(Magyar szöveg bekapcsolható)
"Akit sokszor bántottak igazságtalanul,
csak az tud szívfacsaróan nyugodt és bölcs lenni.
Aki a szívében hordja a végtelen szomorúságot,
az már nem hisz az emberi jóságban.
Aki már nem akarja, hogy szeressék,
mert megtanulta, hogy a szeretetet el lehet veszíteni.
Aki már nem akarja, hogy törődjenek vele, mert megtanulta, hogy a törődésnek ára van.
Aki azt tanulta meg, hogy az emberek között csak érdekkapcsolatok léteznek.
Aki úgy érzi, hogy sosem állt
mellette senki védelmező tigrisként…
Aki sokat szenvedett a szeretetlenség érzésétől, és már azt is elfelejtette, milyen érzés vágyódni a szeretetre, talán észre sem veszi, amikor elsétál a szeretve lenni lehetősége mellett."
Olvasnék tán arcodról,
mint egy régi könyvből.
Úgy szól, mint az évgyűrűk
minden percedről.
Nézz most fel, nézz csak szét!
Merj álmodni szépről.
Képzelj el minden jót
(egy) vágyott életről.
Hittel telt szívünkből
minden érintés...
Némán is elmondott szó,
könnycseppet hűsítő hó;
jégtáblán nyíló virág --
fényből szőtt szép, új világ.
Hegyről völgybe - s újból fel,
hordod titkok súlyát.
Dobd el mindet, fújja szél!
Nem kell több, csak lásd:
Vágyunk, mint tündöklő
égen úszó felhő
bánat-tört lelkünkben
tisztán lélegző.
(és) Hittel telt szívünkből
minden érintés...
Némán is elmondott szó,
könnycseppet hűsítő hó;
jégtáblán nyíló virág --
fényből szőtt szép, új világ.
