Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2013. június 16., vasárnap

A legfájdalmasabb dolog elkésni a szeretettel.




Hogy valami új van születőben azt onnan is láthatjuk, hogy az életkörülményeik, természeti környezetünk változtak meg nagyon egy viszonylag rövid időn belül: az időjárás egyre inkább kifordul önmagából, és az emberek is.
 Tudunk róla,hogy a föld átalakítja önmagát.
 Mivel maga a föld is rendelkezik tudattal.
 Bár hiába minden jóslat mert minden változhat közben a szabad akarat miatt.
 És ez így van rendjén.

 
 Egyre másra derülnek ki rettenetes bűnök és szenvedések, amiket emberek okoztak egymásnak.
 lehet, hogy régebben is voltak ilyenek, de nem kaptunk hírt róluk. 
Vajon mennyiben segíti a megújulásunkat, hogy napvilágra kerülnek ezek a tettek?
 Fájdalmas, szörnyű és sajnos szükséges is, hogy tiszta lappal indulhassunk.
 Kell, hogy leszámolhassunk a múlt sötét titkaival és árnyaival, kell, hogy tudjuk, mit akarunk elkerülni a jövőben.


Talán abban lehetünk biztosak, hogy mindenki szeretne jobban élni .
 Vagy inkább sokkal pontosabban, megtanulni élni.
 Mert ahogy most élünk az nem tesz senkit boldoggá legalábbis sokakat.
 Nem úgy kellene élnünk, hogy dolgozunk az életért, hanem az érdeklődésünknek megfelelő munkát szinte hobbiból, kikapcsolódásból tesszük.
 És ha netalán nem lenne kedvünk egy nap dolgozni akkor sem lenne veszélyben az életünk.
 Ez így lenne helyes.
Jelenleg a földön csak a gazdagok tehetik meg.



 Emberek, akiknek élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is.
 És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is.
Senki nem birtokolhat egy másik embert.
Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek.
Ilyen egyszerű ez.




Nem könnyű azoknak akik mereven ragaszkodnak a múlt árnyaihoz.
Akik képtelenek a szívből élésre.
 Akik bezárták szívük kapuját.
 Most azok vannak pozitív helyzetben akik szeretni tudnak.
 Akik nem akarnak birtokolni.
 Így nem érzik azt, hogy fáj ha valamit az élet elvesz tőlük.
 Mert semmi sem a miénk. Mind egyek vagyunk.
 És aki ezt nem érti meg az nem sok jóra számíthat.
Mert ahova a föld tart csak a tiszta szívűek tarthatnak.
 Nem arról van szó, hogy nem lenne engedélyezett velük tartani.
Inkább te nem engeded magadnak, mert érzed ők mások.
És ott köztük magányos az aki más szinten van.



 “A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá.
 Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.
 Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
A próba nem vár.
Az élet nem néz hátra.”
(Paulo Coelho