Boldogság....

 "Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog."

Hugh Downs

Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.

 - Arisztotelész

"A boldogság talán az, mikor hanyatt fekszel a réten, félig becsukod a szemed, fűszálat rágcsálsz és ott lapul a farzsebedben életed legszebb szerelmes levele, amit pár órával ezelőtt kaptál, a szívedben hit és tiszta remény, gyermeki ártatlanság és mosoly, minden könnyű és teljesen súlytalan. Magadba nézel és azt látod, hogy miközben minden a feje tetejére állt, mégis rend van és harmónia. Nincs múlt és nincs jövő, csak az érzés, ahogy fekszel és érzed, hogy cseppfolyós vagy, elhagyod a tested, átlépsz egy másik dimenzióba, se tér, se idő, csak a pillanat.

Oldalra fordulsz és megérinted a zsebedet, nem hagytad-e el a szent irományt, a mindenséget jelentő kedves, mézédes szavakat."

(tekasztorik.blog.hu)

Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.

Müller Péter

 A boldogság, az egy érzés, ami nekem akkor szokott előjönni, amikor lehet hogy csak egy pillanatra de valami vagy valaki miatt elfelejtem az összes bajomat, nyomorúságomat... amikor csak azon kell agyalnom, hogy hova menjek, mert teljesen szabad vagyok, senki nem befolyásol, senki nem szomorít el, mindenki mosolyog körülöttem, amikor érzem hogy szeretnek...
 hát már én is rég éreztem ezt sajnos :S
remélem hogy te boldog vagy :)

Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.

Füst Milán

    Számomra a boldogság az nagyon bonyolult és összetett attól érzem boldognak magam mikor a gyerekeim megszülettek és látom mosolyuk felnövekedésüket és érzem szeretetüket,azt hogy egészségesek vagyunk megtehetek amit szeretnék vannak akadályok az életembe de van kivel megosztani a jót a rosszat ,élnek a szüleim és fontos a családom boldogsága és a környezetembe béke és nyugalom van mert engem ez tesz boldoggá.. 

A boldogság lelkiállapot. A jó fizikai közérzet - ha a lélek konfúz és izgatott - nem jelent boldogságot. A boldogság a lélek nyugalmából származik.

Tendzin Gjaco

Milyen boldogságról beszélünk?

Kell ezt a kérdést feltenni? Hiszen több könyvtárnyi irodalmat írtak már össze a boldogságról. Mégis, vagy éppen ezért.

Úgy tűnik, a boldogsággal is úgy vagyunk, mint a legtöbb, nagyon sokat emlegetett, de elvont fogalommal, minél közelebb megyünk hozzá, annál kevésbé látjuk, értjük. Rögtön kiderül, (akárcsak pl. a szeretet esetében) hogy ahányan vagyunk, nagyjából annyi félét értünk rajta. Ez még akkor is így van, ha mind önmagunkon, mind másokon elég jól fel tudjuk ismerni a boldogságot.

 Desmond Morris pl.

 "A boldogság természete" című könyvében így ír róla:

"A boldogság természetét gyakran félreértik. Gyakran összekeverik az elégedettséggel, a kielégültséggel és a nyugalommal. A legjobban úgy magyarázhatjuk el a két állapot közötti különbséget, hogy az elégedettségre azt mondjuk, ez az, amikor az élet nagy általánosságban jó, a boldogság pedig az, amikor az élet hirtelen jobb lesz. Abban a pillanatban, amikor valami csodálatos dolog esik meg velünk, élénk érzelemhullám önt el minket, intenzív öröm érzete, a puszta elragadtatás robban ki bennünk - és ezekben a pillanatokban vagyunk valóban boldogok. Sajnos ez sosem tart sokáig. Az intenzív boldogság röpke, elsuhanó érzés csupán. Lehet, hogy még utána is jó ideig kellemesen érezzük magunkat, de az örömteli emelkedettség elvész."

