A saját belső ritmusod.
Rendkívül fontos, hogy megtaláld, őrizd,
és senkinek és semminek ne engedd,
hogy megpróbálja lelassítani vagy felgyorsítani.
A megelégedettség érzése a befejezett dolgokból származik, befejezetlen ügyeid pedig szétszórják az energiád. Törekedj lezárni mindent amit elkezdtél, és ez még inkább vonatkozik minden lezáratlan kommunikációra, érzésre, fájdalomra, legyen az két perces vagy tízezer éves.
-Hahó Ész...menjél aludni!
-De miért is, Szív?
-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!
-Talán szerelem?
A Szív elmosolyodik,és elkuncogja magát. Majd nemet int.
-Akkor?..kérdezi az Ész.
-Akkor, akkor!.. Gondolod,hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?
-Miért? Nem így van..csodálkozott az Ész.
-Bizony nem...hisz tudod vannak pillanatok,amikor minden ragyog, tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.
-Mesélj!-kíváncsiskodott az Ész.
-Meséljek?..Látod ezt még nem tapasztaltad.Ó, hogyan is tehetted volna. Hiszen Te az Ész vagy-huncutkodott a Szív.
-Figyelj jól! Ezt a pillanatot-ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, napokig, évekig-adhatja bármi: Egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam, egyszóval...ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.
Az Ész hallgatott, majd megszólalt:
-Akkor ebből is kimaradok?
A Szív elmosolyodott, és így szólt:
-Igen kimaradsz,hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!"
-De miért is, Szív?
-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!
-Talán szerelem?
A Szív elmosolyodik,és elkuncogja magát. Majd nemet int.
-Akkor?..kérdezi az Ész.
-Akkor, akkor!.. Gondolod,hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?
-Miért? Nem így van..csodálkozott az Ész.
-Bizony nem...hisz tudod vannak pillanatok,amikor minden ragyog, tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.
-Mesélj!-kíváncsiskodott az Ész.
-Meséljek?..Látod ezt még nem tapasztaltad.Ó, hogyan is tehetted volna. Hiszen Te az Ész vagy-huncutkodott a Szív.
-Figyelj jól! Ezt a pillanatot-ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, napokig, évekig-adhatja bármi: Egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam, egyszóval...ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.
Az Ész hallgatott, majd megszólalt:
-Akkor ebből is kimaradok?
A Szív elmosolyodott, és így szólt:
-Igen kimaradsz,hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!"
Vallom, hogy a magaddal szembeni egyik legfontosabb és legfelemelőbb kötelességed megtalálni azt a kifejezési formát, melyben kiteljesedhetsz!
