Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2012. április 5., csütörtök

my sins........

Az univerzum talán nem mindig játszik tisztességesen, de legalább pokoli jó a humora.




Ha párkapcsolatokról van szó, senkire se vessünk mindjárt követ vagy dinnyét, mert az ember sohasem tudhatja. Vannak, akik révbe érnek, vannak, akik kiegyeznek azzal, ami van, és vannak, akik addig keresnek, míg rá nem találnak a pillangókra.



"Ha én tündér lehetnék, amit szeretnék, meg is tehetnék
Piros dinnyében laknék, jobb lakást hol kaphatnék
Kis késsel benne ülnék, egész nap szeletelnék
Örökké enném-innám és soha meg nem unnám,,




A szerelmi kapcsolatokban finom vonal húzódik a gyönyör, és a gyötrelem, között. 
Igazság szerint közkedvelt hiedelem, hogy a gyötrelem nélküli kapcsolat értelmetlen. 
Egyeseknek a fájdalom növekedést is jelent. 
De honnan tudjuk, hogy hol végződik a növekvő fájdalom és hol megy át gyötrő fájdalomba? 
Mazochisták vagy optimisták vagyunk, ha továbbmegyünk ezen a vékony vonalon? 
És ha már kapcsolatról van szó: honnan tudjuk, hogy mikor elég az elég?
Bejegyezte: dátum: