Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni.
A karma nem büntetés, hanem tanítás, megtanít, milyen a másiknak lenni, mit érez, hol fáj neki. , Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem kérdezel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy "vele" és "együtt" és "közösen". Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit én benne okozok."
/Müller Péter/
Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.
