Csepp a tengerben, Kit Földre ejt egy kósza csillag.

A tánc, valami csoda! … senki nem tud bárkivel, még az sem, aki egyébként tud táncolni. És az, aki nem tud, az is tud bizonyos emberekkel, hiszen a tánc az valami fura dolog… olyan, mint a szerelem! Ha valami megérint és szerelemre gyújt szabadok leszünk! Eltűnnek a korlátok, a gátlások és nem lesz semmi, csak mi hárman. Én, ő és a szerelmünk és szárnyalunk szabadon. A tánc előjátéka a szerelemnek. Kevesekkel lehet ÚGY táncolni. De akivel igen, az maga a szabadság, amikor testünkből kiszáll a lélek és az ő lelkével táncol, majd vissza a testbe, hogy a lélek a testet cseléddé téve azon uralkodva a szárnyaló szerelmes lélek szolgájává váljon. A tánc remekül csekkolja a partnert, hogy tényleg ő e az igaz szerelem. Ő e az, akivel repülni lehet az égig, aki éppen oly mértékben tudja testét a lélek vágyának szolgájává tenni és a szerelem rabigájáéba hajtani. A tánc a legjobb vizsga, hogy két ember össze illik e. Más kérdés, hogy e csodát értékelik, megélik, vagy elfecsérlik a táncosok…