A kóla története
Azzal
valószínűleg a legtöbben tisztában vannak, hogy a kóla története a 19.
század végi Amerikában indult és hogy kezdetekben az ital alapanyagai
között még a kokacserje is megtalálható volt.
Ez a történet azonban a
tévhittel ellentétben nem a híres üdítőmárkával, a Coca Cola-val indul.
Sőt, ha a valóban a gyökerekig akarunk visszanyúlni, akkor a történet
nem is az Egyesült Államokban, hanem Franciaországban kezdődik.
Itt
látott ugyanis napvilágot a Vin Mariani a világ első cocawine-ja, vagyis
kokacserjés alkoholos itala.
A gyógyszerként is használt élénkítő ital
egy korzikai születésű gyógyszerész, Angelo Mariani nevéhez fűződik,
akinek az 1866-ban piacra dobott itala olyan népszerű volt, hogy az
úriembert még XIII. Leo Pápa is kitüntette miatta.
A Vin Mariani híre eljutott a tengerentúlra is, így 1884-ban John Stith
Pemberton, atlantai patikus, szintén kikeverte saját készítésű
cocawine-ja.
Az italban nem volt más csak kokacserje kivonat, illetve
bor.
Egy évvel később azonban Atlanta városában és környékén
alkoholtilalmat vezettek be, így Pemberton frissítőjének eléggé
megcsappant a kereslete.
Pemberton azonban nem eset kétségbe és
elkészítette itala alkoholmentes változatát, melybe már kóladiót és
karamellizált cukrot is rakott ezzel ellensúlyozva a szesz hiányát az
édes nedűben.
Az első adag kólát 1886. május 8-á adta el
gyógyszertárában, merthogy gyógyhatású készítményként árulta. A 19,
században ugyanis megvoltak győződve arról, hogy a szénsavas italok
nagyon jótékonyan hatnak az emésztésre.
Emellett Pemberton italát úgy
reklámozta, mely az emésztési zavarok mellett a morfin függőségre, a
migrénes fejfájásra és az impotenciára is gyógyírt jelent.
Azonban a
készítmény nem lett olyan népszerű, mint megalkotója gondolta volna.
Az
első évben Pemberton több, mint 70 dollárt költött reklámra (például az
Atlanta Journal-ben is többször megjelent hirdetése) azonban egy év
alatt a kóla eladásokból csupán 160 dollár bevétele volt, Mondjuk ez
ahhoz képest, hogy egy adagot 5 centért lehetett megvásárolni, nem is
olyan rossz teljesítmény, hiszen könnyen kiszámolható, hogy egy év alatt
több, mint 3000 adagot adott el belőle. A Coca Cola nevet is ekkortól
kezdte el használni termékére.
Pemberton a sikertelenség miatt 1887-ben a
Coca Cola gyártási jogát és a szirupnak a receptjét eladta egy atlantai
vállalkozónak, Asa Griggs Candler-nek.
Csakhogy még ebben az évben egy
másik cégnek is eladta a receptet és a gyártási jogot, sőt Pembertonnak a
fia szintén belekezdet saját kólájának gyártásába, így 1887-ben három
cég is volt, mely Coca Cola név alatt dobta piacra termékeit. Candler,
aki először megvette a jogokat, jobbnak látta, ha inkább nevet vált,
azonban a Yum Yum és a Koke márkanevek sem váltak be számára, így végül
mégis perre vitte a dolgot. 1888-ban meg is alapította a Coca Cola
Corporation-t, hogy még inkább hangsúlyozza nem csak a gyártási jognak
és a receptnek ő az egyedüli és törvényes tulajdonosa, hanem a Coca Cola
névnek is. Mivel a per nem járt teljes sikerrel, ezért Candler-nak a
recept kizárólagos jogát végül megkellet vásárolnia, de a Pemberton féle
receptet, valamint a nevet ettől fogva már csak ő használhatta.
A siker
azonban még mindig váratott magára, melynek oka elsősorban a
kiszerelésben, jobban mondva annak hiányában keresendő.
A Candler
ugyanis a kólát Pembertonhoz hasonlóan pohárban árulta, mármint a betérő
és kólára szomjazó vendég poharába beleöntöttek egy kis szirupot, majd
felöntötték szódavízzel.
Az igazi áttörés néhány évvel később, pontosabban 1894-ben következett
be, mikor két üveggyáros, Benjamin Thomas és Joseph Whitehead, hatalmas
ötlettel állt elő Chandler-nél. Az volt a tervük, hogy a szódával
felöntött szirupot palackozva árulják majd.
Az ötlet be is vált és a
kólát vitték, mint a cukrot, hiszen így az üdítő már könnyen
szállíthatóvá vált.
Nem is kellet ennél több, hogy megjelenjenek a
konkurensek, köztük a legnagyobb, a Pepsi Cola. A Pepsi története
1893-ban indult, mikor egy észak-karolinai gyógyszerész, Caleb D.
Bradham, new bern-i gyógyszertárában kóla olajok víz, cukor, mogyoró és
vanília vegyítésével egy új, frissítő gyógyitalt próbált megalkotni. A
különböző keverékeket barátian tesztelte le és amelyik a legjobban
ízlett nekik, az lett végük a Pepsi Cola alapja. Az italt először
egyébként Brad’s Drink hozta fogalomba és csupán 1902-ban kapta meg a
Pepsi nevet, mely a Pepsin szóból ered. Őt évvel később a Pepsi-Cola név
már hivatalosan is bejegyzett márkanév volt.
Mivel a megnövekedett
kereslettel Bradham nem bírt, ezért a palackozás jogát 1905-től elkezdte
kiárulni, így 1911-re már 250 olyan palackozó üzem volt az Egyesül
Államokban, ahol Pepsi-Cola-t palackoztak. A gazdasági világválság
azonban a Pepsit is elérte, így Bradham arra kényszerült, hogy eladja a
céget. 1922 és 1933 között három alkalommal kínálták fel eladásra a
Pepsit a Coca Colának, de mindhiába.
1933-ban aztán két
édességkereskedő, Luft és Goth vette át a céget. A 30-as évek végére a
Pepsi kilépett a nemzetközi porondra és már Kanadába, Mexikóba, valamint
Nagy-Britanniába is szállottak üdítőjükből. A Coca-Cola egyébként csak
pár évvel korábban tört be ezen piacokra.
A második világháború
kitörésével, hogy a Pepsi hangsúlyozza hazafiasságét, megváltoztatta a
logóját és ekkor váltott a ma is használt színekre, vagyis a kékre,
pirosra és fehérre, melyet az amerikai zászlóról kölcsönöztek. Ezen
hazafias tett azonban kevésnek bizonyult, mivel az amerikai hadsereg
"hivatalos italának" a Coca Cola-t választotta. Persze Pepsi azért
közvetetten ebből is profitált, hiszen amerikai katonáknak köszönhetően a
Coca-Cola a világ olyan részeire is eljutotta, ahol a kólát korábban
nem ismerték így ezek utún már a Pepsinek is könnyebb volt meghódítania
ezen piacokat.
Az 50-es évek végére a világnak pedig már nem volt olyan
pontja ahol ne ismerték volna a kólát, még ha soha nem is ittak olyat.
