Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve
sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit
teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
Érzések melyeket csak mindaddig tudhatunk magunkénak amíg bele nem
nézünk annak szemébe aki iránt tápláljuk azokat.
Bármilyen érzések is
ezek, jók vagy rosszak, kedvesek vagy gonoszak.
Az ember tekintete /szeme/
olyan akár egy tükör, s ez a tükör megmutatja mi rejlik legbelül.
Fegyver is lehetne.. pont emiatt,elárulhat bennünket vagy épp megvédhet.
Szerintem a legszebb dolog, hogyha látod valaki szemében magadat látod, ahogy megcsillan benne a fény, ahogy felnéz Rád és becsül, ahogy kimutatja, hogy szeret.
Ezekért a dolgokért érdemes élni, ezek a pillanatok belőlünk vannak, hogy megértsd, milyen az ha nem egy utolsó embernek néznek.
Csak érezned kéne, hogy hány ember tenné érted tűzbe a kezét....
Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse..
“Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)
