Hamvas Béla: A zöld filozófiája
Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság.
A boldogság sohasem közös..
Mindenki a maga számára boldog,
ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár
együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A
magányos ember nem tudja, mit jelent
szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem
akar együtt élni.
Életének értéke a boldogság.
Persze a világ nem csak ezt a két
szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság
mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a
Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele
van nagy szavakkal, ahogy tele van
lelkekkel, és minden léleknek megvan a
maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben
él, abban az örömben és gyönyörűségben,
amely a legelső, s amely mélyebb,
mint a szeretet, mélyebb, mint a
szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a
szépség, a hatalom, mélyebb, mint a
béke - olyan mélyen van, hogy oda
könny nem ér le soha: a Boldogság ez,
amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX.
szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-
ódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az
ember arra gondol, hogy miképpen
rohannak ma a tőzsdére, színházba,
könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen
csöpp örömért. Elég, ha az ember el-
gondolja, hogy miképpen házasodnak,
szerelmesek, barátkoznak, harcolnak,
játszanak egy percnyi boldogságért. A
modern ember törekvése: öröm és boldogság.
Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság.
A boldogság sohasem közös..
Mindenki a maga számára boldog,
ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár
együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A
magányos ember nem tudja, mit jelent
szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem
akar együtt élni.
Életének értéke a boldogság.
Persze a világ nem csak ezt a két
szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság
mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a
Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele
van nagy szavakkal, ahogy tele van
lelkekkel, és minden léleknek megvan a
maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben
él, abban az örömben és gyönyörűségben,
amely a legelső, s amely mélyebb,
mint a szeretet, mélyebb, mint a
szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a
szépség, a hatalom, mélyebb, mint a
béke - olyan mélyen van, hogy oda
könny nem ér le soha: a Boldogság ez,
amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX.
szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-
ódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az
ember arra gondol, hogy miképpen
rohannak ma a tőzsdére, színházba,
könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen
csöpp örömért. Elég, ha az ember el-
gondolja, hogy miképpen házasodnak,
szerelmesek, barátkoznak, harcolnak,
játszanak egy percnyi boldogságért. A
modern ember törekvése: öröm és boldogság.
.
.
.
Mit akarok tőled?
Semmit.
Semmit nem akarok tőled.
Hanem neked akarok.
Nem tőled, hanem neked.
Mégpedig adni.
Mindent. Mindent, amit őrizgetek magamban.
Őrizgetem egy érkező pillanatra, egy napra, egy életre.
Őrizgetem annak, aki egy pillanat, egy nap, egy élet. Aki minden.
És ha te vagy az, ha neked adhatom, ha elfogadod, akkor már nem csak "neked" van, hanem "tőled" is. Mert akkor már kapok is. Tőled.
Csitáry-Hock Tamás
Mit akarok tőled?
Semmit.
Semmit nem akarok tőled.
Hanem neked akarok.
Nem tőled, hanem neked.
Mégpedig adni.
Mindent. Mindent, amit őrizgetek magamban.
Őrizgetem egy érkező pillanatra, egy napra, egy életre.
Őrizgetem annak, aki egy pillanat, egy nap, egy élet. Aki minden.
És ha te vagy az, ha neked adhatom, ha elfogadod, akkor már nem csak "neked" van, hanem "tőled" is. Mert akkor már kapok is. Tőled.
Csitáry-Hock Tamás
