Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2013. július 28., vasárnap

Az út maga az élet..!


Ha az ember elért a világ végére, aligha számít, milyen úton jutott oda.
Isaac Marino


 

Az élet törvényei: a paradoxon, a humor és a változás...
Dan Millman




A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.
Carl Rogers



Tudod, arra gondoltam, hogy nem a cél számít, csakis maga az út. 
 Az élet maga az Út... 
 Az út tapasztalás...
 Néha-néha vannak kissebb kitérők,  van amikor mások elkísérnek minket. 
Társként szegődnek mellénk, tesznek velünk egy-egy lépést, majd letérnek az Útról. 
 Vannak olyanok akik, saját akaratukból nem tartanak veled, s vannak olyanok is akik szeretnének, de még sem teszik.
 Vannak megállók is, amikor úgy érzed nincs tovább.
 Minden hiába való.
 Mint ha valami örvény felszaggatná az Utat előled.
 Valójában ezt csak te látod így. 
Az út mindig ott van.
 A fájdalom az ami vakít, ezért nem látod. 
Amint a fájdalom csendesedik, az út lassan, de kirajzolódik.
 Nem tudom az én utam milyen hosszú lesz. 
Nem látom a végét, de biztosan érezni fogom, ha célegyenesbe érek...