EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL
Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos.
Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos.
Ahol a legszebb nők
élnek, mégis csökken a népesség.
Ahol a munkanélküliek dolgoznak a
legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek.
Ahol a
vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis
vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkába, de senki
sem érkezik be időre.
Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás.
Ahol az
egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága.
Ahol az
újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
Ahol a
világválság állampolgárságot kapott.
Ahol a közbeszerzések titkosak, az
államtitkok nyilvánosak.
Ahol a háborúk sosem érnek véget.
Ahol a
történelem naponta megismétlődik.
Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy
napot sem dolgoztak.
Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait.
Ahol az okosakat, értetlenségből,‐bolondnak nézik, a bolondokat
meg tehetségesnek.
Ahol az írástudatlanok írják a történelmet.
Ahol a
törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot.
Ahol a
hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből
élnek, mert a jelenhez nincs joguk.
Ahol mindenki mindenkire mosolyog,
de senki senkinek nem jóakarója.
Ahol a bírósági eljárások tovább
tartanak, mint egy élet.
Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja.
Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának
tekintik.
Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél
jobban visszafejlődik.
Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg.
Ahol csak azért élsz, hogy meghalj.
Ahol az idő végtelen, és a butaság
múlhatatlan…