“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem
érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy
könyvet.
Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a
megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak
éppen hiányzik valami. …
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn
fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha
belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a
világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad,
mit mondjál neki?… És mégis várod.”
(Márai Sándor: Az igazi)
(Márai Sándor: Az igazi)
“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy
áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket,
szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában,
még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni,
mint ahogyan mi megéltük.
Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a
puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar
behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint
a hazugság.
” (Gustave Thibon: Jákob lajtorjája
-
“Egyik fő gondunk, hogy nagyon kevés embernek van saját élete.
Mindenünket másodkézből kapjuk, még az érzelmeinket is.
Sok esetben
másodkézből szerzett információ alapján létezünk.
Elfogadjuk bizalommal,
amit az orvos, a tudós, a termelő mond. Ez nekem nem tetszik.
Mégis el
kell fogadnom, mert tudják azt, amiben én tudatlan vagyok.
Ha más
szavait hiszem el vesém állapotáról, a koleszterin hatásáról vagy a
csirkenevelésről, az még csak hagyján. Ám az élet célja, értelme vagy a
halál esetében nem elégszem meg más véleményével.
Használt hittel nem
hihetek másodkézből kapott Istenben.
Ha valóban élni akarok, saját,
személyes információra van szükségem.
” (Alan Jones)
