Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2015. április 15., szerda

Eltérő nézőpontok!




Kedves Susan,

Tudom, hogy a bíró azt mondta, hogy ne találkozzunk a "lehülés" ideje
alatt, de nem tudok tovább várni. 
Aznap amikor elmentél megesküdtem, hogy soha többé nem beszélek veled.
 De ezt csak a sérült kisfiú mondatta velem.
Mégis, nem én akartalak először megkeresni.
Azt képzeltem, hogy majd te csúszol mászol előttem, hogy fogadjalak vissza.
A büszkeségem akarta ezt.
Most már látom, hogy ez sokba került. Elegem van abból, hogy úgy
teszek mintha nem hiányoznál és nem érdekelne milyen szarul vagyok.
Nem számít ki teszi meg az első lépést. Itt az idő, hogy a szíveink beszéljenek helyettünk.
Az én szívem ezt mondja...
"Nincs még egy olyan nő mint te, Susan."
Minden nőben akit meglátok téged kereslek, a szemeidet, a melleidet.
De ők nem te.
 Még csak nem is közelítenek.
Két héttel ezelőtt találkoztam ezzel a kis csajjal az Ithaca Bar-ban.
Hazavittem magamhoz.
 Nem azért mondom el, hogy megbántsalak, csak
szeretném érzékeltetni, elszántságomat. Fiatal volt, úgy kb. 19 éves.
Tökéletes teste volt, amit csak a fiatalság és a sok év jégkorcsolyázás adhat. 
Tényleg tökéletes. Feszes cicik, amiket még nem
láttál, és olyan segg, hogy összeszaladt a nyál a számban.
 Minden férfi álma, nem igaz? 
De ahogy ott ültem a kanapén miközben a csaj rajtam furulyázott, azt gondoltam,
 milyen dolgok lettek a legfontosabbak az életünkben.
 Olyan felszínes az egész.
Mire jó egy abszolút tökéletes test?
Jobban dugott tőle az ágyban? 
Hát ebben az esetben, igen.
De amit ezzel mondani akarok, hogy jobb ember lett tőle? 
Jobb szíve van mint az én kevésbé vonzó Susan-omnak?
Kétlem. 
Erre még sohasem gondoltam ezelőtt. 
Tálán kezd benőni a fejem lágya.
Később, miután vagy 5x beleélveztem, az jutott eszembe:
"Miért érzem én magam olyan kiszáradtnak és üresnek?" 
Ez nem lehetett a hibátlan technikája vagy az eszméletlen nedves *****ja, a szüntelen
szexvágya vagy bármi más. Valami hiányzott. 
Mi a fene lehet az?
Amikor hirtelen beugrott.
Nem volt a régi, mert nem voltál ott Susan! Hogy nézd.
 Érted mit akarok ezzel mondani? 
Semmi sem a régi nélküled.
 Susan megőrülök nélküled!!!
Minden amit teszek rád emlékeztet.
 Emlékszel Carol-ra, az Upper Side-i egy gyerekes anyára, akivel tavaly találkoztunk? 
Múlt héten átugrott, és hozott egy nagy tepsi lazagne-t.
Azt mondta, hogy nő nélkül nem vagyok jól tartva mostanában. 
Nem igazán értettem, de nem is fontos ez most.
 Szóval, megittunk egy pár üveg bort, és hipp-hopp, ott dugtam a régi hálószobánkban. 
Igazi ****tarisznya volt. 
Minden megadott amire vágytam, tudod, mint egy
igazi nő, aki nem parázik a súlya vagy a karrierje miatt, vagy hogy hallanak-e a gyerekek valamit. 
Aztán hirtelen kiszúrta a dönthető tükrök a nagyid régi sminkes asztalán. 
Letette a földre, fölé álltunk,és úgy néztük, ahogy döngetem.

Nagyon izgató volt, de egyben
elszomorított is, mert eszembe jutott, hogy "Susan miért nem tette
soha le a tükröt a földre? 
Már vagy 14 éve megvan az a régi tükör, de még egyszer sem használtuk erre."
Szombaton, a kis húgod ugrott be a bírósági végzés másolatával.
 Vicky még olyan gyerek meg minden, de már most is jó fej, és igazi barátként
viselkedett ebben a nehéz, fájdalmas időben. 
Sok jó tanáccsal ellátott veled, és úgy általában a nőkkel kapcsolatban. 
Szeretne minket újra összehozni! Susan, tényleg! 
Ott iszogattunk a fürdőkádban, és jobb időkről beszélgettünk. 
Itt van ez a tinédzser lány, akinek ugyanaz a
DNS-e mint a tiéd, és csak arra tudtam gondolni, mennyire olyan, mint te voltál 18 évesen.
 Majdnem elsírtam magam. 
Aztán egyszer csak kiderül, hogy Vicky igazán szereti a análszex-et. 
Eszembe jutott mennyiszer próbáltalak rávenni, hogy próbáljuk ki, és hogy mennyire olaj
volt ez a tűzre kettőnk között.
De látod még akkor is, amikor éppen a kis húgod popsijába dugom a
******, csakis rád gondolok! 
Így igaz, Susan! 
A szívedben érzed, tudom!
Nem gondolod, hogy újra kezdhetnénk? 
Töröljünk el minden rosszat, és kezdjünk tiszta lappal. Szerintem menne.
Ha ugyanígy érzel, kérlek, kérlek, kérlek tudasd velem.
Ha meg nem, akkor elmondanád hova tetted a TV távirányítót?

John