Érzelmi intelligencia
Az érzelmi intelligencia
(EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és
mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával
kapcsolatos.
Beletartozik az önuralom képessége éppúgy, mint a
bele érzőképesség.
Az általános intelligenciatípusok közül az
interperszonális intelligenciához áll a legközelebb.
A tagok érzelmi
intelligenciája minden közösségben meghatározza a közösség felépítését.
Az érzelmi intelligencia csak a belső tényezőknek megfelelően
fejleszthető.
Ezt a kifejezést elsőként John D. Mayer és Peter Salovey alkalmazta
1990-ben. Ők az érzelmi információk értelmezésére, és a velük érvelés
képességét tekintették. Daniel Goleman (1995) szerint a munkahelyi
eredményességet sokkal inkább az érzelmi intelligencia határozza meg,
mint az értelmi.
Az érzelmi intelligencia nem szerepel az IQ kiszámítását célzó tesztekben. Mérésére az érzelmi intelligenciahányados, az EQ szolgál.
Az intelligencia részben öröklött tulajdonság. Régebben sok vita
folyt arról, hogy mennyire tekinthető öröklöttnek, és sok kutatás folyt
ez ügyben.
A 19. század
végétől eluralkodott az az elmélet, hogy az emberiség intelligenciája
veszélyben van. Ugyanis a szegény családokban több gyerek születik, mint
a gazdagabbakban.
Hasonlóan, az enyhén értelmi fogyatékos szülőknek
több gyereke születik, mint a normál értelmi képességű családokban.
Ezt a veszélyt sok országban az értelmi fogyatékosok és normál
képességű gyerekeik kényszer-sterilizálásával próbálták megoldani.
Az Amerikai Egyesült Államokban üdvözölték a hitleri Németországban végrehajtott kényszer-sterilizációkat, amik nemcsak az értelmi fogyatékos emberekre terjedtek ki, hanem például a siketekre is. Ugyanis a siketséget is genetikai betegségnek tartották.
Ennek egyik első képviselője Alexander Graham Bell volt, aki a siket emberfajta kialakulásától féltette a világot.
Az értelmi képességek genetikai eredetével magyarázták a különböző
emberfajták és társadalmi osztályok közötti intelligenciakülönbséget.
Ez
a felzárkóztató programok akadályává vált.
Nem akartak tudomást venni
arról, hogy nincs olyan teszt, ami mindenkinek jól méri az
intelligenciáját. A kulturális különbségek, és a kultúrafüggetlen
tesztek sterilitása reménytelenné teszik egy ilyen teszt megalkotását.
Külön kérdés volt a férfiak és nők
intelligenciájának különbözősége.
Régebben a nőket kevésbé tartották
intelligensnek, mint a férfiakat, mert társadalmi szerepük miatt értelmi
képességeik kevésbé tudtak megnyilvánulni.
A kiemelkedően intelligens
emberek nagy többsége férfi; ez szintén ugyanerre a következtetésre
vezet.
Az intelligenciatesztek szerint azonban az átlagnő
intelligenciája ugyanúgy 100 IQ, mint az átlagférfié
A pennsylvaniai University of Pittsburgh kutatásában, melynek során
16 ezer nő méreteit és intelligenciáját vizsgálták, azt találták, hogy
azok a nők, akiknél nagy az eltérés a derék- és a csípőbőség között,
sokkal jobb eredménnyel töltik ki az intelligencia-teszteket, mint
testesebb vagy vékonyabb társaik.
A kutatók megállapítják, hogy a nőknek
nem szükséges vékonynak lenniük.
Az a fontos, hogy a derekuk
meghatározott arányban vékonyabb legyen, mint a csípőjük, szerintük az
ideális arány: 0,6.
A kutatók azt találták továbbá, hogy az ilyen alakú nők gyermekei sokkal jobbak a tudástesztekben, mint társaik.
Ennek lehetséges oka a kutatás szerint, hogy a zsírpárnás csípő és a comb magasabb arányban tartalmaz omega-3 zsírsavakat, amelyek szükségesek a magzat agyának fejlődéséhez az anyaméhben.
Az olyan zsír, amely a derék körül rakódik le, nagyobb valószínűséggel tartalmaz omega-6 zsírsavat, amely nem igazán segíti az agy fejlődését.
