Irgalmatlan
Kényszerektől mérgezetten
magányoddal vértezetten
magányoddal vértezetten
Hánykódtál, titkot keresve
s irgalmatlanul szeretve
A világnyi árvaságban
tengtél: magadban, - hazádban
Nem volt alku, sem bocsánat
csontig sebzett a bánat
Átok sem védett, se kímélet
Szétzüllött benned az élet
Megbicskázott az akarat
Kerestél titkot: magadat
( Horváth István)
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket,
akkor is vannak.
akkor is vannak.
Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és a kicsi pillanatokat össze söpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos.
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.
Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak.
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.
Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak.
Még ha nincs is a homlokára írva,
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.