Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2013. január 3., csütörtök

A kismókus fél diója.............




A kismókus fél diója - Grandpierre Károly festményével illusztrálva - Video Dailymotion





Terápiás megoldás: szemléletmód-váltás

A kutatók vizsgálódásuk során az utóbbi évtized összes olyan tanulmányát és azoknak adatait felhasználták, amelyek az egyedülléttel és magányossággal foglalkoztak. 
Egy úgynevezett meta-elemzés során az összes kutatás módszerét és eredményeit összevetették, hogy megállapíthassák, melyek számítanak a leghatásosabb stratégiának a kínzó egyedülléttel szemben. 
 Második lépésben Cacioppo és munkatársai összefoglalták azon 20 tanulmány megállapításait, amelyek a legkövetkezetesebb módszert alkalmazták.
A kutatók a magányosság kezelésére alkalmas kezelési lehetőségeket négy kategóriába osztották be: az egyikbe azok tartoztak, amelyek abban látták a megoldás lehetőségét, hogy az érintetteknek több támogatást kell nyújtani közvetlen környezetük részéről.
 Más értekezések a magányosok kapcsolatteremtő és-fenntartó képességeit fejlesztették volna, vagy minden eszközzel támogatnák az érintetteket abban, hogy másokkal kapcsolatot létesítsenek.
Olyan lehetőségek is felmerültek, amelyek annak szükségességét hangsúlyozták, hogy a magányosoknak mindenekelőtt az önmagukról és másokról való gondolkodásmódot kellene megváltoztatniuk.
Cacioppo csapata arra a megállapításra jutott, hogy bizonyos mértékig az összes kezelési javaslat tartalmaz megfontolandó elemeket, amelyekkel bizonyos mértékű siker is elérhető lenne. Ám az utolsó lehetőség, a gondolkodásmódra való hatás kecsegtet jelentősebb eredménnyel, a megfigyelések során e megoldás bizonyult a leghatékonyabbnak.


 
A kényszerképzetek leküzdése is sikert hozhat
„A magányosság legjobb megoldása a jelek szerint nem abban keresendő, hogy az érintetteket minél több más emberrel kell kapcsolatba hozni, vagy kapcsolatteremtő képességeiket fejleszteni. Sokkal inkább azzal oldható meg a probléma és a vele együtt járó egészségi problémák is, ha azt változtatjuk meg, ahogy a magányos emberek másokat észlelnek, ahogy magukról vélekednek, s ahogy embertársaikkal viselkednek” – mondja Cacioppo.
Különösen eredményesnek bizonyultak a magányosság kognitív viselkedést befolyásoló terápiás kezelési módjai, amelyeket sok esetben depresszió vagy más pszichés probléma esetén is sikerrel alkalmaznak. A kezelés résztvevői ekkor megtanulják annak módját is, hogyan befolyásolják és változtassák pozitív irányba saját magukkal kapcsolatos gondolataikat, s leküzdjék azokat a kényszerképzeteiket is, amelyek szerint a külvilág negatív véleménnyel van róluk.
„A magányosság az emberek egyre nagyobb hányadát érinti, s az ezzel járó egészségi következmények egyre súlyosabbak, nagyjából a dohányzáséhoz és a túlsúlyosságéhoz mérhető. A magukat tartósan egyedül érzők szemléletváltása és gondolkodásmódjának pozitív irányba fordítása ennél fogva egyre sürgetőbbé válik”