet boldog, ki a saját harcát vívja!
Mélyről jöttem,,
- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!
"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.