Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük.
Próbáljuk
megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást.
De a
jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a
legvadabb reményeinké.
Amikor eldobod az egót, egy egész világot dobsz el, amit te teremtettél köré. Először vagy képes olyannak látni a dolgokat, amilyenek, nem olyannak, amilyennek te szeretnéd őket. És amikor képes vagy rá, hogy megismerd az élet tényeit, képessé válsz az igazság megismerésére.
„Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved, és a szívem vele dobbant
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.”