Noha sok igazság van D. Morris megközelítésében, az inkább a testi, érzéki örömök meghatározására illik. Jó néhányan próbálkoztak rajta kívül is a boldogság meghatározásával, lásd: itt. (Érdemes elolvasni az idézeteket, kíválóan mutatják, hogy milyen sokszínű, sokféle megfogalmazás, értelmezés született már a boldogságról.) Én Martin. E. P. Seligmannak, (a pozitív pszichológia "atyjának") az "Autentikus életöröm" című könyvéből összeállított alábbi meghatározást javasolom alapul venni, ha elfogadjuk, hogy a "boldogság" összefoglaló fogalom. Valójában jó néhány - különböző forrású és hőfokú - pozitív érzelem (érzelmi állapot), érzet megjelölése. Már csak azért is ezt a megközelítést tartom célravezetőnek, mert D. Morris is részletesen kifejti, hogy a boldogság jó pár elsődleges és másodlagos forrásból származhat, és a "boldogságtípusok" különböznek attól függően, hogy "érzéki boldogságról" vagy "szellemi boldogságról" van szó. Ebben egyébként gyakorlatilag minden boldogságkutató egyetért.

Ezek szerint a boldogság a pozitív érzelmek közé tartozik, és az itteni meghatározásban szinonimaként használom az élettel (életszínvonallal, munkával, és a családi élettel) való elégedettséggel, valamint a szubjektív testi-lelki-szellemi jólléttel, (a wellbeing-el), mivel mindegyiket használják a pozitív érzelmek és a pozitív cselekedetek összességének meghatározására is. A pozitív érzelmek és cselekedetek esetében feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a "pozitív" közel sem csak a "negatív" hiánya! A boldogságot az alapvető, univerzális érzelmek közé soroljuk, gyakorlatilag minden társadalomban létező és felismerhető.

A pozitív érzelmek, érzelmi állapotok vonatkozhatnak a múltra, a jelenre és a jövőre, ennek alapján 3 csoportra bonthatók:

a) a múltra vonatkozó pozitív érzelmek: elégedettség, derű, kielégítettség, büszkeség;

b) a jelenre vonatkozó pozitív érzelmek további két csoportra oszthatók:

- élvezet (érzékszervi-, testi élmények, örömök, mint finom ízek, illatok, kellemes, jó közérzet, szexuális érzések, szép látvány és ügyes mozgás, valamint magasabb rendű, főként tanult, összetettebb eseményekből keletkező örömök, mint a bizsergés, ellazultság, elragadtatottság, extázis, jókedv, izgalom, kényelem, lelkesültség, móka, öröm, szórakozás, vidámság, üdvözültség), ezek minden esetben rövid, pillanatnyi érzetek,

- kiteljesedés, ezek nem érzelmek, hanem olyan cselekedetek, amelyeket szívesen, elkötelezetten teszünk (pl. jó beszélgetés, olvasás, sport, tánc, társasjáték) és egyes esetekben létrehozzák a tudatunkat módosító, érzékelésünket is megváltoztató, esetenként tompító állapotot, illetőleg a "flow" (áramlás, bevonódás, feloldódás, elköteleződés) élményét;

c) a jövőre vonatkozó pozitív érzelmek: bizalom, hit, magabiztosság, optimizmus, önbizalom, remény.

A pozitív hangulat, elmeállapot mérhető, az agy bal frontális lebenyének nagy részének aktivitása jelzi.

A pozitív pszichológia által alkalmazott boldogság fogalom, illetőleg az e pszichológia "végső" célját jelentő boldogság tehát nem csupán rövidtávú, pillanatnyi örömök, élvezetek együttese, hanem - ezek mellett - magában foglalja kiteljesedést, és vele (általa) a hitelt érdemlő, jó, értelmes és teljes emberi élet cselekvő akarását is. Ez pedig személyes, jellemző erősségeink, jellemvonásaink, erényeink gyakorlásával, használatával, kiteljesítésével érhető el, részben a mindennapi életünk fő területein (a szeretetben, a gyermeknevelésben, a munkában, és az értelmes életcélok megtalálásában), részben pedig azzal, hogy mindezeket valami - önmagunkat jóval meghaladó - értelmes cél szolgálatába is állítjuk.

