Mondd el, a hűséged mennyit ér!
Életet adnál az életért,
Mindenért vagy a semmiért,
Szavak nélküli esküért?
Mennyit adsz a szerelemért,
A becsületért, a hűségért,
Lelkedből fakadó forrásért?
Nincs miről, kinek meséljek.
Titkom magamban őrzöm
S érzem a lelkembe mélyed.
Hiány járja át egész testem.
Keresem, keresném, ha tehetném
Tudom, nyugtom már sosem lelem.
Szívemben a Kincsem meglelem.
Melenget, őriz, s nem enged
Hogy is engedhetne, hogy is felejthetne
Hiszen a legdrágább Kincs, mely rám talált.
Kopogtatott s én beengedtem.
Azóta az enyém, szívemhez szól,
A szívemben él Beszélnék hozzá, de csak néma vagyok.
A némaság az, mi most átkarol. Bánat nyomaszt,
Érzem, olyan vagyok, mint egy törött virág.
Mely nem kapja táplálékát, Csak hervad, s fonnyad
Egyre csak élettelenné váll.
Vágyom a hangra, vágyom a szóra,
Vágyom a kedves mosolyra.
Ó, bárcsak újra lehetne, Ó, bárcsak az enyém lehetne.
Az érzés, fogva tart Oly kedves s hangtalan.
Az enyém, csak az enyém,
De mégis sajnos parttalan. Jön egy hullám.
Elsodor. Kezdetben harcoltam ellene.
Ma már nem küzdök vele.
Hagyom, vigyen, hozzon Amerre csak akar.
S várom, csillapodjon ereje
Mert tudom, örökké nem küzdhet ellenem.
Felvidul még a nap, mosoly ül az arcomra.
Mert legbelül ismerem a nagy titkot,
Kit, ha visszavárnak, az visszajön
Ez egy örök szabály, mely felrúghatatlan.
Én várok, nem felejtek
Őrzök minden emléket.
Jó volt, jó lesz
Mondom optimistán S hiszek benne, így lesz
Ugye eljössz, ha hívlak Ha érzed, túl csendben vagyok
Eljössz simogató szóval.
S Te eleveníted fel az emlékeket.
Mikor a lelkem nem nevet
Te leszel, ki biztat engemet.
Te adsz majd újra erőt S elűzöd a gondokkal teli felhőt.
Tudod ez az én szerelmem önző egy szerelem, mint a gyermek boldogsága,
olyan gyermeké, aki örül a csodás világnak, azt se tudja, miért örül, talán csak, hogy van mit szeretnie, örömében kacagva tapsikol, a világ bánatát észre sem veszi,
ha egy pillanatra mégis meglátja, nem érti, nem akarja érteni, sietve fut tovább, szeretné,
ha a világ vele örülne, örülne annak, hogy ő mennyire szereti, örömében,
a világért való örömében nem látja meg a sok fájdalmat, hiszi,
a világ a boldogság szigete, nem veszi észre, hogy az öröme másnak bánata,
ki csak a fájdalmat ismeri, nem érti, minek tud örülni, ki érti,
hogyan lehet annak örülni, ami nincs, amit más nem lát, gyerek öröm, gyerek boldogság, tárgya az egész világ, egyszer minden gyerek felnő, minden haszontalan öröm a gyerekkorral messze száll,
egyszer ennek az érzésnek is fel kell nőnie, számot kell vetnie, mi végre van a világon,
van-e értelme, hogy született, hoz hasznot, vagy csak bánatot okoz Neked,
nem szabad csak úgy szeretni, ha nem tud örömet, csak fájdalmat okozni,
véget kell neki vetni, önző módon, értelmetlenül,
csak a szeretetért, nem szabad szeretni.
