Az igazság útján
Ahhoz a ponthoz érünk, mikor már teljes mértékben felelősnek kell lennünk önmagunkért.
Eddig a család szokásai voltak érvényben, mostantól meg kell tanulnunk a világ törvényeit.
Most fel kell ismernünk, hogy a dolgok aszerint fognak jól vagy rosszul alakulni, ahogy gondoskodunk magunkról.
Mindig azt kapjuk, amit megérdemlünk.
Az elkövetkezendő időben a jól átgondolt döntés ,széles körű adatok körültekintő vizsgálatára alapozott ítéletek születnek.
Az intuíciót és az igazságérzetet sem fogjuk figyelmen kívül hagyni.
A hangsúly azonban a racionalitáson van.
Van az intelligens tudatos döntés és a szív spontán döntése.
A racionalitás marad. Az élet tudatos szakaszába lépünk be, azt a lépést, amely nélkül a fejlődés lehetetlen lenne.
Itt az ideje, hogy megzabolázzuk a lelkesedést, megeddzük az akaratot, és túlhaladjunk a féktelen, forróvérű tettvágyon, hogy merész intellektuális képességekre tegyünk szert, ami nélkül nem oldhatnánk meg a következő feladatainkat.
" Hogy a forróvérű ifjúból lovag válhassék ", meg kell tanulni körültekintően és tudatosan mérlegelni cselekedeteink következményeit.
Ezt a nyers tudati állapotot tudatosan meg kell tervezni, ki kell formálni, meg kell élesíteni, mielőtt olyan szinten elsajátítjuk majd a használatát...
Bár az ész, a figyelem és az intelligencia rendkivűl értékesek és gazdagítóak, és az út további részén elengedhetetlenek, a tudat ravaszságot, alattomosságot, agyafúrtságot, is kialakíthat, és az emberből hazug, gátlástalan, számító és hidegvérű áruló lehet.
Az ítélőképességet tévesen alkalmazva előítéleteket is gyárthatunk, sőt el is ítélhetünk másokat.
Az
érett ego egyik tökéletesen jellemző tulajdonsága: az ember hajlandó a
környezete és saját tetteiért felelősséget vállalni.
Ha megpróbálják
elkerülni a fejlődésnek ezt az állomását,és következetesen kibújnak a
terhek alól, éretlen - és koruktól függetlenül gyerekek maradnak.
Könnyen
megismerhetjük őket, mert soha semmiért nem felelősek, a vereséget nagyon
rosszul viselik, és - legfőképp - semmiért sem okolhatóak.
Tökéletes, ám
nevetséges stratégiát dolgoznak ugyanis ki a felelősség másokra
hárítására, és a külső szemlélőt lenyűgözi, hogy még a legkilátástalanabb
helyzetekben is hogyan képesek másokra hárítani a felelősséget.
Mivel
ez éretlen, gyermeteg tudatosság, az ilyen embereknél ennek az
ellenkezője is megfigyelhető, sóhajtoznak, panaszkodnak, hogy senki nem
értékeli őket, és mindig mindenért őket okolják.
Az érett ego
ezzel szemben érti a felelősségvállalás mikéntjét, miért kell felelősnek
lenni, és hogyan kerülhetjük el egyértelmű, világos határok
felállításával, hogy bárki más helyett felelősek legyünk.
Tévedéseink
elismerése mellett is kiállhatunk magunkért.
Az éretlen vagy gyenge egók
irigykednek másokra,
átlátszó gátlástalansággal egyoldalú előnyöket
próbálnak kicsikarni maguknak, és a legtöbben nem lépnek túl a gyermeki
" Akarom " típusú követelőzésen.
Az érett ego azonban
adakozó, nagylelkű lehet, lelke legmélyéről jót tesz másokkal, nehéz
helyzetekben is korrekt módon viselkedik, következetes, és befolyásának
egyértelmű határai vannak.
Az ego fejlődésének egy kedvező
eredménye, hogy bár kötelező érvényű ígéreteket teszünk, egyszerűen és
határozottan tudunk nemet is mondani.
Pontosan ez a feladat most.
Ennek
elérése azonban éleslátást igényel.
Rendet teremteni és korlátokat
szabni, aki igazságot szolgáltat - ügyel a rendre.
“Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának.”
Gary Chapman
Gary Chapman