A boldogság tehát sok forrásból fakad, a múltunkból épp úgy, mint a jelenünkből és a jövőre vonatkozó várakozásainkból. Seligman - vonzó (és kísérletekkel, mérésekkel is alátámasztott) - értelmezésében a boldogság elérhető és elérendő cél. Olyan cél, amely - meghatározott feltételek mellett, adott esetben - a jó-, teljes- és értelmes élethez vezet. Persze - ha éppen nem egy rózsaszín felhőn lebegek - azt is észre kell vegyem, hogy a szűkebb értelemben vett boldogság, (mint genetikailag kódolt vágy a szükséglet kielégítésére és az ehhez társuló neurobiológiai jutalmazásra) nem minden esetben pozitív a közösség számára. Nagyon különböző utak vezetnek a boldogsághoz. Mert boldog lehet a szadista gyilkos is, és boldog a kábítószer élvező is. Mégis, a - többnyire - boldog emberek általában jóval veszélytelenebbek, kedvesebbek, kellemesebbek stb., mint a boldogtalanok. Már ez sem kevés...

Amiért én mindezekre tekintettel alapvetően a pozitív pszichológia nézőpontját, megközelítését fogadom el a boldogságról, több tényen illetőleg tapasztalaton alapszik. Az egyik, hogy a "mutassuk, ismertessük meg a boldogság forrásait - mint egy étlapot - azután az emberek majd választanak közülük" (nagyjából ez az európai megközelítés) láthatóan csöppet sem sikeres. Szerintem döntően nem az ismeretekkel van baj, az emberek többnyire tudják - legalább is elméletben - hogy mi okoz nekik örömöt. Lehet persze bővíteni a listát, ez is jó, de sokkal inkább a boldogság elérésével kapcsolatos kétkedő, bizonytalan, és főleg passzív hozzáállást (attitűdöt) kellene megváltoztatni. Meg kell tapasztaltatni a cselekvő boldogságot, hogy elhiggyék, a boldogságért meg lehet dolgozni, a boldogságot meg lehet tanulni! Az így elért boldogság van olyan "édes" és értékes, mint a véletlenül, spontán bekövetkező. A másik, hogy a testi boldogságot nem szabad szembeállítani a szellemi boldogsággal, mert nincs közöttük semmi olyan ellentét, amely ezt valójában indokolná. Ilyen értelemben nincs "alacsonyrendű" és "magasrendű" boldogság. Egy szempontból érdemes csak különbséget tenni - és ez a harmadik igen lényeges szempont - hogy a közösségi létünkből, az együttműködésre, elismerésre, spiritualitásra való hajlamunkból fakadó késztetéseinknek a boldogsághoz (pozitív érzelmekhez, érzetekhez) vezető cselekedet megfelel-e. Vagyis úgy okoz-e örömöt, boldogságot, hogy másoknak (vagy magunknak) nem árt, sőt használ, ráadásul úgy okoz kiteljesedést, hogy vele esetenként próbára tesszük önmagunkat, meghaladjuk saját határainkat.

Boldogság? Minden ember vágya!
Tulajdonképpen ez a szó igen tág fogalom, amire nehezen tudok válaszolni.
Számomra a boldogság nem egy dologban rejtőzik.
 Engem például sok minden boldoggá tesz, legfőképpen a családi együttlét, hogy tudunk meleg otthont teremteni.
Elmondhatjuk egymásnak örömünket, bánatunkat. Számomra nagyon fontos még, hogy együtt legyek a barátaimmal, ez engem nagyon boldoggá tesz.
 Ők jelentik számomra a boldogságot, mert ha velük vagyok, elfelejtek minden gondot, és csak a jelennek élek. Nagyon fontosak nekem.
Azt mondják a pénz nem boldogít.
 Tény, hogy szükség van rá, de érzéseket nem pótolhat.
Engem örömmel tölt el egy kirándulás a családommal, vagy ha tíz percre akár el tudok menni a nagyszüleimhez. De az is boldoggá tesz, ha tudok valakin segíteni, vagy tanácsot adni valakinek.
Van azonban olyan boldogság, amit csak belül érzek, amit nem lehet leírni.
 Szeretni mindent és mindenkit. Szeretek élni, szeretem a családom, a barátaimat, a szórakozást.
 Örülök, hogy fiatal vagyok és élek.
Mindennap egy újabb boldogságot jelent számomra.
Ez egy kellemes lelki-érzelmi állapot, ami minden ember számára adva van, csak nem mindegy, hogy hogyan tudjuk kimutatni.
„...Ha boldogságunk van, mindenünk van, ha pedig nincs, mindent elkövetünk, hogy megszerezzük.”