"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele." - . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
2012. május 3., csütörtök
dreamworld
Akit egyszer ennyire szeretett valaki
- aki talán már rég nem él,
- azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi.
Joanne Kathleen Rowling
Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett.
Lev Tolsztoj
Az a másodperc,
amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi
nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület.
Teli félelemmel és
szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk.
Mi azt hisszük, hogy
az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a
pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt,
a "senkihez sincs közöm" életérzése.
És a szerelemről véljük, hogy
káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy
"Te el vagy varázsolva, öregem!
Te megőrültél!"
- miközben egy
tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni,
mert mindig ide vágytam!
Itt akarok élni, örökké!"
Amikor szeretjük
egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az,
amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor
föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért
élni.
(Müller Péter)
Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel, és mit mondanál neki? Na, és mire vársz még?
