Megszeghetetlen törvény............!

Tekintsd úgy életed minden másodpercét, mintha valamilyen láthatatlan veszély fenyegetne.

 Bármelyik pillanatban történhet valami, ami létedet fenyegeti. 

Bármikor előfordulhat – akár most is!

 – valami olyan, ami a közbelépésedet kívánja.

 Figyelj önmagadra és figyelj környezetedre, az éberség legmagasabb fokán!

 Érezd, amint tiszták az érzékszerveid, a környezet minden rezdülését tudomásul veszik és érezd, amint jelen vagy, maximálisan a jelen pillanatában élsz!
Légy olyan, mint az őz, amely a sűrű erdők mélyén rejtőző tisztáson legelészik.

 Bármikor az erdő mélyéből megjelenhet egy farkas, s ha nem figyelmes, akkor könnyen meglehet, hogy ebédként végzi az életét.
Légy éber, figyelj a pillanat minden rezzenésére!

A felfokozott éberség állapotában valami fura történik: felébredsz az emberiség évezredes kollektív (rém)álmából, az elme kábulatából..  

Vedd észre, hogy csak az intenzíven megtapasztalt élményekre emlékszel, akkor élsz igazából! 

Figyelted már, hogy amikor a gondolatok örvénye elárasztja az elmédet, akkor egyfajta kábulatban vagy?
 Szinte alvajáróként élsz: nem látod meg a környezeted tárgyait, nem emlékszel arra, hogy pár perccel ezelőtt hová tetted a szemüvegedet, belerúgsz egy lehúzott cipőbe, sétálás közben egy kőbe - holott az "útonállókat" a szemeid érzékelik, de a tudatos figyelmedig nem jutnak el

.

S így születik meg a feltételes szeretet.

 Amikor a szeretet nem csak a szeretet öröméért szeret, hanem jól megfogalmazott elvárásai vannak.

 Szeret, ha pontosan azt teszed, amit elvár Tőled. Szeret, ha épp' olyan vagy, mint amilyet megálmodott magának. Vágyainak, álmainak, elvárásainak beteljesítőjeként szeret.

 S ez a szeretet birtokolni akar, majomként csimpaszkodik, ragaszkodik, erőlködik, mindig csak akar, elvár valamit Tőled: azt akarja, hogy az ő szeretetére érdemes légy. 

S ebben a szerető csimpaszkodásban lassan, de biztosan elsorvadunk.

 Egy láthatatlan vámpír kiszívja belőlünk minden életerőnket, energiánkat, sőt magát az önzetlen szeretet képességét is.

 "Engedj szabadon! Kérlek, engedd, hogy éljek!"

 - sikolt föl benned  a gyermeki én, aki már ugyan felnőtt, és végre élni akarja az önmaga életét.

 De nem teheted.. a hagyományokhoz illő, a tudattalanodban mélyen betáplált gyermeki kötelezettség ideája nem enged szabadon.

 Be kel hunynod a szemed a csimpaszkodás láttán, engednek kell az önző szeretet akarásának, hiszen Te gyermek vagy és feltétlen odaadással tartozol a szüleidnek.

 Ez egy megszeghetetlen törvény - érzed, gondolod mélyen, zsigerből, a tudattalanodba táplált program szerint.

 Egy tabu, amelyet érinteni nem szabad.

Valójában a szeretet nem vár el semmit, nem akar, nem önző - egyszerűen csak szeret.

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek. Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." (Biblia, Szent Pál, 1Kor 12,30–13,13)

Ki kell törnöd a feltételes szeretet rabságából! Amíg ezt nem teszed meg, addig csak a mások által elvárt életet éled, de nem a magadét. Szüleid elvárásainak beteljesítőjévé válsz, annak reménye nélkül, hogy valaha is megélheted önmagad kibontakozását! Szeress feltétlenül, de ne hagyd, hogy az irántad táplált szeretet feltétes legyen. Szeress, de ne légy a szeretet elvárásainak rabja!

Ki kell törnöd a feltételes szeretet rabságából! Nem élhetsz úgy, hogy a szüleid (többnyire általuk beteljesületlen) álmát teljesíted be. Önálló léted van, amelyet élned kell. Hagynod, hogy a Te életed, az Élet általad kibontakozzon! 

Ha megnyomorít a csimpaszkodó szeretet, akkor ajánlom, hogy tedd meg a következőket:

Különülj el, vonulj háboríthatatlan egyedüllétbe. Ne zavarhasson senki. Végy magad elé egy üres papírlapot, egy levelezőlapot - hiszen most levelet írsz a szüleidnek. Levelet írsz, hogy kifejezhesd, mennyire szereted őket, s ugyanakkor szabadon is engeded őket. Írd meg, hogy hálásan köszönöd mindazt a törődést, aggódást, szeretetet, amellyel elárasztottak Téged. Érzed, hogy tengernyi szeretetet kaptál tőlük, biztonságot, törődést. Szereted őket, mélyen szívedből szereted őket. Ám Te időközben felnőttél, önálló létre születtél. Szabad vagy: szabad vagy hálásan szeretni őket és szabad vagy szeretni az önálló léted. Vágyaid, álmaid, küldetésed van, amelyet beteljesíteni vágysz. "Szeretlek Téged, drága Szülőm! Bármi is történjen közöttünk, bármit is vársz el tőlem, amit talán nem az elvárásaid szerint teszek, tudd, hogy szeretlek Téged! Bocsáss meg nekem, úgy ahogy én is megbocsátok Neked. Kérlek, engedj szabadon és én is szabadon engedlek Téged. Tudd, hogy bármikor számíthatsz rám, amikor igazán szükséged van a gyermeki szeretetre, de kérlek, hogy engedd meg azt,  hogy a saját létem éljem."

Ird meg minden elfojtott vágyad, álmod, minden sérelmed, amellyel megfojtottak Téged. Írj szabadon, ne fogd vissza magad. Tárulkozz fel, őszinte szavakkal szólj. Ha szükségét érzed annak, hogy sírj, hát sírj: nem fojtsd el a feltörekvő könnyeket, engedd, hogy kicsorogjanak a könnycsatornáidon át! Sírj, zokogj, hadd kibontakozni a benned levő elfojtott érzelmeket!

Írj ki mindent magadból, amit Nekik szántál. S amikor már nincs mit írnod és megkönnyebbültél, akkor olvasd újra a levelet.. majd tépd apró darabokra, vagy égesd el! (Véletlenül se csapd az orruk elé, hogy megrökönyödjenek, minden álmaikat durván miszlikbe tépd. A leveled azért írtad, hogy fölszabadulj, hogy felszínre törhessenek benned az elfojtott érzelmek). 

Ha ezt  megteszed, valami katarzis történik meg benned. Engeded felszínre törni mindazt a programozottságot, amelyet elsődleges "Isteneidtől", szüleidtől kaptál. Belsődben visszatér egy egyensúly: szereted a szüleidet és szereted az önmagad önálló létét is. Megszabadulsz mindattól a tömérdek elfojtástól, tabutól

  

.