Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2012. június 22., péntek

bad feeling....


Varázslatos, feeling..



Most, hogy egymásra találtak, két bolond ember, egy bolond világban, talán barátságosabbá tehetik ezt a világot egymás számára. És talán azt is megtanulják, hogyan éljenek egymás mellett egy olyan világban, amely csak úgy bűzlik a valóságtól.



Nem hiszem, hogy valaha értett volna engem ennyire valaki. 
Vagy téged. 
Hogy legszívesebben átöleltél volna, minden alkalommal, mikor szándékosan kitaláltam, mire gondolsz. 
Fél hét óta ismerlek. De már előtte is szerettelek.




Egy rózsaszín kék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsúterhes hosszú zokogás;
s majd jön egy angyal, a kaput kinyitja,
s a párás tükröt, elhalt lobogást
hű kézzel és ragyogva megújítja.
 "Tudod, az emberek nem bírják elviselni az egyéniségeket. 
Ha elég erős vagy, fényed képes megvilágítani másokat, esélyt adva, hogy ők is megtalálják önnön egyéniségüket. 
De nem bírják sokáig elviselni, ha kilógsz a sorból: ha kibontod szárnyaid, erőnek erejével tartanak a földön. A legtöbb feléd forduló embert nem Te érdekled. 
Őket csak az érdekli, hogy ne légy több náluk, ne vállald önmagad, ne élj önnön lényed szerint... mert akkor nekik is szembe kell nézniük önmagukkal.
 De Te csak légy önmagad!"