Kriszta és Gábor több mint 20 éve élnek boldog házasságban.
A boldogságnak azonban ára van.
Ez az ár: megtenni valamit a másikért, amitől ő szeretve érzi magát.
Péntek vagy szombat este ki szokták használni, hogy másnap nem kell korán kelni, és fennmaradnak sokáig. Tévéznek, interneteznek, szeretkeznek, buliznak – mikor mit.
Másnap délelőtt ezért alszanak, vagy szundikálnak.
A kamasz gyerekeik nem zavarják őket ebben. Megszokták már, hogy hétvégén délelőtt apa és anya későn kel. Ott a tej a hűtőben, müzli a szekrényben, aki éhes, az szolgálja ki magát.
Szombat vagy vasárnap reggel Krisztát hamar kidobja az ágy. Elmegy pisilni, fogat mosni, főz egy teát, beszél pár mondatot a már fennlevőkkel, és visszafekszik a párja mellé. Mert olyan jó hozzábújni. Egymást átölelve alszanak még egy-két órát.
Amikor Gábor kezd felébredni, elkezdi cirógatni az asszonya hátát. Csak simogatja, hosszú perceken át. Kriszta ebből érzi, hogy szeretve van. Betölti a szeretet érzése, átjárja a boldogság. Hagyja, hadd járja át minden porcikáját az érzés. A világ legszerencsésebb asszonyának gondolja magát.
Mikor már eleget tobzódott a jó érzésben, úgy véli, itt az idő viszonozni a jót, amit kapott. Tudja, hogy Gábor mit szeret.
Gábor imádja a reggeli furulyaszót.
Kezdjük a vérvörös tangót, mert hát mégiscsak a szexről beszélünk, a kályhánál. Dobjunk néhány hasábot előtte a tűzre, és rózsával a fogunk között azonnal szögezzük le, a férfiak többsége a nő sírását egyáltalán nem találja szórakoztatónak.
Többnyire azt mondja: hiszti, és ha nem a Keresztapa trilógia egyik kulcsjelenetén facsarodik sírásba az arcunk, szemet forgatva az eget kémleli, és azt motyogja a fogai között: „Mikor hagyja már abba?”
Ebben az esetben a riadalom helyén is van, megéri a gyanakvást, hiszen még éppen csak összesimult, éppen csak elkezdődött a tánc. Maradjunk a tangónál, mert hát mégiscsak a szexről beszélünk.
Előfordul ugyanis, hogy a nő lehunyja a szemét, és valaki egészen mást képzel ilyenkor a delikvens helyére. Nem szép dolog ez, a lelkifúr ezerrel indul el, és a szerpentinről nincs kiszállás, a nő agya moziként működik, akkor már nem csak magát sajnálja, hanem a táncpartnert is, hiszen ő nem tehet semmiről. A hormonok ilyetén játékszerei vagyunk, a boldogság helyére a szomorúság lép, hiszen a becsapás legalább két embert érint, és a tehetetlenség krokodilkönnyeket szül.
Kezdjünk tehát gyanakodni, és kommunikálni a hölggyel, meglehet, hogy érdekes válaszokat kapunk majd tőle, tudom, hogy rettentő nehéz: de ne borulj ki. A sírás csak jelzés értékű, azt mondja, valami baj van.
Ugyanis, mint rövid felmérésből kiderítettem, a férfiak nagy része ebben a szituban azonnal azt gondolja: „Jézusom, ennyire rosszul csinálok valamit!?”
De ez a bömbi nem összetévesztendő az orgazmus-sírással, ami teljesen más tészta.
Rómeó és Júlia meg a Dire Straits
Gyerekkoromban hallgattatta velem apám a Dire Straits-et. A Romeo and Juliet című dalban van egy sor, valahogy így hangzik: „Juliet when we made love you used to cry”. Durva fordításban ez körülbelül annyit tesz: „Júúúliám, mikor szeretkeztünk, sírtál.” Romantikus képzelgéseim voltak a témában, és ameddig nem történt meg velem, utána pedig még inkább, azt képzeltem, ez milyen csodálatos dolog lehet. Nos, az is.Szóval, újabb tételt lehet kihúzni a para-listáról, kedves fiúk! Ha a nő orgazmus közben sír, az többek között azt is jelenti, olyan biztonságban érzi magát, és olyan mélyen kötődik, hogy bátran el mer engedni bármilyen érzést, bármilyen szenvedélyt és bármilyen megnyilvánulást, nem kell visszafognia magát.
Nyilván egy szinten az elengedésről van szó, az érzelmek olyan fizikai reakciót váltanak ki belőlünk, mintha egyszerre néznénk meg a Titanic-ot, a Távol Afrikától-t, és az Igazából szerelem azon jelenetét, amikor a frissen házasodott lány meglátogatja a fickót, és rájön, hogy csak ő van a filmen, és Dido énekel. Jahahaj, én már most bőgök - na ilyen bolond tud lenni egyébként a nő.
