Az idő........!

Az idő és a felejtés

A lány végre rászánta magát és elindult. Elindult megkeresni az Időt. 

Hiszen orvosra volt szüksége, és azt mondták az idő minden sebet begyógyít. 

Márpedig régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. 

Néha úgy látszott, már-már eltűnik, aztán egy zaklatott álom, vagy egy zene, újra és újra felszakította a sebet. S ilyenkor újra érezte a régóta tartó fájdalmat, amit szeretett volna elfejteni.
Elindult hát az Időhöz, s most itt van. Becsöngetett és egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva betessékelte. 

Azt mondta ő a Felejtés, régóta dolgozik az Időnek.
A váróban már sokan ültek. Sebeket nem látott egyikőjükön sem, igaz, az övé sem látszott, annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa megtört fénye.
Csend volt. 

Nem szóltak, csak lopva tekingettek egymásra.

 Lassan fogytak a páciensek és egyszer csak ő következett. 

Ott állt szemben az Idővel, és hirtelen nem tudta mit mondjon.
-Számon kérje, hogy eddig miért nem tette a dolgát? 

Vagy töredelmesen bevallja, hogy nem is akart felejteni?
Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, mélyen a szemébe nézett. 

Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeservét.

 S ahogy ott álltak szemtől-szembe, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek.
Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll.

Ekkor szinte varázsütésre belépett a Felejtés.

 Kettőjük közé lépett és megkérdezte: akarsz engem? 

Itt és most? 

A lány könnyekkel a szemében bólintott.

 A férfi átölelte és lágyan, de határozottan megcsókolta.

Nem tudta mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az Idő már sehol sem volt, megszűnt létezni.

 Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei között.

 Az idő múlik.. Mind felnövünk.. 

Embereket ismerünk meg, akik megváltoztatják az életünket.. 

Akikkel közös emlékeink lesznek.. 

 Embereket, akikre örökké emlékezni akarunk, akiknek az emléke a múltból, mindig ott lesz velünk, a jelenben, a jövőben... a szívünkben!