Népszerű cikk 1981-ből.

Shirley Kemp – A Holnap sem
Fordította: Kálvin Krisztina 

Az emberek szerte a világon kétségbeesetten küzdenek tudásért, útmutatásért, reményért a gyermekeik jövőjét illetően ebben az egyre inkább lealjasodó, drogokkal, erőszakkal és gyilkosságokkal teli világban.  

A végítélet prófétái fizikai borzalmakról és megsemmisülésről prédikálnak. Olyan ez, mint egy óriási örvény, egy nagy, szívó spirál, ami mindig csak lefelé sodor, sötétségbe és kétségbeesésbe. Felnézünk, látjuk a fényt a magasban és minden erőnkkel arrafelé mászunk, kapaszkodunk, hogy kijussunk a kétségbeesésből, ami egyre jobban körülvesz bennünket. Az igazság néha olyan egyszerű, hogy elnézünk mellette, figyelmen kívül hagyjuk és megpróbálunk valami sokkal összetettebb választ találni, holott az igazság, ami az örvényből a jövőbe vezető útlevelünk – mindig ott van az orrunk előtt.

Minden egy kis atommal és egy csoport körülötte keringő elektronnal kezdődik. Paul Adrian Maurice Dirac angol fizikus azt mondta, hogy minden részecskének megvan a maga antirészecskéje. 1932-ben Carl David Anderson fel is fedezte az anti-elektront és elnevezte pozitronnak. 1956-ban felfedezték az anti-protont és az anti-neutront is.

Amikor egy antirészecske kialakul és “életre kel” a közönséges részecskék világában, csak idő kérdése, hogy találkozzon, és a másodperc tört része alatt ütközzön egy elektronnal. 

Ekkor a töltések kiegyenlítik egymást és a pár teljes tömege FOTON formájában energiává alakul. Ez a jelenség egy példátlanul hatékony, új energiaforrást kínál. A Fotonok pedig amúgy is nemsokára életünk részeivé válnak.

1961-ben műholdra szerelt eszközökkel felfedeztek a világűrben egy FOTON SÁVOT. Ezért most tegyünk egy kis utazást ennek helyére, a becslések szerint tőlünk 400 fényévnyire található Pleiádok-hoz, Fiastyúkhoz, vagy Hét Nővérhez. Ez a csillagcsoport sok kultúra mitológiájának az alapja: a görög mitológiának, az ausztrál Álomkornak és a kínai mitológiának is.

Emlékezzünk csak pár csillagászra:

José Comas Sola egy külön tanulmányt írt a Pleiádokról és úgy találta, hogy egy olyan rendszert alkotnak, amelynek a mi napunk is része néhány más nappal együtt, melyeknek nyilvánvalóan szintén megvan a saját bolygórendszerük.

Friedrich Wilhelm Bessel megmutatta, hogy e csoport tagjai évszázadonként 5,5 ívmásodpercet mozdulnak el ugyanabba az irányba.

Isaac Asimov a következőket mondta: “Feltételezhetjük, hogy a csillagcsoportosulás tagjai ugyanazon kronológiai korból származnak.”

Edmund Halley miközben a csillagok helyzetét tanulmányozta, észrevette, hogy legalább három közülük nem azon a helyen van, ahol az ókori görögök feljegyezték. A különbség számottevősége kizárta, hogy bármelyikük is tévedett volna. Halley számára világossá vált, hogy ezek a csillagok egy rendszeren belül mozognak.

Paul Otto Hesse szintén készített tanulmányt a rendszerről, amelynek a mi napunk is tagja, és felfedezett a napok pályájára merőlegesen egy FOTON ÖVET, vagy MANASZIKUS GYŰRŰT, egy olyan jelenséget, amit a tudósoknak azóta sem sikerült laboratóriumi körülmények között előállítani.

A mi napunknak 24 000 évbe telik, hogy ebben a rendszerben bejárja a pályáját és – mint az ábrán látszik – ez több szakaszra tagolódik. 10 000 év sötétségre, amit mi is ismerünk – ez van most: nappalok, éjszakák váltakozása. Utána 2 000 év teljes világosság következik, majd ismét 10 000 év sötétség és újabb 2 000 év világosság.

Most mi éppen e foton öv felé tartunk!

A belépés elkerülhetetlen…valamikor az ezredvég és napjaink között. Megtettünk egy teljes kört és most visszaérkeztünk az elejére. Mindez részletesen meg van írva a Bibliában, az összes mitológiai tárgyú könyvben, Nostradamus jóslataiban és a modern tudósok írásaiban egyaránt.

Kövessük néhány tudósunk gondolatát:

Ha a Föld lép be elsőnek a FOTON ÖVBE, az ég olyan lesz, mintha égne, ám biztosak lehetünk benne, hogy ez hideg fény lesz, nem jár majd hőleadással. Ha a Nap lép be előbb, azonnal elsötétül minden és – számításba véve az űrbeli keringési sebességünket – ez 110 órán keresztül így is marad. A FOTON ÖV és a napsugárzás kölcsönhatása olyanná teszi majd az eget, mintha hullócsillagok ezrei szelnék át. Ahogy a Föld belép ebbe a sugárzási övbe, minden atom megváltozik, a dolgok ragyogni kezdenek, és FOLYAMATOS VILÁGOSSÁG LESZ. Nem lesz sötét sem a legmélyebb barlangban, sem az emberi testben.

Nézzünk csak bele gyorsan a Bibliába:

“És az ég csillagai a földre hullának… és az ég eltakarodék.”

Számítani kell rá, hogy a Föld forgási sebessége kissé lecsökken. A kisebb mértékű napsugárzás miatt a hőmérséklet alacsonyabb lesz, aminek következtében a sarki jégsapkák lassan lehúzódnak a 40. szélességi fok környékére mindkét félgömbön.

Emlékezzünk csak, hogy a történelemkönyveink legalább öt JÉGKORSZAKOT jegyeznek, melyek mind kb. 2000 évig tartottak.

Meg kell jegyeznem, hogy a világ kommunikációs központjai, a rögzített röppályájú műholdak, az amerikai bázisok és kísérleti telephelyek a “biztonságos zónán” belül találhatók. Vajon szándékosan, vagy véletlenül?

No és mi a helyzet velünk?

3 féle embertípus létezik a kozmoszban:

Testi, (mint mi: szilárd, emberi.)
Atmoszférikus, (Bizonyos szintig ez is szilárd, ám a molekuláris szerkezete különböző.)
Éteri, (Aminek pedig egyáltalán nincs tömege.)

Mikor belépünk a Foton Övbe, a normális, egészséges ember egy kis bizsergést fog érezni, olyasmit,  mint mikor véletlenül egy villanykörte foglalatába nyúlunk. Ezzel megtörténik az átalakulás. A Testi ember Atmoszférikussá változik.

“És halhatatlanná leszel anélkül, hogy a halál egy szempillantásra is megkörnyékezne.” 

A teológusok mélyreszántó elemzéseket írtak a bibliai karakterekről és meggyőződésük, hogy a világosság időszakában éltek. Az ég és a légkör teljesen más volt és sohasem esett az eső.

Nostradamus négysorosában így ír a szerinte 1999-ben bekövetkező világvégéről: “Negyven éven át szivárvány nem látszik…” (azaz nem esik az eső).