Válás..
Manapság nemigen kell válásra buzdítani.
Régen szinte mindig a hűtlenség volt a fő válóok.
Több ezer év óta törvények,vallásos előírások szólnak a válás elfogadható okairól, első helyen említve a hűtlenséget.
Mostanra szabadabb a vásár, és sokkal szélesebb a paletta, ami a válást előidéző okokat illeti.
Az emberek válnak,ha nem megy minden úgy, ahogyan elképzelték, ha nem azt kapják, amire számítottak szerelmi vagy más téren.
Vannak realista és idealista válások.
Realista válásnak nevezem, ha két ember jól megfontoltan, ésszerűen értelmezhető okok miatt úgy dönt, nem együtt folytatja az életét.
Idealistának nevezem azt az elválást, amikor ideélt kergetve , érzelmektől vezérelve hoznak ( vagy hoz az egyik ) döntést, és megtörténik a válás.
Nincs értelmezés és megértés, az indulatoké a terep.
Az előbbi esetekben akár még értelmet is kaphat a válság, és mindketten nyerhetnek valamit.
Az utóbbi válások általában csúnyák és igazságtalanok, s bármelyik felet tönkretehetik.
Csoportosíthatjuk úgy is, hogy vannak szerelem miatti és egyéb okból eredő válások.
Az elsőt mindenki érti, motívum a kihűlt, sosem volt vagy új szerelem.
A második csoportba mindazok tartoznak, amelyeknek semmi köze a szerelemhez: pénz, hatalom, erőszak, egyet nem értés, stb.
Azonban biztos : válni tudni kell. Említettem már néhány példát arra, kinek és miért éri meg válni.
Válni érdemes, ha..
- meg akarunk szabadulni férjünktől / feleségünktől ( bármi áron )
- új életet akarunk kezdeni valaki mással
- ha így akarunk/ tudunk anyagilag kedvezőbb helyzetbe jutni
- egyéb
Az egyebet csak azért biggyesztettem ide, mert biztosan van, ami nekem nem jutott eszembe, de valakinek fog, tehát az kerül ide.
Más okot nemigen tudok felsorolni, amiért érdemes válni.
Inkább azt kellene meggondolni, hogy egyáltalán össze kell - e házasodni!
Ugyanakkor úgy tűnik, a válási kedv igencsak magas, az emberek gondolkodás nélkül beadják vagy " kivárják " hogy a másik " beadja" a válópert ( mert az pénzbe kerül ám )
Aztán jöhet, aminek jönnie kell.
Harc, bizonyítás, osztozkodás.
Még a legintelligensebb emberek is gyakran kifordulnak önmagukból válás esetén.
A közös megegyezés és a csendes papírozás a legritkább, általában két felbőszült, a múltból csak negatívumokra, bántásokra emlékező vadállat harcol egymással a bíróság arénájában.
Fenyegetőzés, vádaskodás, amihez a tuti tippeket, csak mert " ez talán meggyőzi a bírót" , a nem kevés pénzért együttműködő ügyvédek pontosan azért élnek ebből jól, mert az ilyen ügyfelek egyáltalán léteznek és eltartják őket, úgyhogy nincs ezzel semmi baj.
A válási procedúra igazi vesztesei azonban az ártatlan résztvevők ( gyerekek, szülők, esetleg a háziállatok ) akiket felhasználnak a meccsben, lelkileg tönkretéve őket.
Leggusztustalanabb a gyerekekért folytatott harc.
Gyakran látom, hogy nem a gyermekek felügyeleti jogának vagy nevelésének, közelségének megszerzése a cél, hanem a másik szülő bosszantása vagy ellehetetlenítése a gyermek ( ek ) felhasználásával.
Te jó ég! És ezt magukat értelmesnek gondol emberek is megteszik !!
A munkám során sajnos gyakran voltam szenvedője is egy - egy betegem válóperének, amikor az elmebéli sajátosságok és a problémák jelentették volna a gyermek nevelésére való alkalmatlanságot, és erről nekem kellett volna " papírt" kiállítanom.
Ilyenkor azt szoktam kérdezni, hogy miről kellene igazolást írnom:
arról, hogy a szülő nem normális, mert kezelem, vagy arról, hogy normális.
Egyik sem igaz. A válásig ugyanis " normális " volt, alkalmas a gyereknevelésre, a válás után viszont nem?
Ezen az alapon minden pszichiátriai kezelés alatt álló szülőtől el kellene venni a gyermekét., ami igen nagy gond lenne, mert nincsen annyi árvaház és befogadó szülő ebben az országban.
Arról már nem is beszélek, amikor az egész családot, gyerekeket, férjet, feleséget, nagymamát, nagypapát és állatpszichológus segítségével a kutyát, macskát, papagájt is megvizsgáltatják, mennyire alkalmas a gyermekek nevelésére.
Kérdem én: mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nem válnak, csak naponta gyilkolják egymást szóval vagy lelki bántalmazás útján?
És mi van a gyermekét molesztáló szülővel, nagyszülővel, akinek naponta van ehhez joga, hiszen a család együtt él?
A jelenlegi jogi gyakorlat elég szerencsétlen, bár az utóbbi években van némi elmozdulás, és a gyerekek szava is számít,.
Ugyanakkor nem csak evvel van probléma.
A gyermekeket lelkileg nagyon megviseli, ha a szülő velük vagy a velük való bánásmód által üzenget a másiknak, és próbálja azt pszichológiailag meggyengíteni.
A becsület kölcsönös megtépázása, az apai vagy anyai szerepre való alkalmatlanság bizonyítása, a bűntudatkeltés gyakori eszközök ebben a helyzetben.
A gyerekek sokszor azt sem tudják, hogy mi volt eddig igaz, és mit hihetnek el ezután.
Bizalmuk mindkét szülőben meginog, és gyakran csak szakember tudja helyrehozni a sérüléseket.
Az ilyen játékot játszó szülők gyakran nem is sejtik, mennyit veszítettek.
És persze a gyermek vesztesége a legnagyobb: el kell engednie az illúziót a tökéletes világról és a tökéletes szülőkről, és kicsit el kell engedni a gyermekkorát is.
Minden más alapra helyeződik, már semmi sem az, aminek eddig hitte.
Komoly tapasztalás ez, hirtelen kell nagyot ugrania a fejlődés grádicsán.
Ha nem esik le, még tovább haladhat, de van, aki kitöri a lábát, ne adj isten a nyakát, és örökre sérült marad.
Mikor múlik el a gyerekkor?
S mikor az ifjúság?
S az élet!
Észre se venni.
Kétszer
leshettem meg a pillanatot,
amikor a szirom elhagyja helyét s a földre
perdül.
S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.
( RadnÓti : Ikrek hava - NApló a gyerekkorról )
Nos,a válásról ennyi elég!
Izgalmasabb kérdés hogy mi történik ilyenkor a szeretővel !
Belső Nóra pszichiáter könyvéből gondolatok...Szeretői kapcsolatok..
