Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2012. november 12., hétfő

Világos és egyszerű.


"Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni.
Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni,
hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.
 Becca Fitzpatrick 




''Életem minden egyes pillanatában szól idebenn egy dal.
 Lehetek boldog, vagy akár szomorú, egy biztos: mindig van hozzá háttérzene.
 Sajnos nagyon kevesen képesek meghallani a dalomat, de talán ez nem is fontos...
A lényeg, hogy én halljam. Mindenkinek meg van a maga saját dala.
Néha, nagyon ritkán azonban észreveszem, hogy más is ugyanúgy "táncol", ahogyan én.
Olyankor közelebb lépek hozzá, elmosolyodom, kézen fogom és igyekszem nem elereszteni többé.
Hiszen nincs is varázslatosabb annál, mint amikor ugyanaz a dal csendül fel két emberben..."