Mélyről jöttem,,

„ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ”

- . - - . - - . - . - . - - . - - . - . - . - - . -
Önmagunk legyőzése a legnagyobb csatánk..!!

"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
- . - - .- Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

2011. április 28., csütörtök

Váratlanul




Szeretnék még egyszer aggódva ülni az ágyadon,
simogatni a homlokod, míg lassanként enyhül a fájdalom.
Beszélni és beszélni, míg nincs fény a szemedben,
mert megőrjít, ha felfogom, már nincs hova sietnem.

A szabadság a földre nyom, feltápászkodni nem tudok.
Hová fussak? Az élők mind túl józanok, vagy bolondok.
Kívántam - megadtad. Hogy csak így tudod, nem tudtam.
Istenem, miért így? Én másképpen akartam.

Mire volt jó, hogy te jó vagy?
Mennyi gonosz élt túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Mire jó, hogyha csak jó vagy?
Mennyi gonosz él túl.
Mindent tud a világ, de sose tanul.
Csak a jók mennek el váratlanul.

Bocsásd meg, hogy nem egyszer megfogadtam, hogy elszököm.
És bocsásd meg, hogy nem tettem - most nem bántanálak esküszöm.
De gyűlöllek, mert hiányzol, és én nem vagyok ártatlan.
És általad - mert nélküled: nézd, mire jutottam. (Horváth Attila )
Bejegyezte: dátum: